2016. január 6.

Tesi óra, igen vagy nem?

Ahogy korábban is írtam, sportkedvelő vagyok, ezért még véletlenül sem hagytam volna ki a VOLVO-kupát az elmúlt három napban. Mondjuk a játék az inkább nevezhető katasztrófának, mint élvezhető sporteseménynek, de én megtettem a magamét, szurkoltam.
Erről is lehetne írni, de azt majd megteszik a szakemberek, engem sokkolt a játékot megelőző látvány.
Nem tudom mióta, de egy ideje divat lett, hogy a játékosokat gyerekek vezetik fel a himnuszok előtt a játéktérre. Nem rossz kezdeményezés, nagy élmény lehet világsztárokkal kézen fogva kisétálni az öltözőből.
De!
Gyakorlatilag minden második gyerek dagadt volt. Tudom, csúnyán hangzik ezt mondani egy gyerekre, de erre mást nem lehet. Nem kicsit túlsúlyosak, hanem mindegyiken 5-10 kiló felesleg volt legalább.
És ez már nem bébiháj, amit mondani szoktak egy 2-3 éves kicsi esetében.
Ezek a gyerekek már 10-12 évesek voltak.


Na, ez is katasztrófa.
.
.
.
Ugyanakkor hallottam sok szülő felháborodását a mindennapos testnevelés bevezetése okán. (Itt kérem, hogy ne kanyarodjunk el az "orbánozás" irányába.)
A jelenlegi vezetés hozott egy döntést, amit a szülők nagy hányada nem akart elfogadni.
Elgondolkodtam.
Elég rég voltam már tízéves, úgy a 70-es évek végén, de nekünk is legalább három tornaóránk volt egy héten. Sőt a nagyszünetben kötelező jelleggel tíz percet kellett tornázni minden nap.
Ezek mellett, annak ellenére, hogy művészeti iskolába jártam, még hetente két alkalommal mentem szintén az iskola biztosította "atlétikai edzésre".
Jó buli volt.
Ha emlékeim nem csalnak, a 26 fős osztályból egy gyerek volt a fentieknek megfelelő dagadt jelzővel illethető. Azért az százalékosan jóval kevesebb, akárhogy is számolom.
Arra sem emlékszem, hogy otthon nehezményezték volna a sportot.
Tudom, most sokan azzal jönnek, hogy "MERT A KÖRÜLMÉNYEK"...

Nos, a mi körülményeink a következők voltak:
- tornaterem nem volt. Emlékeimben kotorászva, egy héten egyszer megkaptuk a közelben lévő középiskola tornatermét. Hogy ne fázzunk meg, és ne vegyen el időt az átöltözés, odáig futottunk. Mire odaértünk, már be is voltunk melegedve.
- a további órákat vagy az udvaron (volt vagy 100(!)m2), vagy - amennyiben az időjárás nem engedte -, az osztályteremben tartottuk. Igen, a teremben, ami egyébként egyben az étkező szerepét is betöltötte. Tehát torna előtt átrendez, óra után visszarendez.
:)
Gondolom, azt nem kell részlezetnem, hogy öltöző, zuhanyzó sem volt.
És mégis...
Túléltük.
(Ezek a gyerekek sincsenek cukorból, nem lesz semmi bajuk.)
Mielőtt valaki azt hinné, hogy ez valahol az Isten háta mögött, Mucsajröcsögén volt, az téved. A megyeszékhely egyik, belváros iskolájáról beszélek.
.
.
.



Szóval, nem értem a szülőket. Adva van a 21. század. Egy csomó elektromos marhaság köti le a gyerekeket (ez ugye nekünk nem volt). Értem azt is, hogy nehéz elrángatni a mindenféle okosság mellől, de ha már biztosított, hogy legalább az iskolában felemelje a gyerek a fenekét, akkor miért kell háborogni?
Vagy a kedves szülő nem látja, hogy a csemetéje kövér?
"Jól van aranyoskám, egyél még"...
Utána meg csodálkoznak, hogy mire nagykorú lesz, már egy csomó alapbetegséggel küzd.

Lehet, azért nem értem, mert nálunk mindegyik sportolt az iskola mellett. Nem -ban, mellett.
Egyik sem lett "valaki", de a sporttal töltött évek nem maradtak nyom nélkül. Egyik sem beteg soha, az éves egy náthát leszámítva.
Igen, azt is tudom, hogy a plusz sport nagy megterhelés a szülőnek, nem mindenki olyan mazochista, hogy a gyerek minden ötletét támogatja, ha plusz időbefektetésről van szó.
Épp ezért jó (szerintem), ha egyébként más igénye nincs a sporttal kapcsolatban, hogy a suliban átmozgatják.
Nem értem, hogy mi a baj ezzel.
Mit gondoltok?

29 megjegyzés:

  1. Sztem ez nagyon összetett téma.
    1. Elhizas: sztem nem attol hiznak a gyerekek, hogy sokat esznek és keveset tornaznak, hanem attol, hogy sok NAGYON rossz minöségü kajat esznek. Alig esznek nyers zöldséget-gyümölcsöt, vagy éppen alig eszenk barmit is - furan hangzik de ez is az elhizashoz vezethet. Ok, rendben ennek nagyon sok esetben gazdasagi okai is vannak, de egy kilo zöldség még mindig olcsobb mint akarmilyen chips vagy cukros üditö.
    Ceglédröl szarmazom, ami nagyon jo mezogazdasagi potenciallal rendelkezik, van/volt egy nagyon jo piac, ahol a helyi termelök aruljak a portékaikat, de minden egyes alkalommal amikor hazalatogatok azt veszem észre, hogy zsugorodik, egyre kevesebb a vevö és az elado is sajnos, inkabb megvesznek mindent a hipermarketben, de ennek az okai szintén egy masik történet.
    2. Sztem iskolas korban alig-alig kellene tesnevelés. A gyerekeknek az orak közti szünetekben, mint az örülteknek, ugy kellene rohangalniuk az iskolaudvaron, folyoson stb. Nalunk nagy iskolaudvar volt, ahol a legtöbb fiu vagy focizott vagy esetleg a lanyokkal jatszott, a lanyok
    is mindig jatszottak valami mozgasigényes jatékot. Nyilvan ahol ez nem megoldott ott talalni kell valami megoldast, de sajnos a mai gyerekeknek nincs ilyenre elég energiaja, ami valoszinüleg pont a taplalkozasra is visszavezethetö.
    Nekem nincs tapasztalatom a mai magyarorszagi oktatassal, csak hallomasbol ismerem rokonok ismerösok altal, de ok sincsenek mindentöl elragadtatva.
    3. Lehetne folytatni a gondolatsort azzal, hogy nincs elég megfelelöen képzett tanerö, megfelelöen felszerelt terem. A jelenlegi helyzet sokszor balesetveszélyes. Egy tanterem nem tornateremnek lett kitatlalva, ahogy egy matektanar sem tornatanar. A mozgas vagy sport is egy fiziologiai igény, amit valamilyen modon ki kell elégiteni, de ez egy sokfaktoros dolog, nem lehet egyszerüen lenyomni mindenki torkan, mégha ez is van a zaszlora irva. Mondom ezt 20év aktiv élsportoloi multtal, valogatottsaggal, edzöként.
    4. Rengeteg a szegény és/vagy buta ember/csalad Magyarorszagon, akik abszolut nem foglalkoznak a sajat vagy a gyerekeik életével, jövöjével. Majd lesz, ahogy a vezetö mondja. ilyen ... jaj mar hol jarok, kicsit tulgondolom a dolgot lehet. Tudom, hogy nem szereted a svajciakat, nem tudom hogy hany svajci csaladot ismersz, de sajnos azt kell mondjam, ha összehasonlitok egy atlag vidéki svajci embert/csaladot egy atlag vidéki magyar emberrel/csaladdal, akkor a magyar sajnos minden tekintetben sokkal butabb...

    Na de hagyjuk. Én a sajat gyerkeimnél, nagyon odafigyelek az ilyenekre. Még nem iskolasok, de minden nap 1-2 két orat ki kell, hogy menjenek a levegöre kicsit mozogni. Odafigyelünk az étkezésünkre, ami nem diétat jelent, hanem kiegyensulyozott taplalkozast, nagyon sok zöldséget, gyümölcsöt esznek a gyerekek, persze sok-sok csoki mellett ;-)
    Bär Finn

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mint általában, van amiben egyetértek, és van amiben nem.
      :)
      Az 1. ponttal igen. Ezen (is) változtatni kell.
      A 2 pontot nem értem. A mi időnkben sokkal komolyabban vették a tornát, mint most. Sőt, itt Svájcban is. A lányom egy héten egy napot van iskolában és akkor is van tornaóra. Felmérőkkel stb.
      A hármas pontban is csak az én gyerekkoromra tudok utalni. Sem hely, sem felszerelés nem volt, mégis működött. Az atlétika foglalkozást a föci-töri szakos tanár tartotta.
      Az utolsó pont első részével egyetértek, a másodikkal nem.
      :)
      Itt is sok a kötelező dolog, de itt nem lázadnak miatta.
      Pl. amit az én gyerekem nagyon nem szeretett, az a "wanderung" (túrázás). Hóban, sárban, esőben, hőségben.

      Elképzelem, ha ezt otthon bevezetnék kötelező jeleggel... Kitörne a világháború.
      :)
      Abban is igazad van, hogy összetett a kérdés és egy lépésben nem lehet megválaszolni.
      Én azt nem értem igazán, hogy még akkor is inkább az ellenállást választja a szülő, ha a gyerekéről van szó.
      Erre néhány ismerősöm volt példa, akik szintén ebbe körbe tartoznak. És nem szegények, nem buták, de a gyerekük dagadt. De, nehogy megmozduljon már a kölök.
      Na, most jól megsértem őket.
      :)
      Egyébként az utolsó bekezdésben valahol választ is adtál a saját példáddal.
      A szülő felelőssége.
      Ugyanakkor, ha a szülő erre tojik, akkor még mindig egy alternatíva, hogy az iskolában próbáljanak tenni valamit.

      Törlés
  2. Én a tornára sosem úgy gondoltam, mint valamire, amire szükség van ahhoz, hogy átmozgasson és egészségesebben tartson. Mindig úgy láttam, hogy a tesióra csak azért jött létre, hogy lehúzza az átlagomat és a tornatanár direkt kiszúrjon velem. Én általános elsőtől érettségiig egyszer sem találkoztam olyan mentalitású tanárral, akiből az sugárzott volna, hogy azért mozgunk, mert az jó hatással van a szervezetünkre. Csak olyan tanárom volt, akiből az jött, hogy ha nem születtem alapjáraton élsportolónak, akkor fölösleges is csinálnom az egészet, mert akkor úgysem ér semmit a mozgás, meg úgy tulajdonképpen én sem. Nem az volt sosem a lényeg, hogy mozogjunk. Mindig csak az, hogy ki fut gyorsabban, ki ugrik távolabbra, ki mászik magasabbra. Aki meg nem ütötte meg a mércét, az úgy járt. Én nem ütöttem meg a mércét és nem azért, mert lusta lettem volna. Ennek megfelelően ez a fajta hozzáállás egy életre elvette a kedvem a mozgástól. Azért az sem természetes, hogy madarat lehetett volna fogatni velem, annyira boldog voltam, amikor gimnázium második osztályában kiderült, hogy olyan gerincproblémáim vannak, hogy az iskolai tornát nem csinálhatom, csak gyógytornára járhatok.

    Eszter, Sydney

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ebben teljesen igazad van, a mozgás örömét kell megtanítani. A magam részéről nem is osztályoznám, ahogy a rajzot sem.
      Itt sem kapnak jegyet, de az órán részt kell venni.

      Törlés
  3. Az öt tesiórával az a baj, hogy mint olyan sok minden más esetben, tökéletesen agyatlanul "végigvertek" egy bugyuta elképzelést.

    Ahogy már írta más is, a mozgás mennyisége és annak szeretete nem a tesiórák mennyiségétől, sokkal inkább azok minőségétől függ. Az én esetemben - ami egészen biztosan nem egyedi -, már általános iskolában is csak azt tudták elérni, hogy egyre jobban megutáltam szinte minden mozgást amit ott csináltunk, és hihetetlen kreatív lettem annak elszabotálásában. Hogy miért? Értelmetlen és élvezhetetlen órákkal, gyakorlatokkal, az egész struktúra nélküli szívatás és kínzás volt. Mindezt mondom úgy, hogy soha nem voltam kövér, és összességében elég jó kondícióban voltam gyerekként. (Érdekes módon az utcabeli fiúkkal viszont szívesen fociztam, annak ellenére, hogy iszonyat béna vagyok benne :)

    Azok alapján pedig, amit ismerős gyerekek meséltek a heti öt tesióráról, nos, az egész nem más, mint ami régen volt kevesebb órában: értelmetlen, kontrollálatlan tengés-lenges. Ettől egészen biztosan nem fogják megszeretni a mozgást és sportolást a gyerekek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, nem tudom.
      Az én tesi óráim jók voltak.
      :)
      De!
      Akkor mi a megoldás?
      Mert már megint csak annyi, hogy nem jó, nincs értelme, stb.
      Vagy szokjunk hozzá a dagadt gyerekek látványához?


      Törlés
    2. A minőségen legyen a hangsúly, nem a mennyiségen. Persze ezt nehezebb megvalósítani, és hangzatos lózungokat mondani a tévében róla. Nem kell öt testnevelés egy héten. Elég mondjuk kettő. De az legyen átgondolt, jól felépített foglalkozások sorozata, amit a gyerekek élveznek és szeretnek, lehetőségek szerint ügyetlenebbek és ügyesebbek is. Aminek nem az a célja, hogy a tesitanár ellébecolhassa a napot, miközben kiküldi a kölyköket, hogy fussanank körbe-körbe egy órán át.

      It svájcban sincs öt testnevelés óra, mégis rengetegen sportolnak ezen kívül is, kedvtelésből, és nem csak gyerekek. Azt kellene elérni, hogy mindenki, életkortól függetlenül is sportoljon, mozogjon, mert nem csak a gyerekek kövérségével van baj.

      Törlés
    3. "mert nem csak a gyerekek kövérségével van baj."
      Azért ez szerintem elég nagy baj.

      Törlés
    4. Pontosítok, arra gondoltam, hogy nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is problémákkal küszködnek ilyen téren. Persze, ez nyilván összefüggésben van, aki gyerekként megutálja a mozgást, vagy ha úgy tetszik, nem szerettetik meg vele, akkor felnőttként, vagy éppen időskorában is kisebb valószínűséggel fog aktívan mozogni, sportolni, és ennek messzemenő következményei vannak...

      Törlés
    5. Ez így van, ezzel maximálisan egyetértek.
      De! Menjünk tovább.
      Mit csinálnak másképp itt? Ha már ezt a példát írtad.
      Ugyanis itt sem rajonganak a gyerekek jobban az iskolai tesiért.
      (Itt is van felmérő, meg minden más, mint mondjuk otthon.)

      Ezzel szemben, felnőttként sokkal többen sportolnak.

      Törlés
    6. Annyira nem vagyok benne az itteni rendszerben, hogy túl sokat tudnék erről mondani, az én gyerekeimnek egyelőre nincs baja a tesivel (a legnagyobbiknak (Primarschule harmadik osztály) idéntől kell zuhanyozni is óra után, azt mondjuk nem annyira szívlelte). Annyit tudok, hogy rengeteget játszanak, felmérők meg talán évente egyszer vagy kétszer vannak.

      Viszont szinte minden gyerek jár valamelyik Turnvereinba, amiből a mi kis falunkban van kettő is, mindenféle tornafélével, tánccal, stb. Nekünk a nagyobbik magától mondta, hogy szeretne szertornára járni (amitől nekem szülőként hideg futkározik a hátamon), és rengeteg kisebb-nagyok gyerek, kamasz és felnőtt is jár rendszeresen. Ez viszont már komoly különbség, és nyilván minta a gyerekeknek. Magyarországon egy faluban, teljesen esélytelen lenne egy ilyen tornaklub, ezt talán mondanom sem kell.

      Törlés
    7. "Magyarországon egy faluban, teljesen esélytelen lenne egy ilyen tornaklub, ezt talán mondanom sem kell."

      Biztosan. Ugyanakkor azt hiszem, hogy nem szabad a körülményekre fogni, mert ahogy írtam, a mi időnkben sem voltak ideálisnak mondhatóak azok.
      Talán fontosabb a személy kérdése.
      Ha van olyan tanár/edző/vagy csak egy lelkes amatőr, aki szívvel-lélekkel foglalkozik a gyerekkel, akkor ezeket a negatívumokat is felül lehet írni.

      Törlés
    8. Kairóban és Szudánban a szegényebb réteg a homokban mezítláb focizik. Mindig. Na nem is kövérek.

      Törlés
    9. Amúgy egyszerű. Ha a gyerek utálja a tesi órákat akkor máshol kell sportoltatni. Ehhez mondjuk pénz is kell vagy egy játszótér ahol nyáron ingyen lehet focizni, cajgázni, pingpongozni, futni, tollasozni, gördeszkázni, korcsolyázni. Nálunk az a rendszer hogy ha nincs iskola, minden második nap valami mozgás program van. Télen pl. jégkorcsolya, nyáron meg korlátlanok a lehetőségek.

      Törlés
  4. Melyik sportág ez a VOLVO kupa?
    Rákereseve google-lal vizilabda találatokat látok, de a dagadt gyerekek gondolom nem a medencében úszva kísérték a játékosokat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, erről van szó.
      "a játékosokat gyerekek vezetik fel a himnuszok előtt a játéktérre. "
      Nem azt írtam, hogy a vízbe kísérték őket.
      :(

      Törlés
    2. Pedig milyen érdekes lett volna ha a vízbe is bemennek DD. Kisvárosban laktam, a vízilabda edző nem tudott úszni. Ez akkor derült ki mikor nyertek és a játékosok bedobták és ki kellett menteni DD

      Törlés
    3. Murphy. Aki nem tudja, tanítja.
      D

      Törlés
    4. Murphy. Aki nem tudja, tanítja.
      D

      Törlés
    5. Ugyanebben a kisvárosban a focicsapat orvosa a fogorvos volt és ha valaki megsérült, mikor bement az orvos a közönség kórusban ordította hogy : Húzd ki a fogát!

      Törlés
  5. Versenyszerűen tornáztam 15 évig, emellett heti 5-6 órát úsztam, korcsolyáztam szárazon és jégen, valamint naponta futottam. Ebből kitalálható hogy a sport mellett vagyok. A tesi órákat viszont utáltam. Bunkó, agyatlan tanáraim voltak, zéró szakértelemmel, hiába volt szakképesítésük. Talán ez az oka a szülők ellenállásának, nem maga a mozgás hanem az ezzel járó cirkusz. Követelmény a legtöbb helyen hogy egyforma trikó, gatya, tornacipő legyen. Minek? Ha a mozgás a lényeg akkor nem mindegy miben van? A gyerek fél évente kinő mindent, nem éppen spórolós a kötelező ez meg az. A tornaterem padlója sok helyen olyan linóleum, vagy nem tudom mi hogy az iskola megköveteli hogy csak fehér talpú gumi lehet a cipő alja mert az nem hagy nyomot a földön. Tessék olyannal lefedni ami minden tornacipőhöz jó. A Köjál megköveteli, szerintem jogosan hogy ahol mozgásos tevékenység van, nem 10 perc szaladgálás, ott kell legyen mosdó, átöltözésre alkalmas hely. Sok iskolában ez nincs, vagy nem elég. A közös öltöző, egymás előtti zuhanyzás sem követelhető meg. A kamasz korosztályt sok esetben ez tartja vissza a tornaóráktól. Az hogy régen mi volt az nem számít. Most nincs régen, változtak a jogok, mindenkinek jár az egyszemélyes öltöző, zuhanyzó ha erre igénye van. Nem mindenkinek számít, de van aki egyéb testi fogyatékosságai mellett igyekszik ezeket takargatni. Az afrikai országokban 3 iskolában az öltözők, zuhanyzók függönnyel voltak elválasztva egyesével. Nem mondhatnám hogy egy drága kivitelezés. A kinti iskolában van 2 futópálya, 3 tenisz pálya, 1 úszómedence és 1 konditerem. Délután a szülők pénzért használhatnak mindent, sokszor a gyerekekkel együtt mennek. Bérletet is lehet venni. ( tény hogy magán iskola, otthon ez nem megy) Én igazgatói figyelmeztetőt kaptam mert nem tudtam kötelet mászni és nem is voltam hajlandó, miközben megyei szintű versenyző voltam. A tornasorban az utolsó voltam a méretem miatt. Nem jó érzés. Aztán meg az első lettem mert én voltam a leggyorsabb. A fiamnak heti 4 tesi órája van, emellett sok sport program. Ha valamiért nincs tananyag, megengedhető hogy kimenjenek szaladgálni. Ez elég gyakran van. Heti min. 3x úszik, 2x taekwondo edzése van amiben a futás is benne van. Pingpongozni is lehet. Majd folytatom, nem volt időm a kommeneket végigolvasni. Nem vagyok ellene a tesi óráknak de otthon más problémák is vannak. Gondok vannak az összóraszámokkal is és a tanulók általános nem tudásával is.

    VálaszTörlés
  6. Sok mindenben egyetertek az elottem szolokkal, van amiben nem. A fiam magas, 180 centi, most kozepiskolas. Az utolso ev az erettsegi miatt nincs testneveles, eddig volt. Sehol nincs tornaterem, amelyik nap tesi van, sportruhazatban mennek suliba. Igaz, ez Spanyolorszag, az idojaras megengedi, hogy kint tornazzanak mindig. Heti ket tesiora, es sikerult megutalnia a testnevelest. Megbukott hajlekonysagbol pl., nyujtott labbal ulve nem erte el kezevel a megadott tavolsagot, nyujtott labbal allva nem tudta a foldhoz erinteni a tenyeret...Szerencsere ezt sikerult kijavitani, mert dolgozatot irtak roplabdabol... Sosem jatszottak roplabdat pl. Most par ev, tuti nem fogom tudni ravenni a sportolasra az uszason es a turazas-gyaloglason kivul, elege lett. A regi idokhoz annyit tennek hozza, hogy mi ugralokoteleztunk, gumiztunk, fogocskaztunk, kiutoztunk a szunetekben, delutanonkent a napkoziben. Most reggeltol delutanig "ulnek" ilyeneket nem jatszanak, sokszor labdat sem kapnak, mert akkor a tanarnak sok melo, figyelni kell rajuk. A csoportokban allo gyerekekkel nincs melo. Vio, Valenciabol

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Névtelen: Igazad van, vannak gyakorlatok amelyeket tesi tanárok tudnak szakszerűen hogy mire van szüksége van a gyereknek. A hirtelen nőtt, gyenge teherbírású gerincre speciális torna kell. Az egyensúlyzavarokat is a tesi tanárok veszik észre először, már ha jó szakemberek, és még sorolhatnám. Még mindig lenne mondandóm de képtelen vagyok befejezni, bocs ha valaki már unja :-)

      Törlés
    2. A megbukast ugy ertettem hajlekonysagbol, hogy egyest kapott. Tenyleg. Nem nott egyebkent hirtelen a gyerek, de mivel apukaja 2 meter magas, en hordtam orvoshoz, hogy nincs e baj a gerincevel, a tesi tanarok sosem szoltak, de egyebkent nem volt, az o eseteben nem lett volna miert szolni. Anno domini engem tenyleg elkuldtek sportorvoshoz, es felmentest is kaptam tesibol, gyogytornara kellett jarnom. Igen, a jo szakember ilyen, de szerintem ok mar kikoptak, es/vagy nem erdekli a mostani tanarokat. Vio

      Törlés
    3. Névtelen: Elvileg a gerincferdülést az iskolaorvosnak kell kiszűrni. Ez a vizsgálat alapja. Nekem is így fedezték fel. Egyébként nem tartom jónak hogy a gyógytornát elkülönítik a normál tesi órától. Én versenyző voltam és gyógytormára jártam. Tiszta röhej. A speciális gyakorlatokat meg lehet tanulni, arra való a gyógytornász, de a tornaórán a legtöbb sportot lehet csinálni. Szerintem. Meg közösségben talán jobb. Nyilván a súlyosabb esetekben nem jó a normál órán részt venni.

      Törlés
    4. Turchi: gyógytorma DD
      Jó is az

      Törlés
    5. Iskolaorvos, hat 10 eves voltam kb, mikor eloszor es utoljara nezte meg a gerincemet. A "gond" majd kesobb jott, altalanos suli vegen. Na de latod, vannak ertelmes otletek, a gyogytorna a sulin belul, miert nem ezt csinaljak? Mai napig kotelezo Cooper van, aki nem tud koltelet maszni bena, kirohogik, valahogy masfele kellene venni az iranyt, ugy hogy a gyerekeknek jo legyen. Vio Ja, a gyogytorma tuti fincsi :D :D

      Törlés
    6. Pedig a suliorvosnak minden évben ez lenne a dolga. Pont ebben a korban mikor hirtelen nőnek a gyerekek néha még az éves gerincvizsgálat sem elég. Ebből is látszik hogy ez sem működik úgy ahogy kéne. Engem nem röhögtek ki mert nem tudtam kötelet mászni, megkértem a tanárt hogy mutassa be. Nem tudta vagy nem akarta. Ezért kaptam egy igazgatói rovót. Mert már akkor is túl nagy volt a szám. Azóta megtanultam de nem az órán hanem az edzésen. Mert az edző alkalmas volt a pályára.

      Törlés
  7. Igen, csatlakozom azokhoz, akik szerint ez a hazai kötelező napi tornaóra addig nem ér semmit, míg nincs mögötte értelmes "tanterv", hozzáértő szaktanárokkal. Gimnáziumi tornaóráinkról én is arra emlékszem leginkább, hogy direkt kibaszás ment: fiúk, mit szeretnétek játszani? Focit, tanár úr... Jó, akkor röplabdáztok... Lányok? Röplabdázni szeretnénk. Oké, akkor ti meg kosaraztok... Meg az osztályzás: aki profin úszott pl. (suli mellett búváredzésre jártam...), az 3-ast, 4-est kapott (mert a fordulónál a lábtartása nem volt tökéletes :D), míg aki a medence szélétől egy méterre a vízbe esve éppen csak a falig tudta magát elrúgkapálni, az 4-est kapott, mert látszik rajta az akarás, és az a legfontosabb. Eredmény: testületileg gyűlöltük a tesiórát. Igaz, az osztály java nálunk is sportolt a sulin kívül...

    VálaszTörlés