Corvinus

Ha most azt gondolja a kedves olvasó, hogy Mátyás királyunkról fogok rövid eszmefuttatást írni, akkor téved.
:)
A Corvinus nevet egy magyar étterem viseli, Zürich közelében.
Már egy éve nyitva van, a tulajdonos szerint több, kevesebb sikerrel üzemel.
Persze, azt is hozzá kell tenni: itt Isten malmai (marha) lassan őrölnek, sok esetben egy vállalkozás azért "borul be", mert nincs elegendő tőke megvárni a felfutást.

Mivel volt szerencsém  pár alkalommal választani az étlapról, elfogultság nélkül mondhatom, hogy aki hazai ízekre vágyik, az nem fog csalódni.

Természetesen, ez most nem a reklám helye akar lenni (bár az is lehetne), csak "beértek" a gondolataim/kérdéseim, amit most a legutóbbi tapasztalataim helyszínéül szolgáló étterem kapcsán szeretnék megosztani.

Amikor kinyitottak, nagyon megörültem, hisz - írtam már - nem rajongok a svájci konyháért, másrészt egy töltött kápi, vagy egy jó csülök be tudja keretezni az ember napját. Nem beszélve egy jó pálinkáról, vagy egy finom vörös borról.
Tudom, a trollok most azt mondják, hogy vannak jó olasz borok is. Valóban, de egy testes, öreg villányi vagy egri vörösborral talán csak egy üveg Brunello tud versenyre kelni. Az viszont már egy másik árkategória.

Visszatérve, egy év távlatából azt látom, hogy a betérő magyar vendégek szinte mindig ugyanazok.
Már-már ismerősként köszönünk egymásnak.
Amit nem értek a következő:

• az étterem nagyon jó helyen van, hisz szerény számítások szerint is tízezres nagyságrendű a magyarok száma 50 km-es körzetben,
• az étterem nagyon jól megközelíthető, két autópálya csomópontja közelében van,
• a környéken remek kirándulóhelyek vannak,
• nem utolsó sorban hatalmas, ingyenes parkolójuk van. (sorry,ez most viccesen hat, de aki itt él tudja, hogy nem egyszerű mutatvány a parkolás)

Azt gondoltam, hogy fentiek fényében kizárólag a magyar vendégek annyian lesznek, hogy - kis túlzással - de sorszámot kell osztogatni.

Remélem nem bántom meg a tulajdonost, de ettől nagyon messze van még az étterem. Sőt, egyre több a svájci vendég. Bevétel szempontjából, persze tök mindegy.
DE! Ha már magyar az étterem, dugig lehetne épp magyarokkal is.
Szóval, nem értem.
Engem a miértek érdekelnének, de sajnos a választ egyelőre nem tudom, csak próbálom összeszedni, hogy miért nem.

Talán azért, mert :
"Nem engedhetem meg magamnak" (ez mondjuk érthető, ha valaki épp most érkezett, és a lába is alig ér le tücsökföldön. Mi van azokkal akik tizen-, huszonéve itt élnek?)
vagy
"Nehogy már rajtam gazdagodjon meg" (ez egy tipikus kifogás, sokszor hallottam)
vagy
"Már svájci vagyok, nem járok magyar étterembe" (ekkor nyílik a bicska a zsebemben)
vagy
"Nem akarok más magyarokkal találkozni" (ekkor bele is kapaszkodok).

Egyébként azon nevetek magamban a legjobban, amikor ca.10 éve itt élő magyarok kijelentik, hogy: "én már nem "magyarkodok." Ezzel szemben az összes rendezvényen az első sorban "csápolnak":