2016. április 26.

A dzsentlemanus

Kisebbik gyermekem idén utolsó éves a középiskolában. Ahogy hallottuk, a záróvizsga nem piskóta, így a felkészülést már késő ősszel megkezdték a suliban és a munkahelyen is.
A vizsga rendszeréről majd írok részletesen, ha vége lesz.
A munkahelyen lévő Lehrmeister (nem is tudom, hogy ezt minek fordítsam. Egy olyan személy, aki koordinálja, felügyeli a tanulók dolgait, kapcsolatot tart az iskolával és a szülőkkel, segítséget nyújt, stb.) többször elmondta, hogy a felkészülés nagyon fontos. Annak ellenére, hogy ez eddigi jegyek nagyon jók voltak, azért tele lett a gatyánk.

Én egyszer találkoztam ezzel a mukival három évvel ezelőtt, amikor felvették a gyerekem és aláírtuk a szerződést. Nem volt túl szimpatikus. Az első másfél évben nem sok vizet zavart, a lányommal sem volt probléma, így erre nem is volt ok. Először akkor került középpontba, amikor a gyereket méltatlan körülmények között az egyik gyáregységből a másikba helyezték. Már akkor nagyon korrekt volt. Az új egységben egyébként ő volt felelős a tanulókért. Örült a lánynak, mert jól dolgozott, jól tanult.
Az ősszel megígérte, hogy segíteni fog a felkészülésben, a vizsgák előtt tart majd néhány "okosítást".
Ez már csak azért is célszerű lett volna, mert volt már vizsgáztató, így tudja a trükköket.
Én, személy szerint ennek nagyon örültem.
.
.
.
Talán februárt írtunk, amikor gyerek hív telefonon teljesen kiakadva:
- Anya, a N-t kirúgták. Már nincs is benn...
Én csak hümmögtem először, mert ugye személyes kötődésem nem volt, aztán jött a felismerés, hogy ok, de akkor mi lesz a végzősökkel...
Hamar kiderült, hogy valakinek bökte a szemét a figura, ezért el kellett távolítani. Persze, arra a nagyfőnök nem gondolt, hogy tanulók is vannak. Talán illedelmesebb megoldás lett volna megvárni, míg végeznek. Nem hiszem, hogy az a pár hónap földhözvágta volna ezt a nagy céget.
Néhány nap múlva a lányom számonkérte (!) az új főnököt, hogy akkor most mi lesz...
Persze, hebegés-habogás. Kiderült, hogy az új főnöknek nincs is jogosítványa, hogy átvegye az előzőtől abbéli feladatát, hogy a gyerekekkel foglalkozzon, másrészről nem is igen érdekli.
Néhány nap gondolkodás után, hogy neve legyen a gyereknek, kitalálták, hogy megoldják "okosba".
Van egy személy a részlegen, aki rendelkezik ilyen képzettséggel, csakhogy neki esze-ágában sincs elvállalni ezt, ezért ő csak a nevét adja hozzá, és kész.
Az aláírás ott lesz a papíron, a gyerekek meg nem fontosak.
Hááááát.
Ennek nem örültem.
.
.
.
Már kezdtünk beletörődni, hogy ez már így fog kifutni és információ nélkül kell nekiugrani a vizsgának, amikor e-mail jött.
A kirúgott ember írt a végzősöknek, hogy amennyiben igénylik, akkor egy nap szívesen megosztja velük, amit fontosnak gondol a vizsgákkal kapcsolatban.
Naná, hogy igényeljük. Egyébként minden gyerek ott volt.
Lány egy csomó hasznos információval jött haza, mire kell figyelni, hogyan próbálják a vizsgáztatók hibára késztetni a végzősöket.

Így utólag is, le a kalappal előtte.
Nem lett volna muszáj, pláne az előzőek fényében.
Remélem, talál magának új munkahelyet.
Minden jót Herr N.



5 megjegyzés:

  1. Még szerencse hogy ott is a lényeg a tanuló :-(

    VálaszTörlés
  2. De milyen szerencse, hogy vannak még "dzsentlemanusok"!! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nagyra tartom a palit.
      Pedig svájci.
      :D

      Törlés
  3. Èn szakàcsnak tanulok weggisben. A mi tanàrunk a legjobb az iskolàban. A sajàt pènzèből rendelt nekünk mindenfèle tengeri àllatot, hogy elkèszíthessük ès megkòstolhassuk őket. Most a húsokat tanuljuk rendelt egy fèl marhàt kicsontozni. A többi osztàly csak folyatja a nyàlàt, hogy mi miket csinàlunk. Neki a hivatàsa az èlete. Emelett konhyafőnök 25 ève a palace hotelben gstaadban. Vannak azért mèg ilyen emberek.

    Üdv: Màtè

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Máté,
      Köszönöm, hogy megosztottad.
      Fontos, hogy legyenek ilyen tanárok/oktatók.
      Szerintem, te is sokáig fogsz emlékezni rá.
      Sok jó jegyet kívánok neked!

      Törlés