2012. november 21.

A GPS és én...

:)
Boglárka Brugg-hoz fűzött megjegyzése adta az ötletet, hogy írjak egy pár sort  az "én, és a GPS " témában is.
Nem vagyok már mai csirke, ennek ellenére igyekszem követni a technika újdonságait, pláne ha az megkönnyíti a mindennapi életet.
Félreértés ne essék;  sokakkal szemben állítom, hogy van élet IPhone nélkül is, nekem minden arra kell, amire eredetileg kitalálták. A telefonnal telefonálni akarok, a fényképezőgéppel fényképezni, a GPS-sel megtalálni a keresett célt. Értem, hogy ma ez már egy készülékkel megoldható, de mi van ha valami probléma adódik az eszközzel?
:)

Gyakorlatilag akkor kezdett elterjedni tömegesen a GPS, amikor eljöttünk. Természetesen mi is vásároltunk egyet, mégiscsak könnyebb, mint hajtogatni a térképet.
Persze, mint minden technikai újdonságot, ezt is ki kellett ismerni. Mit, hogyan kell beállítani, ahhoz, hogy a legideálisabb úton jussunk A pontból B pontba  és a többi.

A mi készülékünket Margitnak kereszteltük el, otthon kezdtük el tesztelni.
Ekkor még nem tudtuk azt sem, hogy az otthoni beállítás nem minden esetben jó külföldön is.
Miért?
Sajnos,  azt tapasztaltam, hogy az otthoni térképek meglehetősen elnagyoltak, nem alaposak, sok minden nincs rajtuk.
Így történt aztán, hogy kijövetelünk után érdekes helyzetekbe bonyolódtunk, ugyanis nem változtattunk rögtön a beállításokon.
Történt egyszer, hogy mentünk valahova. Beírtuk a címet, idővel Margit leutasított bennünket a főútról és ugyan nem rossz minőségű, de földútra terelt bennünket. Én abszolút optimistán adtam utasítást a páromnak, hogy menjen csak Margit iránymutatása szerint."Ő" pedig rendületlenül navigált: forduljon erre, majd arra, végezetül utunkat állta egy bokor. A jelzett utat benőtte a növényzet  Azóta tudom, hogy itt nem feltétlen jó ötlet beállítani a "legrövidebb" utat, ugyanis - kis túlzással-, de az ösvények is fel vannak tüntetve.

Bizony eltelt egy kis idő, mire rájöttünk, hogy itt mi az ideális beállítás.
Következő probléma akkor adódott, amikor egyszer csak lefagyott, és nem tudtuk elindítani. Na, ekkor kaptuk elő a már majdnem elfelejtett térképet, ami kisegített bennünket.

Legutóbb otthoni látogatásom során szerettem volna használni, csak azt felejtettem el megnézni, hogy a jelenlegi naviban nincs benne Magyarország? Bécs után semmi. :)

Szóval, nem árt néha a térképet is lapozgatni, a váratlan helyzetek elkerülése érdekében.


Végezetül, a GPS már többeket megviccelt, nem véletlenül került a humoristák célpontjává is:

http://www.youtube.com/watch?v=nEbjLJEZFNU

Jó utat mindenkinek!

5 megjegyzés:

  1. Lehet, hogy egyszer az életben még én is használni fogom, de eddig megfelelt a térkép. Valamint az, hogy utazás előtt megnéztem a Google térképen, merre-hova? Persze kinti tapasztalatom nincs, ez még fehér folt nekem. :)

    VálaszTörlés
  2. Ó, mily megtiszteltetés, köszi ^^

    A kedvencem az, amikor mindenáron be akar vinni Zürich központjába, hogy az a leggyorsabb :)Főleg szombat d.u. 5-6 körül.....
    Ez a földutas sztori nekünk is meg volt, csak nem bokor volt az út végén, hanem kerszteződés egy rendes úttal. Igazából a rövid útból lett egy 10 perces kitérő a földúton :)

    VálaszTörlés
  3. Nekem nincs rendes GPS-em, csak a telefonomon.
    Próbált párszor megtréfálni, néha sikerült is neki. Mára megtanultam, hogy csak kis távokat ütök be, és akkor sem hallgatok rá mindig.
    Nagyon jól jött pl. amikor Münchenen kellett átmennem, amikor legutoljára egyedül voltam otthon. Ha nem lett volna, akkor szerintem még mindig ott keringenék:-)
    De inkább a táblákra figyelek, és persze a férjem előre leírja nekem az útvonalat.
    Nekem egy biztonsági tartalékot jelent...ha eltévednék, akkor valahogyan hazavisz, lehet, hogy kerülővel, nem azon az úton, ahol menni szerettem volna, de hazaérek. Mondjuk erre még nem volt szükség.

    VálaszTörlés
  4. Ja és a földutakat kitiltottam, elsődleges út az autópálya...

    VálaszTörlés
  5. Az jutott eszembe, hogy most, hogy itt az adventi időszak, szívesen olvasnék egy bejegyzést az itteni szokásokról hagyományokról :) Eddig egyről tudok, de azon visítva nevettem.....

    VálaszTörlés