2016. június 13.

Sikeres integráció

Úgy gondolom, hogy a focit tekintve kétféle ember van, aki szereti és aki nem. Én utóbbi táborba tartozom, de látva a körülöttem lévők lelkesedését, még engem is elkapott a fociláz.
Így aztán szombaton nagy várakozással fordultam a Svájc-Albán, vagy mondjuk inkább úgy, hogy Albán-Albán meccs felé.
Pontos statisztikám nincs, de azt hiszem a svájciak kb. fele albán származású. Ennek fényében nagy volt a várakozás a meccsel kapcsolatban országosan.

Mondjuk az nem tetszett, hogy az albán szurkolók minden esetben füttykoncertet rendeztek, ha egy svájci-albán ért a labdához.
Miért? Hisz, ha abban a pillanatban ellenérdekelt is, akkor is az ő fia borja.
Én nem találok ebben semmi kivetnivalót.
Egyrészt, kivétel nélkül már itt születtek, itt nőttek fel. Másrészt, nem kell álszentnek lenni, a személyes karrier is fontos. Miért tipródna a származási ország csapatában történő játékért, ha esetleg be sem férne?
Nem egyszerű kérdés ez. Nem fehér vagy fekete...
Ha jól belegondolunk nem egy magyar sportoló van, aki nem fért be a válogatottba, ezért a karrierje miatt "eligazolt" egy másik országba. Sőt, volt olyan a jégkorong válogatottban, aki még magyarul sem tudott egy kukkot sem, de azt hiszem, hogy sok más példát lehetne hozni.

A játéknak még egy érdekessége volt. Egy testvérpár, akinek egyik tagja a svájci, másik az albán válogatottat erősítette, így aztán egymás ellen játszottak.
Ebben a helyzetben azt hiszem az édesanyának volt a legnehezebb dolga, aki maga is ott ült e nézőtéren. Nagyon szívderítő volt, ahogy felöltözött. A felsője egyik felén a fél svájci kereszt, a másik felén a fél albán sas volt látható.


Végül a mérkőzést Svájc nyerte, a találkozó elején lőtt góllal (kivételesen nem svájci-albán rúgta).
:)

Svájcban nagy volt az öröm. A meccset követően együtt ünnepelt a két szurkolótábor, hisz tulajdonképpen mindenki nyert.
Ezt nyilatkozta egy koszovói albán is, még a meccs előtt: "svájci-albánként ma nyerek".
A hangulat a mérkőzés végén sem fordult át, max. rendbontásként a dudálást és zászlók lengetését lehetett felróni.



Bild: urs Jaudas

Ennek kapcsán jelent meg egy írás a témával kapcsolatban, ahol arról nyilatkozott egy integrációs szakember, hogy mint a példa jól mutatja, jelen esetben sikeres volt az ex-jugók integrálása.
Nem volt ez mindig így, a 2000-es évek elején sok volt a probléma a frissen érkezett fiatalokkal, akik brancsba tömörülve próbáltak egységet alkotni és követtek el mindenfélre rendbontásokat.
A szakember szerint a helyzetet részben a duális oktatás oldotta meg. Szerinte az albánok azóta jól beilleszkedtek, hasznos tagjai a társadalomnak.
Egy zürichi ifjúsági képviselő szintén azonos véleményen van a másik szakemberrel. Ő is megemlíti a tíz évvel ezelőtti nacionalista villongásokat a volt jugoszláv utódállamok tagjai között, ez azonban szerinte már a múlté (erre azért nem vennék erős mérget).
Az is igaz, hogy a nemzeti kötődés a mai napig nagyon erős, de amíg Svájc erős lábakon áll (van munka), addig nem lehet probléma.

A magam részéről annyit tennék hozzá, hogy a nemzeti kötődés nem csak ezen országok polgárai között nagyon erős. Inkább úgy fogalmaznék, hogy mi vagyunk a kakukktojás, nekünk fontos az azonnali integrálódás, és elfelejtése, hogy valójában honnan jöttünk, honnan származunk.
Természetesen, ezzel nincs mindenki így, de a többségre jellemző.
De ez már egy másik írás témája lesz.
Eredeti cikk ITT.

20 megjegyzés:

  1. Szerintem nekunk azert fontos az azonnali integralodas, mert egy picit ertelmesebb menzet vagyunk, mint az albanok. En peldaul hasonszoru embereket keresek, mint en, es ez otthon is nehez volt. Nekem tokmindegy, hogy magyar vagy barmi az illeto,de ha arrogans, bunko, kulturalatlan, olvasatlan satobbi, akkor nem erdekel az ember. Az elejen probalkoztam magyarokkal, de az ivaszaton kivul semmi nem erdekelte oket. Mondom ezt ugy, hogy abban az idoben en is szerettem a jo bort:) De ezen kivul semmi kozos nem volt bennem es bennuk, ment az irigykedes, egymas ala teves, felrekuras, ebben nem akartam reszt venni. Masreszt szerintem 20 felett mar nehezebben alakulnak ki baratsagok, mindenkinek megvan a maga baja, jo-rossz tapasztalata... nekem ketto gyerek- es ifjukori baratom van, mindketto Magyarorszagon, es ma mar tudom, hogy itt meg megkozelitoleg Sem fogok hasonlot talalni semmilyen nacioban. Evvan. Integralodni meg szerintem muszaj, hamar itt elunk- az mas kerdes, hogy ez probalkozas mennyire erdekli a sviccereket:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az integrálódás bonyolult kérdés és meglehetősen összetett.
      :)
      Valamilyen szinten kell, ahogy írod: itt élünk.
      Attól viszont frászt kapok, ha valaki letagadja, szégyenli, hogy honnan jött.
      Én soha nem tagadtam le, hogy magyar vagyok. Sőt, büszke vagyok rá. Magyarország nem egyenlő az épp aktuális kormánnyal. Rengeteg dologra lehetünk büszkék.
      Ellenben azt látom, hogy más nemzetek sokkal jobban összetartanak (és itt nem barátságról beszélek).
      Hogy mi magyarok miért nem, nem tudom minek tudható be, de hasonlóak a tapasztalataim, amit leírtál.
      :(

      Hogy ez egyes svájci mit gondol, az is egyedi. Van, aki élből gyűlöl minden betolakodót és van, aki nyitottabb.
      Én most egy olyan helyen lakom, ahol a szomszédaim svájciak. Azt nem állítom, hogy szeretnek bennünket, de elfogadnak. Igaz, kellett egy év. Kellett, hogy a rossz németemmel is szóljak hozzájuk. Ma már nem tudunk úgy bejönni, hogy valamelyik ne kiabálna ránk, hogy mi újság.
      :)

      Törlés
    2. Egyetértek EFZ-vel Az "elfelejti honnan jött" szlogen az utobbi években vàlt ekkora divattà nàlunk, régen nem nagyon hallott az ember ilyet a sàjci magyar közösségben. Ràadàsul értelmetlen is, mert ez a jelzöként hasznälatos szlogen a (nemzeti kötödéssel együtt), meg az integràcio abszolut nincsenek ok okozati összefüggésben egymàssal. Éppugy nem feltétele, mint kizàroja sem egyik a màsiknak.

      Törlés
    3. Nézd, én nem vetettem össze a kettőt. Valamit félrértesz. Abszolút működhet a kettő együtt.
      Miért is kellene választani?

      Hogy a "szlogen" divat vagy nem, nem tudom. Én már hét éve is mondtam egyesekre.
      Nem egy ismerősöm van, aki "töri a madzsartot" néhány év után és sorolhatnám...
      Sokszor hallok, olvasok olyan mondatokat, hogy "szégyenlem/letagadom, hogy magyar vagyok"...
      Én erre gondoltam.

      Törlés
  2. Igen, Sapka, en is igy latom. Nekem is svajci szomszedaim vannak,van koztuk ilyen is olyan is, a tobbseg normalisan viszonyul. Aki meg nem az engem nem erdekel, neki van szerencsetlen elete, ha kepes a szarmazasa miatt utalni valakit.Az egyik szomszedasszonyom remek kalacsot szokott sutni. Nekem kulon, gluten -es laktozmenteset:) ...es svajci... ugyhogy en minden svajcinak adok egy eselyt,aztan eleg egy rossz megjegyzes, buta kerdes,(legutobb megkerdeztek az Ornithologische Vereinban, hogy je, te tudsz irni??? :))es nincs kettes szamu esely. Sot, a nemsvajciakkal is igy van...En Sem szegyenlem, hogy magyar vagyok,sot azt tapasztalom, hogyha kiderul,meg fel is lelegeznek egy kicsit:) Jobb, mintha mas lennek:) Ja, es 13,5 ev utan Sem torom a madzsartot, de ha allandoan nemtul elek, akkor neha akaratlanul is osszekeverem a kettot:)

    VálaszTörlés
  3. A foci témához visszatérve, ezt szombaton írtam Nannynak, hát ide is passzol:

    "De azért vicces nézni a "svájci" válogatott névsorát:
    Shaqiri - Mehmedi - Seferovic - Behrami - Xhaka - Rodriguez - Djourou

    És, hogy még cifrább legyen: a svájci válogatott 5 tagja albán nemzetiségü (ebböl négy Koszovóban született), ellenben az albán válogatott 6 tagja Svájcban született albán.

    A Xhaka testvérpár egyik tagja a svájci, a másik az albán válogatottban játszott.
    :)))"

    Szóval a svájci albánok egy kivételével Albániában/Koszovóban születtek, így azért valamennyire érthetö, ha az albánok egy ici-picit "hazaárulónak" tartják öket...,:)
    PS: az az egy kivétel meg N.o.-ban született. :D

    VálaszTörlés
  4. Most én is olyan voltam, mint egy szar újságíró: benyaltam egy cikkböl infókat, és még ellenörzés nélkül tovább is adtam...
    Szóval az ötböl három koszovói születésü, kettö tényleg Svájcban született.
    Bocsi. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a kiegészítést, én ennyire nem vagyok képben.
      Ugyanakkor nagyon érdekes, amit írtál és még annyira sem értem, mint annak előtte.
      Tegnap beszélgettem egy itt élő koszovóival (albán) és megkérdeztem, hogy kinek szurkolt.
      Majdnem felnyársalt a szemével mondván, hogy Koszovó nem Albánia.

      Természetes, hogy Svájcnak szurkol.
      Szóval, nem egyszerű dolgok ezek.
      :)

      Törlés
    2. Nem minden koszovoi albàn!!! Élnek ott szerbek, törökök, szlàv népek is. Mivel ö valoszinüleg ezen népcsoportok valamelyikéböl szàrmazhatott, valoszinüleg pont a nemzeti kötödés miatt :) hàborodott fel. Ebben az esetben ezt ö ugyanugy sértönek érezhette, mint esetleg Te, ha valaki cigànynak titulàlna.

      Törlés
    3. Lehet, rosszul fogalmaztam. Ő egy koszovói albán.
      :)

      Törlés
    4. Ebben az esetben oda érkeztünk el, hogy a szülöföldhöz, vagy a nemzethez (népcsoporti szàrmazàshoz) valo kötödés az erösebb. Kinek ez, kinek az a fontosabb, s - mint a példa is bizonyitja - egyarànt nem biztos hogy fedik, mint ahogy az sem hogy kizàrjàk egymàst. Együtt, de egyik a màsik nélkül is létezhet, s ez szerintem rendben is van igy. :)

      Törlés
    5. Igen, így van. Csak mint érdekesség említettem.
      Kontraként a másik felvetésemmel.
      Nekem egyébként szimpatikus hozzáállás.
      :)

      Törlés
    6. Koszovóból azért főleg az albánoknak kellett menekülni annak idején, ezért szerintem nem egy földtől elrugaszkodott dolog a Svájcban élő koszovóit alapból koszovói albánnak feltételezni.
      Az meg hogy ő megsértődve reagál arra a kérdésre, hogy kinek szurkol egy Albána - Svájc meccsen, háááát,...
      Kissé túltolta a biciklit, ahogy mondani szokás. Ez olyan, mintha egy Erdélyből származó magyar nemzetiségű itt élő kérné ki magának a hasonló kérdést egy Svájc - Magyaro. meccs esetén. Ki lennénk akadva.
      Szerintem taplóság. Tök mindegy, hová született az ember, a határ melyik oldalára, aki albán az albán, aki magyar az meg magyar (kellene, hogy maradjon).

      Törlés
    7. Egy ismerös svàjci hàzaspàr egy vietnami kisfiut, egy màsik pedig 2 (nem vértestvérek!) indiai kislànyt fogadott örökbe csecsemöként. A gyerekek mindkét esetben màr 20 év körüliek. Itt nöttek fel, itt él a "rokonsàguk",- még ha vér szerint semmi közük sincs hozzàjuk-, ez az "anyanyelvük", s a két indiai szàrmazàsu làny testvérként tekint egymàsra. Mindhàrom svàjcinak érzi és vallja magàt. Én azt tartanàm furcsànak ha vietnaminak vagy indiainak tartanàk magukat! Ennyit kivànnék hozzà szoni a - szerintem - sokak àltal tévesen értelmezett nemzeti öntudat, és hovatartozàshoz. :)

      Törlés
    8. Véleményem szerint ez egy rossz példa. Ők nem rendelkeznek semmilyen gyökérrel, így semmilyen minta nem volt előttük. Persze, hogy a svájci szülők után svájcinak érzik magukat.
      Itt a minta a lényeg.
      Ha azt a mintát látja, hallja egy gyerek, hogy pl. Magyarország szar, vagy egyáltalán nem hall róla (nem tudom melyik a rosszabb), akkor nyilván semmilyen formában sem ragaszkodik majd hozzá. Kivéve, ha felnőttként aztán mégis érdeklődni kezd. Ilyenről is hallottam.

      Törlés
    9. "Szerintem taplóság. Tök mindegy, hová született az ember, a határ melyik oldalára, aki albán az albán, aki magyar az meg magyar (kellene, hogy maradjon)." - erre hoztam a példàt. Sok esetben nem tud valaki semmit a màsik multjärol, okairol, mégis itélkezik. De felhozhatnàm a 2 nemzetiségü szülöktöl szàrmazo, az egyik szülö - vagy egyik sem! - orszàgàban vilàgra jött vagy felnött gyerekeket is. (pl. Székely-romàn hàzaspàr Magyarorszàgon, vagy akàr Svàjcban felnött gyermekei, de beszélhetünk német-svàjci vagy magyar-görög pàrok esetéröl is) Azoknak melyik identitàssal lenne "kötelezö" azonosulni a fenti vonal alapjàn? Az identitàsàt mindenki maga kell hogy érezze vagy eldöntse. Kivülröl, egy idegennek ezt a érzést "taplosàgként" felcimkézni ugyanugy a "bicikli tultolàsànak" az esete szerintem :) Sapkànak: A szàrmazàsi hely pedig tényleg lehet "szar" is, - làsd körülöttünk lévö vilàg. S ha a szülök azt rosszabbnak, a màsikat meg jobbnak érzik, miért kellene màst àtadniuk a gyerekeiknek? Ez Koszovo és Albània esetében - sok egyéb orszàg mellett - feltételezem különösen igaz lehet.

      Törlés
    10. Nézd, mindenki azt ad át a gyerekének, amit akar.
      :)
      Ez személyes dolog.

      Az én értékrendem szerint meg kell őrizni a magyarságunkat. Én mindent meg fogok tenni ennek érdekében. Sőt, ha majd lesz unokám és az élet úgy hozza, hogy nem magyar lesz az egyik szülője, annak érdekében is fogok lobbizni, hogy azt az országot is ismerje meg. :)
      Legfeljebb két csapatnak szurkol.
      :)

      Törlés
    11. Na ez az! :) :) :)
      Mindkettöben jàtszani egyszerre viszont akkor sem fog tudni, söt a szurkolàssal is bajban lehet majd, ha a szülei nemzeti csapatai egymàs ellen jàtszanak :)

      Törlés

    12. Erre a helyzetre mondta a svájci-albán szurkoló, hogy "ma mindenképp nyerek".
      :)

      Törlés
  5. Hejj, de szep volt fiuk :) :) :)
    Most megtanultak a kocsog osztrakok, hogy hol lakik a magyarok Istene:) :) :)
    Pont ezt mondtam tegnap a svajci paromnak: nezd meg a magyar focicsapatot, mindenki enekli a Himnuszt, kezet a szivere teve, nezd meg az osztrakokat, a felet nem is erdekli, csak all ott bamban... ez fogja eldonteni a meccset. Es lon...
    Svajcra visszaterve, en pont azt nevezem sikertelen integracionak, maikor az alban szuloktol Svajcban szuletett focista Albania (tehat a szulei szarmazasi orszaga, nem az ove) szineiben jatszik. Akkor siman oda is koltozhetne, ha ott minden szebb es jobb, mint a hazajaban, ami neki Svajc, megha a feje tetjere all, akkor is.

    VálaszTörlés