Tárgyalás, percről percre

Mint minden országnak, Svájcnak is van olyan bűnügye, ami megrázta a társadalmat. Eddig talán a magyar állatorvos által elkövetett gyilkosságnak volt olyan nagy hírértéke, mint a 2015 decemberében elkövetett kivégzésnek.  
A nyomozás sikerrel zárult, és a héten pont került az ügy végére.

Előzmények: egy 33 éves fiatalember brutálisan meggyilkolt négy embert két faluval arrébb, majd felgyújtotta a házat. Már akkor nagyon megdöbbentette a társadalmat, hisz viszonylag ritkán történik ilyen. A széleskörű nyomozás során felderítették a körülményeket.
A Thomas N-ként nevezett ember foglyul ejtette az akkor 48 éves háziasszonyt, idősebb fiát és annak barátnőjét, valamint a kisebb fiút is, aki csak 13 éves volt. Megkötözte őket, majd az asszonyt megfenyegette/megzsarolta és pénzt követlet tőle.  A nő elment a bankba és felvett 10 ezer frankot és ezer eurót. Amikor visszament a házba, átvágta az áldozatok nyakát. A nyomozás adatai szerint a kisebbik fiút brutális módon, szexuálisan is bántalmazta. Ezt a cselekményt le is filmezte.
(Visszatérve, egy személyes megjegyzés: azt nem értem, hogy miért nem lehet nevén nevezni az elkövetőt, szánalmas ilyen esetben az ő személyiségi jogaira hivatkozni. Ugyanakkor a sértettek neve kikerült. Nekik nincsenek jogai? Bosszantó.)

A házkutatás során elképesztő mennyiségű pedofil anyagot találtak a lakásán, és arra utaló nyomokat is felfedeztek, hogy további cselekményeket tervezett.
Ennek okán az ügyészség most többszörös gyilkossággal, zsarolással, többszörös személyes szabadság megsértésével, túszejtéssel, kiskorú ellen elkövetett szexuális erőszakkal, szexuális zaklatással, gyújtogatással és más bűncselekmények előkészítésével vádolják.
Előzetesen négy napra tervezték a tárgyalást, mely a múlt héten kezdődött.
Menet közben kiderült, hogy az ügyész életfogytig tartó szabadságvesztést kér a vádlottra, a védő szeretné ezt 18 évre csökkenteni.

Ahogy írtam, nagy volt az érdeklődés a média részéről is, 65 újságíró kért előzetes regisztrációt.

Kép: Keystone/Walter Bieri

Reggel 8-kor, a szokásos formában megkezdődött a tárgyalás. Elmondták a vádlottnak a különböző jogait, majd az igazságügyi pszichiáter szakértők meghallgatásával folytatódott az ülés.
Egy német pszichiáter megállapította, hogy az embernek 106 az IQ-ja, ami normálisnak mondható, nem használ drogokat és nem alkoholista. Véleménye szerint nem bizonyítható, hogy rossz szociális körülményei lettek volna gyermekkorában, nem értékeli őt pszichiátriai betegnek.
Ugyanakkor apja korai halála rossz hatással lehetett fejlődésére, mert érzelmileg próbálta őt pótolni édesanyja oldalán. Vizsgálatai arra engednek következtetni, hogy a vádlott pedofil és személyiségzavara van.
Az elkövető analizálása után rátér a cselekmény elemzésére is. Több érdekes megjegyzést tesz, miszerint a gyilkos dominanciára törekedett, amit az is megerősít, hogy ismerte az áldozatokat. Feltételezi, hogy a cselekmény végrehajtásakor egy szadista elem is felmerült, azt a vádlott tagadta.
Majd hosszasan beszélt a visszaesés kockázatáról és a lehetséges kezelési lehetőségekről.

Ezután következett a második pszichiáter meghallgatása, aki néhány ponton megkérdőjelezte kollégája megállapításait.  Szerinte a cselekmény nélkül kell megítélni a személyiséget.
A vádlott átlag feletti intelligenciával rendelkezik, ugyanakkor "énközpontú", befeleforduló.
Kicsi az empátiakészsége, nárcisztikus vonásokkal rendelkezik. Fontos számára a külsőség, ehhez hozzá tartozik a jó munka is. Kitartó és pontos.
Ugyanakkor, ha egy tervet nem sikerült végrehajtani, akkor magába fordult és a saját világában él.
A szakértő szerint a vádlott pedofil és homoszexuális.
Kijelentette, hogy a mentális rendellenesség nem magyarázza meg a cselekményt.
A szakértő abban egyetértett az előzővel, hogy magas a visszaesés kockázata, és talán 10 év is kell a megfelelő terápiához, amit erre szakosodott intézményben vagy a büntetésvégrehajtási intézményben kell végrehajtani.

Délután a bíró az elkövetőhöz intézett kérdéseket. többek között megkérdezte, hogy érzi magát, és mi a munkája...

Kép: Keystone/Sibylle Heusser

A vádlott válaszol, hogy a körülményekhez képest megvan és munkanélküli. Arra a kérdésre, hogy látogatja-e valaki, azt mondja, hogy csak az anyja, más nem.
Továbbá érdeklődött a napi rutinja felől. A férfi reggel fél 6-kor kel, kitakarítja a celláját, majd reggelizik. Utána "munkába megy". Egy műhelyben végez csomagolási munkát. Szeretne továbbtanulni, ezért könyveket rendelt.
A tárgyalást vezető bíró megkérdezte a szexuális irányultságát is. Erre a válasz annyi volt, hogy pedofil.
Hozzáteszi, hogy sokáig nem volt életcélja, de ha tehetné akkor támogatná az édesanyját. Valamint szégyellte magát, amikor az anyja először meglátogatta. Bízik benne, hogy a pedofília gyógyítható.
Elmondja, hogy amikor nem tudott gyermekpornót nézni, akkor rosszul érezte magát, nyugtalan volt. Annak ellenére, hogy tudta, ez nem helyes.
A bíró megkérdezte, hogy miért nem kért segítséget, ha tudatában volt, hogy ez nem normális?
Félelem és szégyenérzet miatt. - volt a válasz.
A következő kérdésben arra kellett válaszolnia, hogy focizni is amiatt kezdett-e, hogy ott gyerekek közelében lehet? Erre határozott nemmel felelt. Állítása szerint a pedofília nem játszott szerepet ebben, csak nagyon szeretett focizni.
N. ismét szabad szeretne lenni, szívesen ülne egy kandalló előtt egy kutyával, egy pohár borral a kezében. Szeretne a társadalom hasznos tagja lenni, és bízik benne, hogy a terápia segít.
Miért kellett ezeket a cselekményeket elkövetni?- volt a következő kérdés.
- Ez egy nehéz kérdés. - felelte az elkövető, majd hosszan hallgatott.
Állítása szerint első körben csak pénzt akart szerezni és ebből lett aztán a túszejtés, zsarolás. A többi pedig jött magától...
Ekkor a bíró megkérdezte, hogy 11 ezer frankért négy embernek kellett meghalnia?
N, a vádlott szerint ez beteges, embertelen. Normális ember nem tesz ilyet.
"Azt gondoltam, hogy ez csak egy illúzió, semmi sem igaz."

Az áldozatok nem küzdöttek. Azért választotta a kést, mert azt gondolta, hogy ez a legegyszerűbb és a legfájdalommentesebb.
Az adott szituációban nem tudott döntést hozni, két út állt előtte: ölni vagy elmenni.
A bíró további kérdésére nem tudott válaszolni, miszerint megölte volna-e a szomszédot, ha az épp betoppan. Azt felelte, hogy lehetséges.
Következő kérdése azt volt, hogyan érezte magát, miután elhagyta a házat? N. csak annyit felelt, hogy üresen.
Arra vonatkozóan nemmel válaszolt,  hogy tervezett-e valamit még két másik fiú ellen, akiket megfigyelt. A válasz ismét nem volt, de azt elismerte, hogy figyelte őket és feljegyzéseket is készített.

Ugyanakkor a rendőrök találtak egy hátizsákot, amiben egy hasonló cselekményhez voltak eszközök bekészítve. Erre csak annyit mondott,  hogy azt csak ott volt, nem csinált vele semmit.
Azt mondta, hogy a cselekmény után ugyan feszült volt, de voltak olyan napjai, amikor ki tudta kapcsolni a gondolatait és eszébe sem jutott, hogy mit követett el.

A pornográfiával kapcsolatos vádakat elismerte, és megkönnyebbült, amikor letartóztatták.
A meghallgatás ezen részén annyit mondott, hogy nagyon sajnálja a történteket.
Ekkor a bíró felkéri, hogy nézze meg kik ülnek az első sorban, nézze meg az áldozatot hozzátartozóit. N. eleget tesz ennek, és hátrafordul. Majd megkérdezi, hogy egyáltalán van fogalma arról, hogy mit okozott ezeknek a családoknak?
El sem tudom képzelni. - jött a válasz.
A következő kérdés arra vonatkozott, hogyan lehetséges, van-e magyarázat, hogy az addig büntetlen előéletű ember egy ilyen súlyos dolgot tesz?
Erre N. nem tudott válaszolni.
Minden szem önre szegeződik. Hogy éli ezt meg? - ez volt a bíróság következő kérdése.
Nem élvezem. Szégyenletes. Jó lenne, ha vége lenne, de tudom, hogy az egyeten dolog, amit tehetek, hogy válaszolok a kérdésekre. Mindegy, mennyire fáj. Megérdemeltem a letartóztatást.- mondta N.
Nehéz ilyen cselekedettel börtönben lenni, sokan nem szeretnek, de megérdemlem.- folytatta.
Mi a hozzáállása az élethez és a halálhoz?- jött a következő kérdés.
Az élet valami szép, amire figyelni kell. Korábban másképp láttam, és voltam a gazember, aki soha sem elégedett.
A bíró megkérdezte, hogy mit szól ahhoz a kijelentéséhez, hogy sokan megérdemlik a halálbüntetést.
N. nagyjából egyetértett vele.
Van- e még valami, amit elmondana?
Nincs, mindent elmondtam. - válaszolta,
Arra a kérdésre, hogy milyen büntetést adna magának, nem tudott válaszolni.
A következő kérdést a kerületi bíró tette fel, ami arra irányult, hogy miért nem akart részt venni az eset helyszíni rekonstruktuálásán.
Erre annyit mondott, hogy " hogyha nem szükséges, akkor nem akarom. Nem akartam a házat sem a képeket többé látni. De kész lettem volna, hogyha így tovább segíthettem volna."

Nagyjából ennyiben merültek ki az első nap eseményei. Az ezt követő napokban további meghallgatások következtek.
Ahogy olvastam a különböző beszámolókat, N. nem igazából tanúsított megbánást. Illetve azt mondta, amit hallani akartak, ugyanakkor a viselkedése nem ezt támasztotta alá.

Pénteken már az ítélet is megszületett, amely életfogytig tartó szabadságvesztést szabott ki rá, a megfelelő terápiás kezeléssel együtt. A bíróság megalapozottnak találta a vádat gyilkosság, zsarolás, kényszerítés, személyes szabadság megsértése, fogva tartás, pornográf tartalmak birtoklása, gyújtogatás, hamisítás, és más egyéb bűncselekmények tárgyában.

Ezen felül meg kellene fizetnie 525 ezer frank perköltséget, 750 ezer frank kártérítést, ügyvédi költséget. Mivel az elkövető vagyontalan, így ez az adófizetők pénzéből kerül kiegyenlítésre. Nem beszélve arról, hogy a fogvatartás költségei mintegy 14 millió frankot fognak kitenni.
Beleolvastam a kommentekbe is, sokan említik a halálbüntetést, mint megfelelő intzékedést az életfogytig tartó szabadságvesztéssel szemben.

Ti mit gondoltok az esetről?