A wikiszótár szerint :
cseléd (főnév)
1. Háztartási alkalmazott; főként nő, aki a házimunkát végez (mos, főz, takarít).
A gazdag család cselédet fogadott a házba. A kastélyban öt cseléd dolgozott.
2. Történelmi: Mezőgazdasági munkás, aki földbirtokosnál, nagyobb gazdánál dolgozott, és rendszerint egy évre szerződött le.
A birtokon ötven cseléd dolgozott. Akinek nem volt önálló földje, az elmehetett cselédnek. A cseléd a javadalmazását részben terményekben kapta.
3. Népies, régies: Háznéphez tartozó személy, főleg szolgáló, háztartási alkalmazott gyereke.
A cselédek kint játszottak az udvaron, bár néha kaptak kisebb feladatokat is. A libákat hajtotta ki legelni a cseléd, hogy segítsen a felnőtteknek.
4. Népies, régies: Lány; fiatal (szemrevaló) alacsony rangú nő.
A kis cselédnek eljárt a szája, mindenkinek elmesélte, kivel volt a bálba. A cselédek a fa alatt beszélgettek, kuncogtak a legényeken.
Eredet [cseléd < ómagyar: cseléd < szláv: cselad (cseléd, háznép) < dravida: siladan (szolga, társ)]
Magamról annyit, hogy ca. 20 év aktív évvel rendelkezem, amit munkával töltöttem. A munka mellett próbáltam helytállni több-kevesebb sikerrel, mint háziasszony.
Nem sikerült hiánytalanul, úgy sem, hogy édesanyám sok esetben segített.
Úgy gondolom, ha valaki teljes, felelősségteljes állásban dolgozik, és van 2-3 gyerek szinte lehetetlen, hogy olyan körülményeket tudjon teremteni, ami mindenki számára megfelelő. Vagy, ha meg is teszi, akkor neki nem marad élettere. Ez sem egészséges.
Korábban nekem is fontos volt a karrier, valamint társadalmi elvárás is volt, hogy egy nő dolgozzon.
Nem beszélve arról, hogy otthon nagyon kevés család tud megélni egy fizetésből.
Megismerve az érem másik oldalát, már látom, hogy ez mekkora bullshit.
Mikor kijöttünk, még úgy gondoltam, hogy majd dolgozni fogok. Aztán később - már segítség nélkül -, a háztartás vezetése kitöltötte a napomat.
Mindent összevetve, átgondolva csak négyórás állást jöhetett volna szóba.
Mostanra azonban már a vállalkozás körül is van annyi tennivaló, hogy inkább azzal foglalkozom, a cég alkalmaz félállásban.
S, hogy miért jutott eszembe a téma?
Családom is megszokta már ezt a helyzetet, a lakás mindig tiszta, tele a hűtő, meleg vacsora van, soha nem probléma, hogy nincs kivasalva épp az a ruha, ami kellene.
Tudjuk, a szokás nagy úr.
:)
Úgy alakult, hogy egy hétre haza kellett mennem. Ilyen még nem fordult elő, hogy magukra hagyjam őket "dologidőben".
Mivel mindenki teljes munkaidőben dolgozik, így meglehetősen szorosak a hétköznapok.
A lányom már a harmadik nap után üzent, hogy jó lesz ha itthon leszek. Majd a fiúk is csatlakoztak ehhez.
Mire hazaértem teljes volt az anarchia, mindenki összeveszett mindenkivel, és háborús állapot uralkodott a házban.
Már alig akadt tiszta evőeszköz, mondjuk nem is nagyon kellett, mert egész héten gyors kajákat ettek, az akvárium bedöglött, mert mindenki megetette a halakat. A macskáimon is láttam, hogy megelégedéssel nyugtázták, hogy hazaértem és visszatér minden a helyes mederbe.
:)
Családom védelmében mondom, hogy számítottam nehézségekre, ugyanis a normál menetrend szerint én kelek a legkorábban, 5-kor.
Megcsinálom a reggelit, elkészítem a napi elemózsiát, és így indulnak 5.55-kor.
Ekkor muszáj elindulni, mert a lányom vonata 6.07-kor érkezik.
Nyilvánvaló volt, hogy döcögősen fog menni, hisz percre ki van számolva minden.
Este sem volt egyszerű, mert -mivel vállalkozásról van szó -, sok esetben nem lehet lehúzni a rolót a munkaidő végén. Előfordul, hogy másik munkáról kell egyeztetni, könyvelővel kell beszélni és a többi. Persze, természetesen most voltak ezek a nehezítő körülmények.
:)
Így nem csodálkoztam a kialakult helyzeten, amit mosolyogva meg is jegyeztem, hogy "azért jó a cseléd a háznál".
Most, hogy mindegyik lehetőséget megtapasztaltam egyáltalán nem látom járhatatlannak azt az utat, hogy egy anya/feleség ne dolgozzon.
Nyilván a női egyenjogúság élharcosai nem értenek ezzel egyet, ezt is el tudom fogadni.
Sőt, még azt is ha a karriert fontosabbnak tartja egy nő, mint a családot és szingli marad.
Azt azonban nem hiszem, hogy segítség nélkül tud valaki helytállni munkahelyen, háztartásban és még NŐ is marad mellette.
Van még egy köztes megoldás, a bejárónő alkalmazása:
bejárónő (főnév)
1. Nő, ki házhoz járva különféle feladatokat végez egy családnál. Az igényeknek megfelelően főz, mos, takarít, gyermekekre vigyáz.
Ez egy viszonylag jó megoldás, a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad.
Ennek ellenére számomra ez idegen, hisz - véleményem szerint - ez egy bizalmi viszonyon alapuló kapcsolat.
Én nem szívesen látnám, ha egy idegen betekintést nyerne a privát szféránkba.
Minap volt a közszolgálatin egy műsor, ahol éppen ezt boncolgatták, nagyon érdekes volt visszamenni a múltba egy kicsit. A múlt században például sokan alkalmaztak mosónőt, aki házhoz járt.
Magam sem gondoltam volna, hogy milyen kiváltságos munka volt ez. A háziasszony fényesre nyalta a mosónő fenekét, hogy kvázi megvásárolja a diszkrécióját. Már-már főúri vendéglátásban részesítették.
:)
.jpg)
Végezetül annyit még: ma ismét indult a szokásos mókuskerék, családom a régi menetrend szerint készülődött hangoskodás, vita nélkül.
Nekem most egy picit felgyülemlett a tennivaló, de hétvégére bizonyára utolérem magam.
Szép hetet mindenkinek!
Hűha, szívemből szóltál, köszönöm!
VálaszTörlésNálunk csak a férjem maradt itthon, de a két kutya alig várta már, hogy itthon legyek és az egész házat ki kellett takarítanom.
Közben elfelejtette kinyitni a madáretető ajtaját és mivel beköszöntött a meleg, a kis fiókák az anyukkal együtt szépen, csendesen elaludtak benne...
A virágok nagyrészét sikerült megmentenem, de az egyik féltve őrzött elpusztult...és ez még nem minden...:)
Szóval, egyetértek, szükség van arra, hogy valaki kézben tartsa a dolgokat!
Hát egyetértek! Én eddig csak 1 hétre hagytam magára a férjem a nagyobbik gyerekkel, amikor szültem a kicsit, illetve 1 hétre a 2 gyerekkel, amikor apukámat mentem haza meglátogatni. Ami fogadott, az katasztrófa volt mindkét esetben :-) Amikor abbahagytam a munkát, akkor az volt az elhatározásom, hogy a gyes után visszamegyek dolgozni, de ma már látom, hogy ennek a család is kárát látná. Így én is csak félállásban gondolkozom, de ha nem jön össze, az sem baj. Idegent pedig nem szívesen engednék be én sem...
VálaszTörlésÉn is csak egyetérteni tudok. Rengeteg dolog van egy háztartásban, amiről életünk párjának fogalma sincs, h nem magától él/működik/van/terem és hogy ezek elkészítése/beszerzése/megcsinálása milyen sok időt vesz igénybe. :)
VálaszTörlésÉs akkor még csak a kézzelfogható dolgokról beszéltünk, a családi egységről, békéről, hangulatról még nem is - vagyis te igen, és ez legalább olyan fontos!
Csak hogy legyen már egy pasi is, aki hozzászól.
VálaszTörlésTeljes mértékben ellenzem a mára ismét trendivé váló női és férfi szerepeket, mert a világ megváltozott. Nemrég még a nők nyöszöszörögtek azért, hogy legyenek egyenjogúak, mert dolgozni akarnak.
Akkor dolgozzanak! Otthon ülni és a porszívócsővel babrálni nem nagy művészet.
A férfitól pedig simán elvárható, hogy a kapcsolat teljes értékű tagjaként seprűnyelet ragadjon a meghitt családi fészekben.
Közel öt évet éltem tökegyedül.
Tudok főzni, imádok mosogatni, simán kimosom és kiteregetem a ruháimat, vagy ha éppen úgy hozza a szükség, akkor ki is vasalom őket.
Nem okoz gondot, ha le kell törölgetnem a port a polcokról, vagy ha éppen fel kell mosnom a kiömlött akármit a padlóról. Akár egyedül élek, akár egy csodálatos nővel, sosem esz meg a kosz, igényes vagyok a környezetemre, elsősorban magam miatt. Szerintem ez a kulcsa az egész témának.
Ha valaki azért panaszkodik a férjére/párjára, mert az nem képes az alapvető dolgokat ellátni egy háztartásban, akkor az mihamarabb keressen egy másik férfit magának.
A nagy szerszám és a vastag pénztárca némely nő szemében nélkülözhetetlen kellék egy kapcsolathoz, de talán nem minden. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki minden különösebb gond nélkül rendben tudja tartani maga korül a házat.
Most, hogy ezeket így leírtam, örömmel nyugtázom, hogy Gingernek nagy szerencséje van velem. Mint ahogy nekem is vele!
A véleményed elfogadom.
Törlés:)
De!
Nem is azzal van a gond, amíg valaki egyedül van, vagy van egy társa. Szerintem sokunk élt hosszabb- rövidebb ideig egyedül.
A probléma ott kezdődik, amikor már gyerekek vannak.
Na, onnét már nem egyszerű a dolog.
Amikor ilyet olvasok, akkor állandóan az az érzésem van, hogy Eddie, te egy barom vagy. Nincs gyereked, így nem is tudhatod, hogy ez mit jelent. Noha én egy általános dolgot dobtam fel.
VálaszTörlésAnnyit szerettem volna mondani, hogy [attól teljesen függetlenül, hogy valakinek van-e gyereke vagy nincs] magunkkal szemben kell igényesnek lenni. Ha ez stimmel, akkor 15 gyerek is ugrálhat körülöttünk, az alapmentalitás a rend lesz, nem pedig a mosatlan edény.
Kicsit unalmas már ez a “gyerek mellett nagyon nehéz az élet” szöveg. Ha valaki nem bírja, dobja be intézetbe a kölykét, és jelentse ki, hogy “tévedtem, túl sokat vállaltam”.
A gyerek talán még hálás is lesz érte, mert nem kell bűnösnek éreznie magát amiatt, hogy létezik.
Ha a lakás ragad a kosztól, az nem a gyerekről, hanem a környezettel szemben teljesen igénytelen és lusta felnőttről szól.
A gyerek felemlegetése csak kibúvó, ami mellesleg több mint felháborító.
Elnézést, hogy megírtam az őszinte gondolataimat!
Eddie!
TörlésSemmi gond, azért gondolod így, mert nem próbáltad.
:)
És ez nem is baj. Másképp él az ember egyedül, vagy ha csak ketten vannak. Más az időbeosztás, más a költségkeret. Alma-körte.
De hidd el kérlek, hogy nem igényesség kérdése, hanem idő is. A nap csak 24 órából áll. Ha apu 8-10 órát dolgozik azért, hogy megteremtse a betevőt, akkor kevésbé hadra fogható. Ugyanakkor anyu szalad oviba, iskolába, edzésre, vásárolni, főzni és a többi. Nem biztos, hogy minden belefér. :)
Tilmir!
VálaszTörlésEgyáltalán nem értek egyet, és az ilyen csúsztatással soha nem is fogok tudni azonosulni. De...
Ezzel a kényes témával kapcsolatban nekem már volt egy elég komoly vitám egy másik bloggerrel, lett is belőle világi nagy sértődés. Nem szeretnék itt is konfliktusba keveredni, pláne nem szeretném, ha te is megbántódnál valamin, úgyhogy inkább ejtem a témát. :)