Egyik ismerős hívta fel a figyelmünket a Zürichben lévő magyar közösségre.
Örültünk neki, mert hát idegenben, mégiscsak tartozna valahova az ember. Javasolták még a vasárnapi Istentiszteletet is (mondván ott el lehet intézni mindent), de ha eddig nem voltam vallásos, már nem is leszek. Pláne nem számításból.
Félreértés ne essék, semmi bajom a hívőkkel, tisztelem őket, de az "ez a divat" miatti vallásos emberek egyenesen taszítanak. Én csak hobby hívőknek nevezem őket.
Félreértés ne essék, semmi bajom a hívőkkel, tisztelem őket, de az "ez a divat" miatti vallásos emberek egyenesen taszítanak. Én csak hobby hívőknek nevezem őket.
Ennek a szíves invitálásnak így nem tettünk eleget, de figyelmesen nézegettem a weboldalukat továbbra is. Meg kell jegyeznem szellemisége nem nagyon állt közel hozzám.
Idővel megakadt a szemem egy felhíváson, miszerint a minden évben megrendezésre kerülő báljukra táncolni vágyó fiatalokat várnak.
Gondoltam, remek alkalom az ismerkedésre. Jelentkeztünk, báli ruhát vásároltunk a lánykának, aki izgatottan készült az első báljára.
Megvettük a belépőket is, majd szépen "díszmagyarba" vágva elmentünk az estére.
Hogy fogalmazzak diplomatikusan? Nagy csalódás volt.
Gyakorlatilag akkor éreztem magam ennyire kívülállóként , amikor mint egyszerű falusi kislány először mentem a nagyvárosi iskolába, 10 évesen.
(Volt szerencsénk jó néhány rendezvényen/ estélyen megjelenni, nem arról volt szó, hogy nem tudtunk volna kezelni a helyzetet. :) )
(Volt szerencsénk jó néhány rendezvényen/ estélyen megjelenni, nem arról volt szó, hogy nem tudtunk volna kezelni a helyzetet. :) )
Sorra érkeztek az "előkelő" vendégek. Úgy magyarosan: rázzuk a rongyot, sok esetben a semmire.
Néhányukat már hírből ismertük, no nem jó hírből.
De itt, évente egyszer meg kell mutatni a magyarok Úristenit!
Megláttuk.
Mintha otthon lettünk volna: ki milyen kocsit "újított" az elmúlt évben, ki cserélte le a nercbundát... sunyi szemek méregették egymást.
Megláttuk.
Mintha otthon lettünk volna: ki milyen kocsit "újított" az elmúlt évben, ki cserélte le a nercbundát... sunyi szemek méregették egymást.
A fiatalok tánca remekül sikerült, a lányom gyönyörű volt. A várt hatás, hogy majd jól érzi magát, vagy új ismerősökre lel, elmaradt. Az itt született gyerekek már magukba szívták a svájci zárkózottságot. El voltak magukban, és egymás társaságában.
Ismét fülemben csengett a korábban elhangzott mondat:" Minek jöttél te ide?"
Ismét fülemben csengett a korábban elhangzott mondat:" Minek jöttél te ide?"
A vacsorát meg sem vártuk, mert amikor kiderült, hogy két terem van, egyikben a fontos vendégek, a másikban a kevésbé fontosak, no akkor végképp elment a kedvem a társaságtól.
Volt ott még néhány "új beszálló", akik hasonlóképp érezték magukat.
Volt ott még néhány "új beszálló", akik hasonlóképp érezték magukat.
Utólag kiderült, hogy ez egy zárt kör/közösség, jórészt 56-ban vagy, azután érkezettek és leszármazottaik.
Fő eszmeiségük is e tárgy köré épül.
Persze, nem azt mondom, hogy el kell felejteni a múltat, de könyörgöm 2011 van.
Állandóan azt hallgatni, hogy nekik mennyire nehéz volt menekültként, kicsit unalmas. Főleg, hogy lövésük sincs arról milyen nehéz annak, aki nem menekültként érkezett.
:)
Fő eszmeiségük is e tárgy köré épül.
Persze, nem azt mondom, hogy el kell felejteni a múltat, de könyörgöm 2011 van.
Állandóan azt hallgatni, hogy nekik mennyire nehéz volt menekültként, kicsit unalmas. Főleg, hogy lövésük sincs arról milyen nehéz annak, aki nem menekültként érkezett.
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése