Svájc, az én szememmel - ismét

Ebben a sorozatban már régen írtam, de most egy rövid bejegyzés erejéig visszatérek.
Svájcot sokan sokféleképpen látjuk, a látásmód nagyban függ a bennünket körülvevő környezettől.

A helyiek kevésbé befogadóak, erről már írtam korábban. Viszonylag kevesen engedhetik meg maguknak, hogy egy-egy ember privát szférájába is betekintést nyerjenek, így elképzelni is nehezen tudják, hogyan élnek mások.
Nekem ebben "szerencsém" van a hobbym miatt, így a tágabb társadalmi rétegeket illetően is kezdem átlátni az életet itt, sajtországban.

Míg sok esetben (lásd: autók) visszaköszön a gazdagság, ugyanakkor a szegénység/igénytelenség nem annyira látványos, kevésbé van rálátásunk.

Utóbbi esetében még én sem érzékelem a kettő közötti különbséget, ahhoz személyes kapcsolat is kellene. Svájc esetében nem annyira jellemző a szegénység, de jelen van ez is.
A mostani történet szereplői inkább igénytelenek, ez a végére ki fog derülni.
Mindenesetre furcsa megélni, hogy ilyen is van.

Mi lepett meg ennyire?
Az első bérleményünk után azt hittem nincs gázosabb, de jelentem van.
:)
Képzelj el egy öreg házat (altbau), amivel nem lenne semmi probléma, hisz egy öreg házat is fel lehet újítani, a mai igényekre lehet szabni ügyes átalakításokkal. Ilyenre is láttam példát már. A ház az 1700-as években épült, de belülről, mintha valami hipermodern házikóban jártam volna.

Tehát van egy öreg házunk, ami négy szintes. Faház. A lépcsőház is fából van, ahol minden lakás előtt van a gardrób (!). Minden lakó ott hagyja el a cipőjét (több száz frankos bakancsot is), és a felső ruházatot.
Ez nekem alapból aggályos, hisz ahol mindenki jár (összejár) vetem le a cipőt és a zoknival viszem be a koszt?
Hm..
Arról a vicces jelenetről nem is beszélve, hogy éppen veszi le valaki a cipőjét, és egy ordenáré lyuk tátong rajta, mikor a szomszéd épp rajtakap.
:D

A negyedik szint ahova igyekeztem, már a tetőtér, itt nem ruhafogas, hanem üzemen kívül helyezett műszaki berendezések sorakoztak (hűtő, valami Jézus születése előtti asztalos magnetofon).
Nem volt egyszerű a bejutás a lakásba sem, mert az ajtó sem lehetett 1,70-nál magasabb.
Hozzá kell tegyem, nem vagyok magas, és a lakók is talán az 1.50 magasságot elérték, de mégis. Mintha valami barlangba mentem volna.

És most jön a meglepi: a szoba ahova beléptem volt vagy 9 m2. Még ezzel sincs probléma, hanem a szoba sarkában mi volt? Soha nem találod ki: egy zuhanyfülke.
:D
Képzelj el egy hálószobát, amiben van egy franciaágy, szemben a TV-vel, és a sarokban egy űrkabinhoz hasonlító fülke (ez is időszámításunk előttről). Persze, szigorúan csak függönnyel ellátva.

Bevallom, itt a szemem majd kiesett a fejemből. Sok mindent láttam már, de ez engem is meglepett.
És végezetül, kedves olvasó, ha azt gondolnád, hogy ez valahol az Isten háta mögött volt, elárulom nem.

Hol van e jeles épület? A  zürichi-tó partján. A telek végében magával a Tóval. Ahol mindenki (aki számít) szeretne lakni.
Igen ott, ahol mind a saját, mind a bérelt ingatlanok ára a csillagos éget veri.
:)
A lakásban egyébként egy öreg echte svájci (kissé génhibás) pár lakott a kutyájukkal. Láthatóan itt élték le az életüket.
Háát...