Mást sem hallok, olvasok, hogy otthon az építőipar a béka segge alatt van, és még mindig inkább visszaesés tapasztalható, mint növekedés.
Tágabb ismeretségi körömből is csak panaszt hallok.
Nincs munka, nincs pénz.
Egy otthoni megyei lapban álláshirdetést adtam fel, mert szükségünk van néhány új kollégára egy rövidebb projekt-munkára.
Annak ellenére, hogy volt egy speciális kitétel (nem a nyelvtudás), fentieket figyelembe véve, azt gondoltam, hogy sok választ fogok kapni. Ezzel szemben meglehetősen kevés jelentkezés érkezett.
Szám szerint hét.
Ebből kettőt egyből el kellett utasítsak, mert egyáltalán nem szakmabeliek voltak.
Volt egy, aki nem adott meg telefonos elérhetőséget, így e-mailben kértem tőle azt.
Egy másiktól szintén e-mailben kértem pár kiegészítést.
Ők ketten a mai napig nem válaszoltak. Hm...
Volt egy cég, aki mint alvállalkozó ajánlotta magát. Sajnos, - bár ez lett volna talán a legkézenfekvőbb megoldás-, a jelenlegi jogi szabályozás ezt nem engedi.
Maradt kettő pályázat, ezek alkalmasak tűnnek. Természetesen, ez majd egy személyes találkozás alkalmával derül ki.
Egy ismerős is ajánlott pár embert, akikkel már volt személyes megbeszélés.
Bár, azt hittem minden világos, a megbeszélés után mégis olyan kérdések kerültek elő, amin magam is meglepődtem.
Csak egy példa: a hazalátogatásokat ki fizeti?
Ki fizetné? Aki hazautazik. :)
Vagy ez csak szerintem ilyen egyértelmű?
És még egy: hány nap a szabadság?
3 hónapra?
Nem értem...
Nekem is volt pár munkahelyem otthon, ahol kivétel nélkül az első 3 hónapban csak érvényes halotti bizonyítvánnyal lehetett hiányozni, szabadságra menni felejtős.
Abban az időben nem volt válság, viszonylag könnyen lehetett munkahelyet találni, mégis ha valaki odakerült egy új helyre, az első hónapokban igyekezett beilleszkedni, és nem azzal foglalkozni, hogy mikor mi jár. A bértárgyaláson kiderült mennyi az annyi és örült az új munkahelyének.
Szerintem, ez így van rendjén.
A hazautazással kapcsolatban még annyit jegyeznék meg, hogy bizonyára akad olyan nagyobb cég, aki valamilyen cafeteria címén ad ilyet a dolgozóknak, de biztos vagyok benne, hogy ez ritkaságszáma megy.
Egyébként, ha már cafeteria. Itt sokkal kevésbé divat ez, mint otthon.
Több ismerőssel beszélve azt szűrtem le, hogy kisebb cégeknél egyáltalán nincs. 100 fő körüli alkalmazotti létszámnál már sok helyen van munkaruha, amit a cég biztosít, vagy ad egy összeget, amit le lehet vásárolni (ha nincs egységes formaruha).
Néhány helyen van üzemi konyha, ahol viszonylag nyomott áron lehet ebédelni. Több helyen a kávé, üdítő ingyenes.
Az utazást is ritkán térítik, sőt több helyen a cég saját parkolója is fizetős. Ha valaki kocsival jár, fizetnie kell a parkolásért.
Üdülési kedvezményről egyáltalán nem hallottam eddig.
Visszatérve az eredeti témához: félreértés ne essék, nem azt gondoltam, hogy mindenki eldobja, ami a kezében van és fut jelentkezni, de úgy gondoltam ez is egy lehetőség arra, hogy valaki egyenesbe jöjjön.
Persze, az éremnek mindig két oldala van, így próbálok az ő fejükkel is gondolkodni.
Mi jöhet szóba, mint visszatartó erő? Átverés?
A cégünk adatai nyilvánosak, bárki megtekintheti azt (itt a cégbíróság oldalán azonnal közzéteszik, ha valakivel probléma van).
Más nem jutott eszembe.
Inkább arra vezetném vissza, hogy sokkal kényelmesebb otthon várni a segélyt, és panaszkodni, mint dolgozni.
Amíg ez a mentalitás nem változik, nem fog beindulni a gazdaság.
Érdekes, hogy nem jelentkeztek...
VálaszTörlésA kérdések pedig viccesek :-)
Lehet, hogy tényleg attól féltek, hogy átverés, talán a 3 hónap sem tetszett...hosszabb távra, állandóra keresnek munkát. De az is lehet, hogy otthon könnyebb felvenni a segélyt!
Fura, hogy még mindig ilyen a hozzáállás. Ám nem lepődtem meg, sajnos ismerem a hasonló mentalitást, anno mi is kerestünk dolgozókat...az hagyján, hogy kevesen jelentkeztek, de akiket végül kiválasztottunk, nos, ők aztán napi szinten elégedetlenkedtek, pedig 4-5-ször annyit kerestek, mint azelőtt..így feladtuk.
VálaszTörlésHa mar segely, akkor itt jegyzem meg, hogy ez nagy problema itt is!
VálaszTörlésTegnap Dalkey-ban setalgattunk Gingerrel [ott laktunk korabban, elegans negyed tele ettermekkel].
Negy helyen lattam a kirakatban "staff wanted" feliratot.
Ha valaki akar, akkor az tud dolgozni!
De a munka itt sem tul nepszeru, mert nagyon magas az allam altal nyujtott segely.
Ez akkora gond, hogy errol majd kulon is irok.
Amig az allam gondoskodik a "naplopokrol", addig azok minek mennenek el dolgozni?
En nem tudnek igy elni, de sokaknak ez halal termeszetes allapot.
Magyarorszagot pedig inkabb hagyjuk.
Elofordult, hogy nekem is kellett otthon alkalmazott [ingatlanirodaba, foglalkoztam ilyen dolgokkal is], es szinte alig jelentkeztek, pedig hazai viszonylatban jo penzt kinaltam. Akik jottek, azok beszelni is alig tudtak, nemhogy ugyfelekkel targyalni, igy sok esetben inkabb en maradtam bent keso estig, es inteztem az ugyeket, mert ha masra biztam volna azokat, akkor sok uzletet [es penzt] elbuktam volna.
Igen, ez most máshol is probléma. Lásd Svédország.
TörlésEgyébként azért lepett meg leginkább, mert a válság előtt sokkal többen jelentkeztek egy álláshirdetésünkre, mint most. Pedig abban az időben a munkahelyeket tekintve inkább kínálati volt a piac.
Sajnos, nincs sok információm a volt alkalmazottainkról, de néhányan már külföldön dolgozik.
Kezdem azt hinni, hogy lassan tényleg kiürül az ország dolgozni tudó és akaró emberekből.
Tudom, hogy kicsit szélsőséges példa, de ha mindig csak ilyen 3 hónapos munkákat kap, akkor soha az életben nem mehet szabadságra?
VálaszTörlésAz éves szabadság mértéke nálunk 24 nap ( a GAV megállapítása után). Ennek értelmében az időarányos rész, három hónap után 6 nap.
TörlésEzt mindenki megkapja. A munkaszerződés tartalmazza.
:)
De!
....
(Én úgy gondolom, hogy nem ez az első releváns kérdések egyike.)
Szerintem nem mindenki tudja ezt, aki itthonról menne külföldi munkára. Ha már látta a szerződést (olyan nyelven, amit ért is), akkor nem szóltam. :-)
Törlés