Napi bosszúság

Gondoltam, hogy azt a címet adom az írásnak, hogy a svájci kórházaktól mentsen meg az Isten, de ezzel jól kihúznám a gyufát a "svájc-fanoktól", ezért aztán visszavonulót fújtam.

Ennek ellenére a véleményem nem változott, csak akkor megyek itt orvoshoz, ha visznek.
Maradok a jól bevált kicsit romos, parizeres kenyeres, klotyópapírt vivő magyar rendszernél. Ettől eltekintve semmivel sem rosszabb a helyzet, mint Svájcban.
Hogy mitől vagyok kiakadva?
Nyolc éve élünk itt, és még soha nem jártam orvosnál.
Ennek több oka is van. Alapjáraton nem vagyok orvoshoz szaladgálós, a náthát, kisebb sérülést otthon gyógyítom. Más, nem akut panasszal pedig hazajárok.
Egyrészt a világ minden kincséért sem cserélném le a régi orvosaim, másrészt még az utazással együtt is olcsóbb (még úgy is, hogy otthoni biztosításom nem lévén, privátban fogadnak).
Soha nem értettem, amikor valaki arról írt, vagy beszélt, hogy mennyivel jobb az x, nyugati országban lévő kórház, mert ott "ezüsttálcán" viszik a lazacos szendvicset.
Ki a tökömet érdekel, hogy mi van reggelire?
Nem nyaralni megyek, gyógyítsanak meg a lehető leghamarabb, oszt jó napot, majd otthon eszek lazacos szendvicset.
Megjegyzem, még otthon élve is eltöltöttem némi időt kórházban (államiban). Fentieket kivéve, semmi negatív emlékem nincs. Az orvosok jók és ez a legfontosabb. Voltunk ügyeleten, és előfordult, hogy várni kellett, de már a diagnózis után. Az orvos mérlegelt, hogy feldobod-e a bakancsod, vagy csak kisebb problémád van.

Itt eddig még jót nem tapasztaltam.
:(
Néhány éve az egyik ismerősöm rosszul lett, és mivel kismama volt és nem volt más körülötte, én kísértem a kórház ügyeletére.
Már akkor ki voltam akadva, hogy vagy két órát vártunk, mire előkerült egy orvos. Nagy nehezen megszületett a diagnózis is, méhen kívüli terhesség. Majd ismét órák teltek el, mire megműtötték. Már akkor sem értettem, miért kell ennyit várnunk.
Később, amikor a gyerekemet vittem be hétvégén az ügyeletre (erős köhögés miatt), le lettünk bacarintva, hogy miért nem a háziorvoshoz mentünk. Hát miért? Bameg, valószínű rosszabbul lett? Ne kérdezz, tedd a dolgod, én ezért fizetek.
Mondtam volna, ha megfelelően beszéltem volna németül.

Aztán, hála a magasságosnak évekig a környékére sem kellett menni az intézménynek.
Egészen tegnapig.
Van egy kis egészségügyi problémám, amiről tudtam, de eddig nem okozott panaszt. Otthoni orvosaimmal egyeztetve, a legközelebbi látogatás alkalmával született volna döntés a továbbiakról. Sajnos, a probléma eszkalálódott, és most nem tudtam megoldani, hogy azonnal hazamenjek, így aztán maradt a svájci kórház ügyelete.
Ha azonnal hazaindulok, már jó félúton jártam volna (!), mire sorra kerültem (meggondolandó a jövőre nézve).
Szóval, egész délelőtt hezitáltam, hogy menjek, ne menjek. Aztán délutánra rosszabb lett a helyzet, menni kellett.
Egész jól haladtunk az adminisztráción, csak tíz percbe telt, mire felvették az adataim. Mondjuk a hölgynek komoly kihívást jelentett, hogy megtalálja a rendszerben a nemzetiséget, miután mondtam, hogy Ungarn, ahonnan jöttem.
No, mindegy. Bekerültem a rendszerbe és eligazítottak, hogy hol kell várni. A sürgősségin csak ketten. Szuper. Hamar sorra kerülök.
Az előttem lévőket be is hívták úgy nagyjából másfél óra után. Aztán vártunk és vártunk. Semmi.
Később hoztak egy másik beteget, elég szar színben volt. Akkor, - három óra múlva - mondta a nővér, hogy sokat kell várni, mert a doki nem ér rá.
Hm. Szóval meg is purcanhatsz, mert nincs orvos.
Végülis.
A szék olyan kényelmetlen, hogy 10 perc után fel kell állni, ha nem akarsz lefordulni róla és csak vársz és vársz.
Miután a másik beteg már rosszul lett, felajánlották, hogy egy szobában lefeküdhet.
Ez tényleg rendes, de inkább a doki jönne már.

Nos, röpke 5 (!) óra után megkerült az orvos, aki ebben az esetben is megjegyezte, hogy akár a háziorvoshoz is mehettem volna pénteken. Anyukádat! Egy, nincs háziorvosom, kettő: mi a bánatnak nevezzük a sürgősségit, sürgősséginek?
Közben azért kiderült, hogy nem azért mentem, mert fáj a kisujjamon a köröm, hanem tényleg gond van, a doki is meglepődött.
Azonnal hívta a főorvost, aki egy percen belül ott volt. WTF???
Eddig ez holt volt?
Csak halkan, csendben kérdem, a főorvosnak tilos praktizálni?
Ha ennek "más" dolga volt, nem tudott volna beugrani, hogy akinek a bele lóg, ne kelljen órákat várakoznia?
Nem vagyok orvos, de egy olyan beteg, mint én, aki csak az utolsó pillanatban megy el orvoshoz, simán perforálódik a vakbele, vagy nem?
Hogy van ez?
Ráadásul nem ingyen van, egy zsák pénz fizetek érte.
Hogy számokat is írjak:
383.- frankot fizetek (2500.- önrésszel) ezért a "remek" ellátásért havonta.
No comment.
:(
Szóval, itt se minden habostorta.