A kendős nők

Már egy ideje próbálom megfejteni a kendős nők rejtélyét, kevés sikerrel.
Igaz, magam haladó gondolkodású vagyok, lehet ez baj.
Mégis mindig az motoszkál a fejemben, mit csinálnék, ha az ő helyükben lennék.

Csadoros, burkás, abajás nőket ritkán látok, annak ellenére, hogy itt nincs betiltva a viselete ( ha jól tudom). Bár Zürichben sétálva azért belebotlik az ember. Általában nagy feltűnést keltenek.

Annál több  a"koton-kabátos, kendős nő".
Legnagyobb részük a yugo utódállamokból jött, macedónok, albánok bosnyákok. Egyszóval a Balkán.
Minden tiszteletem azoké az embereké, akik valóban vallásosak, de nekem ez túlzás.
Számomra furcsa, hogy itt, ahol már nem lenne muszáj, nem hagyják el ezeket a kellékeket.

Barátnőm meséli, hogy egy munkatársa, akinek már az édesanyja meglepően haladó módon nem viseli a kendőt, a lánya visszatért hozzá. Miért? A válasza az volt, hogy neki fontosak a hagyományok.
Ez most hagyomány vagy maradi gondolkodás?

Az is érdekes kérdés, hogy nemrégiben szavazás volt, hogy legyen-e több mecset az országban. Szerették volna, ha ez eddigiek mellé (ha jól tudom 5 vagy 6 van az országban) több is épül.
Ezzel szemben megkérdezték a muzulmám közösséget, akiknek csupán a 40 %-a  látogatja aktívan ezeket a vallási helyeket.
Tehát, azért van rés a pajzson. :)
Természetesen a NÉP úgy döntött, hogy elég a jóból, nem kell több mecset.

Visszatérve a kendős nőkre, nehezen akarnak beilleszkedni a nyugati társadalomba. Hozták azokat a kulturális (?) jegyeket, ami nehezen fér össze a haladó szellemmel.
Udvariatlanok, egyszerűek, mint az 1x1, nem könnyű velük. Általában belülről házasodnak, így még kevésbé sem hat rájuk a környezet.
Elég sokan vannak otthon, mint Hausfrau, így a társaságuk is azonos, tehát meglehetősen kevés az esély a beilleszkedésre.

Ezzel szemben a török nők már jóval előrébb tartanak ebben a kérdésben. ha szabad így fogalmazni.
Ők már integrálódtak Európába.