Vállalkozás itt, vállalkozás ott

Ismerőseim körében gyakran téma az otthoni (ellehetetlenített) vállalkozói környezet, így arra gondoltam írok egy keveset az itteniről.

Otthon 1994 óta dolgoztam, dolgoztunk hol fő-, hol mellékállásban vállalkozóként. Kezdetben magánvállalkozó, majd BT, végül Kft formájában. A végén, mert fontos, hogy több lábon álljon az ember, már 3 céget vittünk, különböző tevékenységi körrel. Szeretek nyugodtan aludni, ezért mindig az adott keretek közt dolgoztunk, és mivel a tevékenységünk az ipari jellegű beruházások körébe tartozott, szóba sem jöhetett, hogy valamiről ne adjunk számlát. Ha egy csavart behajtottunk, azt már számláztuk.

Nagyjából 2003-ig egészen normálisan lehetett élni, ebben a vállalkozói életformában. Bár a cégek szép árbevétellel rendelkeztek, az adózási számok már akkor sem voltak túl kedvezőek, de családunk megélhetését biztosította (meg vagy még 20 másik családét).

Nem, nem volt Bömbi X5, meg Karibi nyaralás, de gondjaink sem voltak.

Arról álmodtam, hogy majd a gyerekek, és utána az unokák viszik tovább a céget (tudjátok, mikor a filmekben feltűnik a tábla: Since + évszám), és milyen büszkék lesznek az elődökre. Aztán lassan felébredtem, mert beleért a kezem a bilibe.

2004 táján lett divat, a „nem fizetik ki a számlát”, és „mennyit kell adjak zsebbe, hogy legyen munka” attitűd. Ezt egy darabig az ember próbálja kezelni, de idővel eljön az a pont, amikor mind erkölcsileg, mind anyagilag kezelhetetlenné válik.

Így bezártuk a cégeket.

Svájc, a pénz(mosoda)

Lehet, sokaknak nem tetszik, de csúnyán fogalmazva így igaz. A világ jelentős része itt mossa tisztára a pénzét. Szépen fogalmazva a lehetőségek országa.

Persze itt is több részre kell bontani a dolgot. Van, aki ide csak a székhelyet, max. a bürokráciát hozza, hisz valóban nagyon kedvezőek az adózási feltételek egy-egy kantonban. Nem mindenhol, de pl. Kanton Zug vagy Schwyz 8 % körüli társasági adóval megelégszik. Vicces, mert két nem túl nagy kantonról van szó, és egy csomó multi ott székel. Ismerek olyan magyar érdekeltségű céget, akik sok magyar vállalkozást is ide csábítottak, közel 100 cég ügyeit intézik.

(Szóval Svájc sem a dolgos parasztok munkájának gyümölcseként tart ott, ahol.)

És vannak a „valódi vállalkozók”, akik itt élnek és dolgoznak. Róluk lesz szó a továbbiakban.

Vállalkozás Svájcban

Itt ismét vállalkozásba fogtunk. Annak ellenére, hogy jóval nehezebb körülmények között kell felépíteni a céget, hisz nem ismertük a vállalkozói környezetet, nem voltak kapcsolatok, és még nyelvi nehézségek is adódtak, sokkal egyszerűbbnek tűnik az egész. Főleg, így utólag.

Nekem a mai napig összerándul (még) a gyomrom egy hatóságtól érkező levél láttán, kicsit izzad a tenyerem, ha a hivatalban kell ügyet intézzek, pedig itt felesleges. Nem bűnözőként tekintenek rám, hanem egy vállalkozóra, aki dolgozik a saját, és nem utolsó sorban az ország anyagi jólétének megteremtéséért.

Cégalapítás:

Hozzávetőlegesen ugyanazok a feltételek mint otthon. Némi tőke, alapító okirat, bankszámlanyitás, adó bejelentkezés.

A szükséges tőke GmbH esetében 20 ezer frank. Mivel kell egy Treuhandler (jogi képviselő) is a társasági szerződés megszerkesztéséhez, az ő díja pár száz frank, és a bejegyzés az egy picit húzós, 800 frank körül volt.

Könyvelési kötelezettség: csak GmbH-től felfele előírás a könyvelő alkalmazása, egy magánvállalkozó magának csinálja, mert tényleg elfér egy söralátéten.

Számla: Sohasem felejtem el a pillanatot, amikor elkészültünk az első munkával és számlaírásra került a sor. Hol van a nyomtatványbolt, hol kapok szigorú számadású bizonylatot? Ja, hát olyan nincs, és különben is, mi az a szigorú számadású bizonylat? Telefonos segítség: van egy papír körülötted?, van egy tollad? Na, ha mindez a kézben, akkor írd rá a cég nevét, a vevő nevét, a dátumot, hogy mit csináltál és mennyiért és kész a számla. Csak néztem, mint Rozi a moziban.

Aztán később persze gyártottam otthon egy szép excell- táblát, és már onnét számláztam. Közben kiderült, hogy a helyi ABC-ben lehet kapni tömböt, amit lehet számlaként, szállítólevélként, vagy nyugtaként kiállítani. Ahogy, és amit akarsz.

Megjegyzem számlát Rózsi néni szobafestésére is adunk, ő ugyanis leírja az adójából. Ezzel nem akarom megbántani az otthoni kőműveseket, festőket, de mindenki tudja, hogy nem erősségük a számlaadás.

Vállalkozói szerződés: A legfőbb megrendelőnkkel 5 ujjas szerződésünk van. (Remélem, tudod mi az.) Soha egyetlen napot sem késett, sőt volt olyan, hogy nem küldtem időben a számlát, és kérdezte, hogy most mi van, hogy fizessen, ha nem számlázok.

A kisebb – ismeretlen megrendelők – esetében szoktunk írni szerződést. Eddig egyszer szaladtunk bele –rögtön az elején- olyanba, hogy nem fizettek ki.

Ez egy osztrák cég volt, aki aztán el is tűnt. Itt szerencsére még nem jött divatba ez a körbetartozás dolog. Olyan is volt már, hogy már másnap átutalták a számla összegét.

Az esetleges ki nem fizetett számlát természetesen le lehet írni.

Könyvelés, alias Magic: Számomra maga a misztérium fogalma. Annak ellenére, hogy én is rendelkezem könyvelői képesítéssel, már évek óta nem sikerül megértenem az ittenit. Olyan egyszerűek a szabályok, hogy csak nézek, amikor „eltűnik a főkönyvből mondjuk a pénztár sor.” Igen, erre mondja a könyvelő, hogy minek ezt bonyolítani. Gyakorlatilag a cég bevallása 2 db A4-es oldal. Rajta 5 számmal. J Ugyan van kiegészítő melléklet, azon is van vagy 10 szám. Nincs felesleges bizonylatolás, pénztárkönyv, s más, a vállalkozók életét megkeserítő nyilvántartás nyilvántartásának a nyilvántartása.

Dolgozz, keress pénzt, fizess adót. Nagyjából ez a pénzügyi politika.

Fizetendők: Mielőtt valaki azzal a váddal illetne az eddigiek miatt, hogy „kolbászból van a kerítés” és biztos adózni sem kell, hát jelentem, nem így van. Itt sem kevés az adóteher, de nem követhetetlen. A céget terhelő járulékok közül a legdurvább a TB, ami 5,5 % (a munkavállalónak is ennyi), aztán van még a balesetbiztosítás, a munkanélküli járadék. Nagyjából 10 %.  Az áfa most 8%, a vám 7,6 %. A nyereségadóról nem tudok írni, mert az kantononként más. Nagyon nagyok a különbségek, van ahol 8 %, de van ahol 20 %.  Hmm.

Aztán van a helyi adó természetesen, ez szintén nagyon eltérő. Amikor megkaptam az első Steueramt (adóhatóság) levelet, tele lett a bugyim, hogy mennyit kell fizetnem. Ugyan, akkor még nem kellett szemüveg, de feltettem, hogy biztosan jól látok-e. 16,95 frank volt, de ha befizetem x ideig, akkor csak 16. Mint kezdő vállalkozás, gondolták, hogy ennyit csak ki tudok fizetni. Ki tudtam.

Ekkor voltam úgy, hogy ezt szívesen postáznám az otthoni adóhivatalnak is.

Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt sem árt nyereséget generálni, mert ha állandóan veszteséges a cég, akkor azért itt is megkérdezik, hogy akkor mi a bánatnak vállalkozol. Szóval itt sem hülyék teljesen.

Minden önkormányzatnak van adóhivatala, tehát egy kisebb településen szemet szúrnak a dolgok.  Nem járási, vagy „mittudomén” milyen központtal működnek. Megjegyzem ez szerintem nagyon jó. Egyből szemet szúrna, ha valaki csak úgy el kezd tollasodni. :)

Hivatalok hozzáállása: Cégkivonat lekérése interneten, másnapi postával érkezik. Díja 30 frank, utólag fizetendő. Adóhivatal: mindenben meg lehet velük egyezni. Pl.: az első év után elégedetlen voltam a könyvelővel, ezért újat kerestem. Úgy jött ki, hogy a váltás után egy hónapon belül be kellett volna adni az éves mérleget. Az új könyvelő azt mondta, hogy nincs kedve kapkodni vele(!), bemegyünk és kérünk néhány hónap haladékot. Bementünk, előadtuk a problémát, illetékes kedvesen mosolyogva megkérdezte, hogy december 31-ig be tudjuk adni? (ekkor volt május). Csak pislogtam. Nem kellett nyomtatvány, illetékbélyeg, semmi.

-        Ha elmaradsz valamivel, felhívják a figyelmet a mulasztásra, és kérnek, hogy pótold 30 napon belül. Ezt még hajlandóak többször is megtenni, mielőtt bírságolnak.

-        Munkaügyi hivatal: otthon bérletük volt hozzánk, itt még a hírüket sem hallottam, pedig állítólag léteznek

-        Adóellenőrzés: csak a nagyoknál, illetve a notóriusan csalni próbálkozók körében. A kicsikkel nem éri meg foglalkozni.

-        Ha bemész és nyilatkozol valamiről, nem feltételezi, hogy hazudsz, vagy csalni akarsz.

-        Ha valami olyan kérdés merül fel, amire nem tudják a választ, akkor utánajárnak. 

Bankok: Eddig csak autóvásárlással kapcsolatban kerestem meg bankot hitel céljából, ez is nagyon meglepő volt. Míg otthon visszamenőleg x évre kérték a főkönyvet, DNS, széklet-, és vizeletmintát, ezzel szemben itt elég volt a cégkivonat (amit lekértem az internetről), egy a kereskedő által kitöltött igénylőlap, amin a cég neve, száma, és címe volt rajt, valamint az autó adatai. Ezt aláírva elküldtem a banknak és másnap ott volt a szerződés. Ekkor még nem volt egy éves a cég. Ez azóta annyiban változott, hogy a hitelbírálat már egy órán belül kész.

Költségek elszámolása: Gyakorlatilag mindent el lehet számolni. Na jó, a tejet és kenyeret nem, de a pénteki sörözést a haverokkal igen.

Hatóságok - Ellenőrzések:

Dolgoztam egy pékségben. Mondjuk egy magyar hatóság be is zárná. No, nem azért, mert annyira gáz, csak itt nem érvényesülnek az EU-s alapelvek, sok idióta megvalósíthatatlan követeléssel. Egy régi épületben üzemel, ami kevésbé hasonlít az otthon gyakorlattá vált műtő helyiségként is üzemeltethető pékséghez.

Étterem: Zárjegy? Az micsoda? Kint volt a vámos, megnézte a termékeket, egy kérése volt, hogy tartsák külön az idegen országból érkező cuccot, de legjobb, ha ráírják, hogy az privát és akkor ők meg se nézik. Próbálj meg otthon privát árut tartani a céges hűtőben.

Építkezés: Elméletileg van munkavédelmi hatóság, gyakorlatban nem láttam még. Ha kimennek max. azt ellenőrzik, hogy van-e feketemunkás.

Ami kicsit húzósnak számító költségek, azok a biztosítások. Itt nem árt, ha van. Mondjuk, nekünk otthon is volt. Sajnos, egyszer szükség is volt rá.

Itt az 5 M frankos felelősségbiztosításra fizetünk évi  800 frankot. Aztán van még jogi biztosítás, ez ennek csak a fele nagyjából. Mivel azonban az ügyvédek óradíja 300 frank körül mozog, célszerűbb ezt választani. Ilyen esetben a biztosító képvisel bármilyen jogi probléma esetén. Az autók biztosítása változó, a legdrágább casco-kötelező esetében évi 2000 frank, plusz a súlyadó 400 frank évente.

És hogy ne csak a kiadásról beszéljek:

Vállalkozói díjak:

-        Fodrász: Egy férfi vágás 30 franktól kezdődig, egy női vágás, festés 160 frank.

-        Pedikűr: Igénytől függően 75-150 frank.

-        Kozmetikus: 150 frank.

Szakmunka vállalkozói díja 80-120 frank óránként.

Egy weboldal elkészítése 400 franktól kezdődik.

És mielőtt valaki azt hiszi, hogy itt nem stikliznek a vállalkozók, akkor téved. Itt is próbálnak kisebb megtakarításokat eszközölni, nevezzük divatos szóval adó-optimalizálásnak, de ezzel a hatóság tisztában van.

Hogy mik ezek? Mondjuk elszámolja a gyerek szülinapi partiját, mint céges rendezvény. Egyik vállalkozó ismerős – mivel átlépte volna az Áfa fizetési kötelezettség 100 ezer frankos bűvös határát, az év végi számláját nemes egyszerűséggel kukázta. Szóval nem akkora bűnök ezek.

Attól sem több az ilyen jellegű „csalás”, hogy itt az adócsalás csak szabálysértés. Egyszerűen más a mentalitás. Jut is, marad is.

Konklúzió? Amíg fizetsz adót – aki nem hülye az fizet – és esetleg eltartasz még a sajátodon kívül más családot is, akkor nem piszkálnak.

Hagynak élni és dolgozni.