Augusztus 1. Az Örök Szövetség (Rütlischwur) napja, a Svájci Államszövetség
megalapításának ünnepe (1291)
Azt hiszem, nem tévedek
nagyot, ha külsőségeit tekintve, a mi szilveszterünkhöz hasonlítom.
Már az ünnepet megelőző
héten nagy a készülődés. A polgárok és természetesen az önkormányzatok is színes
zászlókkal díszítik fel a magán és középületeket.
Megjegyzem, itt sok magánházon
is egész évben kint van a svájci lobogó, vagy a kantonális, illetve helyi
zászló is.
A boltokban megjelennek a Svájcot
szimbolizáló kolompok, bicskák. Természetesen, ezek mellet az üzleti érdek is
megjelenik és van bögre, papucs, mindegy mi, csak rajta virítson a nemzeti
jelkép.
A „legelvetemültebbek”
svájci pólóban, kendőben feszítenek.
Nem utolsó sorban meg kell
említeni, hogy minden bolt tele van tűzijátékkal a kicsitől a nagyig, ami
szabadon vásárolható.
Ennek hatásai már napközben
hallhatóak és láthatóak, gyakorlatilag reggeltől megy a puffogtatás.
A legkisebb településen is
van valamilyen megemlékezés. Tegnap én is részt vettem ilyenen.
Egy 3000 lakosú településen,
a falu főterén már a reggeli órákban megkezdődött a készülődés. Sátor állítás
az éhes és szomjas szájaknak, tűzijáték előkészületek, tábortűz összerakása.
Este aztán hivatalos
beszédek, himnusz, majd hegyi kürtösök meghallgatása után indul a vigadalom, a
tábortűz meggyújtása, majd az est lezárásaként a tűzijáték.
Azért ide is beszivárog az
üzlet, aminek meg nem említése hiba lenne. Az eszem-iszom helyszínén a helyi
hentes lógójával ellátott szalvétákat véltem felfedezni. Nyilván valamilyen
módom támogatta a rendezvényt, cserébe kapott egy kis reklámot. Szerintem nincs
ezzel egyébként semmi probléma.
Nem spóroltak az anyaggal,
az égi fényjáték gyönyörű volt. Természetesen, ez csak a központi ünnep.
Aki nem kíván részt venni
rajta, az otthon ünnepel, grillezés a kertben vagy teraszon, utána az
elmaradhatatlan tűzijáték.
Mindenki szabadon lőheti el
a puskaporát.
Ebbe persze már beszállnak a
külföldiek is, nyilván nem hazafiságból, hanem csak buliból. Ahogy tettük mi is
a tegnapi éjszakában.
Láttam nemzeti öltözéket
viselő idős nénit, aki valóban öntudattól átitatva hallgatta a himnuszt. De
általánosságban kijelenthető, hogy olyan meggyőződéssel, áhítattal hallgatták a
Himnuszt, mint Gyurta Dani az olimpiai díjkiosztón.
Ez nagyon elgondolkodtatott:
ha egy hangyányit mi is átvehetnénk az érzésből, nem hiszem, hogy ártana a
nemzeti öntudatunk építésének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése