Közlekedés Svájcban

Aki egy rossz szót szól a közlekedés összességére, az hülye, vagy még nem járt Magyarországon.
Félreértés ne essék, itt sem tökéletes minden, de ha őszintén számba veszünk minden körülményt, akkor ideálisnak mondható.
Miért mondom ezt? A minap olvastam egy internetes fórumon, hogy nagy a dugó, és csak 40-50 km távolságra van benzinkút.
Óh-la-la...
Hát, nem tudom ez másokat mennyire érint problémaként, engem sehogy.
Mivel Zürich agglomerációjában lakunk, bizony tudomásul kell venni, hogy az ország szívét akarjuk reggelente megközelíteni, ami nem egyszerű feladat.
Valóban dugó van, rendszerint a Gubrist-tunnelnél, ahol a West-Ring csatlakozik a Ber-Basel autópálya-szakaszhoz.
Aki azonban ezt tudja, az vagy elindul korábban, vagy tömegközlekedéssel megy, vagy egy alsóbbrendű utat választ. Megoldás létezik.
Az utakat folyamatosan újítják fel. Kevés az olyan szakasz, amire az ember rosszallóan csóválja a fejét.
Igen, van, de meglehetősen kevés.
Több autópálya áll rendelkezésre, gyakorlatilag az ország le van fedve. Zürich-et, Svájc legnagyobb városát egy körgyűrű veszi körül, amivel teljes egészében kikerülhető  a város.
A pakolás nem egyszerű, ugyanis rendszerint mindenhol fizetni kell. Meg kell tanulni mit jelent a kék, a sárga zóna. A parkolás díja nagyságrendileg nem horrorisztikus, gyakorlatilag Budapesthez hasonlatos.

Tömegközlekedés: számomra "csoda-számba" megy. Jól szervezett, pontos, tiszta.
A lányom iskolája 10 km-re van a lakhelyünktől, két átszállást kell megejtenie, mindezt fél óra alatt. Reggel felszáll a helyközi járatra, ami beviszi a városba. Onnan ca. 5 percen belül indul a vonat. A vonattal a következő városig megy, ahol felszáll egy helyi járatos buszra, ami elviszi az iskoláig.
Gyakorlatilag gyorsabban odaér, mintha kocsival megyünk ( a KRESZ szabályai szerint lakott területen 50 km/h a megengedett sebesség).
A múltkor volt egy aranyos történet : kocsival mentünk iskolába. Az autóút a sín mellett van, és elhúzott mellettünk az vonat, amivel a lányom szokott menni. Rosszallóan megjegyezte, hogy késik a vonat. Én kérdőn néztem rá, hisz még mindig bennem van az otthoni beidegződés, miszerint, ha késik a busz/vonat, az legalább fél órát jelent. A válasz a következő volt: két percet késik. Hát igen, a jót könnyű megszokni.

A bérlet zónákra van osztva, érvényes minden tömegközlekedési eszközre (busz, vonat, hajó).
Azt nem mondom, hogy olcsó, mert a tanuló bérletünk 75 frank havonta, de úgy gondolom, hogy ahhoz képest nem drága,  hogy milyen szolgáltatást kap cserébe.

Egyik kómás reggelen gyermekem a vonaton hagyta a táskáját, amit csak a vonat indulása után vett észre.
Hazatelefonált, én az interneten bejelentettem, majd néhány nap múlva jött egy értesítés, hogy a legközelebbi állomáson átvehetem a táskát. Semmi sem hiányzott belőle.

Számomra nagyon szimpatikus megoldás a lámpák forgalomérzékelővel való ellátása. Soha nem kell percekig állni a piros lámpánál, ha épp nincs ott senki.

Ha valaki el szeretne jutni A pontból B pontba, otthon a karosszékben ülve megtervezheti az utazást, menetjegyet vásárolhat on-line.

Végezetül, hogy visszatérjek az alap kérdésre: ki az az elmebeteg , aki 10 km-enként akar tankolni vagy pisilni?