Magyarok közt

Nem egyszerű velünk, magyarokkal.

Mondhatni 10 M széthúzó országa. Ennek ellenére, mint afféle elhivatott Terézanyu azt a küldetést tettem magamévá, hogy nem adom fel.

Néhány hónapja kezdtem el a környezetemben „összeszedni” a hasonló gondolkodású honfitársaimat. Találtam hozzá is egy társat, egy szintén a közelben élő nő/csaj/hölgy (ebben az összefüggésben egyik szó sem állja meg a helyét) személyében, akivel néhány hónapja teljesen véletlenül ismertük meg egymást. A dolog pikantériája, hogy az utcában lakik, ca.200 m-re. 2 év kellett, hogy tudjunk egymásról.

Szerencsére (vagy nem?), nem egyedül vagyok olyan mazochista, aki így gondolkodik, ezért a saját és egy vendég weboldal segítségével elkezdtük a Facebook-on toborozni a környéken lakókat.

Viszonylag gyorsan meghirdettünk egy találkozót. Először azt hittük csak ketten leszünk. Összejöttünk tízen. Nem is gondoltunk ekkor „sikerre”. Mondom ezt úgy, hogy a környéken ezer fő feletti a magyarok száma.

Aztán, ha már lúd, legyen kövér minden hónapban megismételtük.

Már egy törzshelyünk is van, itt a környéken van egy magyar vendéglő, ahol mindig szívesen látnak bennünket.

Az összejövetelekre szinte kivétel nélkül ugyanazok az emberek jönnek el. Néha egy-egy új arc, akit rendszerint többet nem látunk.

Amikor már volt FB csoportunk szépen jöttek az új tagok, bíztunk benne, hogy a találkozók alkalmával személyesen megismerhetjük egymást. Azonban nem így lett.

Az okokat keresem, de nem találom.

Vagy még mindig sikk valakinek felnőttként mindenhova belépni, és csak azért csatlakoztak?

Valaki írja, hogy ismerkedne. Felajánlom a lehetőséget, hogy próbálja meg az oldalunkat, de nem él vele. Akkor minek írt?

Ki tudja?

Szerencsére a „kemény mag” örül a találkozóknak. Már egy babynk is van, ő is részt vesz a bulikon. Még egy hónapos sem volt, amikor eljött élete első gulyás-partijával. Igaz a lakmározással még egy-két évet várnia kell. J

Hogy miről szólnak a találkozók? Rendszerint aktuális problémákról, sikerekről, kudarcokról. Örülünk, ha valakiről jót hallunk, és vigaszt, tanácsot próbálunk adni egymásnak, ha épp nem a legjobban alakulnak a dolgaink.