"Cseléd" a háznál...

Ennek a kifejezésnek meglehetősen kellemetlen a hangzása, pedig ...
A wikiszótár szerint :

cseléd (főnév)

1. Háztartási alkalmazott; főként nő, aki a házimunkát végez (mos, főz, takarít).

A gazdag család cselédet fogadott a házba. A kastélyban öt cseléd dolgozott.

2. Történelmi: Mezőgazdasági munkás, aki földbirtokosnál, nagyobb gazdánál dolgozott, és rendszerint egy évre szerződött le.

A birtokon ötven cseléd dolgozott. Akinek nem volt önálló földje, az elmehetett cselédnek. A cseléd a javadalmazását részben terményekben kapta.

3. Népies, régies: Háznéphez tartozó személy, főleg szolgáló, háztartási alkalmazott gyereke.

A cselédek kint játszottak az udvaron, bár néha kaptak kisebb feladatokat is. A libákat hajtotta ki legelni a cseléd, hogy segítsen a felnőtteknek.

4. Népies, régies: Lány; fiatal (szemrevaló) alacsony rangú nő.

A kis cselédnek eljárt a szája, mindenkinek elmesélte, kivel volt a bálba. A cselédek a fa alatt beszélgettek, kuncogtak a legényeken.

Eredet [cseléd < ómagyar: cseléd < szláv: cselad (cseléd, háznép) < dravida: siladan (szolga, társ)]

Ezt az írást - ami ismét betekintést enged egy kicsit a mindennapjainkba -, elsősorban ajánlanám azoknak, akik rossz véleménnyel vannak azokról a nőkről, asszonyokról akik nem dolgoznak, "csak" a család ügyeit intézik.

Magamról annyit, hogy ca. 20 év aktív évvel rendelkezem, amit munkával töltöttem. A munka mellett próbáltam helytállni több-kevesebb sikerrel, mint háziasszony.
Nem sikerült hiánytalanul, úgy sem, hogy édesanyám sok esetben segített.

Úgy gondolom, ha valaki teljes, felelősségteljes állásban dolgozik, és van 2-3 gyerek szinte lehetetlen, hogy olyan körülményeket tudjon teremteni, ami mindenki számára megfelelő. Vagy, ha meg is teszi, akkor neki nem marad élettere. Ez sem egészséges.

Korábban nekem is fontos volt a karrier, valamint társadalmi elvárás is volt, hogy egy nő dolgozzon.
Nem beszélve arról, hogy otthon nagyon kevés család tud megélni egy fizetésből.

Megismerve az érem másik oldalát, már látom, hogy ez mekkora bullshit.

Mikor kijöttünk, még úgy gondoltam, hogy majd dolgozni fogok. Aztán később - már segítség nélkül -, a háztartás vezetése kitöltötte a napomat.
Mindent összevetve, átgondolva csak négyórás állást jöhetett volna szóba.
Mostanra azonban már a vállalkozás körül is van annyi tennivaló, hogy inkább azzal foglalkozom, a cég alkalmaz félállásban.

S, hogy miért jutott eszembe a téma?

Családom is megszokta már ezt a helyzetet, a lakás mindig tiszta, tele a hűtő, meleg vacsora van, soha nem probléma, hogy nincs kivasalva épp az a ruha, ami kellene.
Tudjuk, a szokás nagy úr.
:)
Úgy alakult, hogy egy hétre haza kellett mennem. Ilyen még nem fordult elő, hogy magukra hagyjam őket "dologidőben".
Mivel mindenki teljes munkaidőben dolgozik, így meglehetősen szorosak a hétköznapok.
A lányom már a harmadik nap után üzent, hogy jó lesz ha itthon leszek. Majd a fiúk is csatlakoztak ehhez.
Mire hazaértem teljes volt az anarchia, mindenki összeveszett mindenkivel, és háborús állapot uralkodott a házban.
Már alig akadt tiszta evőeszköz, mondjuk nem is nagyon kellett, mert egész héten gyors kajákat ettek, az akvárium bedöglött, mert mindenki megetette a halakat. A macskáimon is láttam, hogy megelégedéssel nyugtázták, hogy hazaértem és visszatér minden a helyes mederbe.
:)
Családom védelmében mondom, hogy számítottam nehézségekre, ugyanis a normál menetrend szerint én kelek a legkorábban, 5-kor.
Megcsinálom a reggelit, elkészítem a napi elemózsiát, és így indulnak 5.55-kor.
Ekkor muszáj elindulni, mert a lányom vonata 6.07-kor érkezik.
Nyilvánvaló volt, hogy döcögősen fog menni, hisz percre ki van számolva minden.

Este sem volt egyszerű, mert -mivel vállalkozásról van szó -, sok esetben nem lehet lehúzni a rolót a munkaidő végén. Előfordul, hogy másik munkáról kell egyeztetni, könyvelővel kell beszélni és a többi. Persze, természetesen most voltak ezek a nehezítő körülmények.
:)
Így nem csodálkoztam a kialakult helyzeten, amit mosolyogva meg is jegyeztem, hogy "azért jó a cseléd a háznál".

Most, hogy mindegyik lehetőséget megtapasztaltam egyáltalán nem látom járhatatlannak azt az utat, hogy egy anya/feleség ne dolgozzon.
Nyilván a női egyenjogúság élharcosai nem értenek ezzel egyet, ezt is el tudom fogadni.
Sőt, még azt is ha a karriert fontosabbnak tartja egy nő, mint a családot és szingli marad.
Azt azonban nem hiszem, hogy segítség nélkül tud valaki helytállni munkahelyen, háztartásban és még NŐ is marad mellette.

Van még egy köztes megoldás, a bejárónő alkalmazása:

bejárónő (főnév)

1. Nő, ki házhoz járva különféle feladatokat végez egy családnál. Az igényeknek megfelelően főz, mos, takarít, gyermekekre vigyáz.

Ez egy viszonylag jó megoldás, a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad.

Ennek ellenére számomra ez idegen, hisz - véleményem szerint - ez egy bizalmi viszonyon alapuló kapcsolat.
Én nem szívesen látnám, ha egy idegen betekintést nyerne a privát szféránkba.

Minap volt a közszolgálatin egy műsor, ahol éppen ezt boncolgatták, nagyon érdekes volt visszamenni a múltba egy kicsit. A múlt században például sokan alkalmaztak mosónőt, aki házhoz járt.
Magam sem gondoltam volna, hogy milyen kiváltságos munka volt ez. A háziasszony fényesre nyalta a mosónő fenekét, hogy kvázi megvásárolja a diszkrécióját. Már-már főúri vendéglátásban részesítették.
:)

Végezetül annyit még: ma ismét indult a szokásos mókuskerék, családom a régi menetrend szerint készülődött hangoskodás, vita nélkül.
Nekem most egy picit felgyülemlett a tennivaló, de hétvégére bizonyára utolérem magam.

Szép hetet mindenkinek!