Magyarország, szeretlek!

Ha véletlenül a fenti műsorra kapcsolok a TV-ben mindig kinyílik a bicska a zsebemben, ha meghallom a műsorvezető palitól ezt a mondatot.
Olyan szinten unszimpatikus, hogy kiráz a hideg tőle.
Nem erről írok most, hanem tegnapi kalandunkról, amitől szintén nyílik a bicska.
(A végén közveszélyes leszek).
:)
Lányom otthon volt az őszi szünetben, és vonattal szándékozott visszajönni.
Azon már fenn sem akadok, hogy a nappali járatra 40 ezer forint a jegy. Mondják az okos MÁV-osok meg kell venni 3 hónapra előre.

Rendszerint azt sem tudom, holnap mi lesz, nem három hónap múlva.

Így maradt a Wiener Walzer, ami éjszaka  közlekedik.
Persze, a kedves olvasó kérdezheti, hogy miért nem repülő...
Ennek több oka is van. A MALÉV csődje után a swiss-air jócskán árat emelt, és 1-2 héttel az indulás előtt csillagászatiak az árak. Fapados nem száll le Zürichben, tehát az is ugrott.

Marad Genf vagy Bern, de ezek a távolság miatt szintén nem jöhetnek szóba, mert időben ugyanott lennénk mint a vonattal. Nem beszélve arról, hogy a végállomás nem Budapest.

Így hát jegyvásárlás WW-re, 15 ezerért. Ez barátinak mondható, és nem is ezzel van a baj.
Lányom még soha nem utazott egyedül, ezért jól kioktattam, hogy mit csináljon. Ezzel sem lett volna probléma, ha minden simán megy,

Győrben szállt fel, és néhány perc múlva kétségbeesetten hív, hogy baj van, nincs helye, ugyanis ülnek a helyén. Ekkor elmondtam, hogy állítsa fel az embert, vagy szóljon a kalauznak.

Így is tett. Emberünk nem állt fel, mondván az ő helyén valaki más ül, és a kaller mondta, hogy üljön oda.
Király!
Ekkor a lányom is végigjárta a fülkéket, de nem talált szabad helyet.

Szó se róla A telefonhívását követően az első kétségbeesés után következett az az állapot, hogy az első embernek szétharapom a torkát, aki a közelembe jön.
Hívtam a MÁV-ot, szerencsém volt, egyből kapcsoltak. Ki az a marha, aki este 9-kor érdeklődik bármivel kapcsolatban is?
Elmondtam a hölgynek, hogy mi a probléma.
A felvázolt megoldások: szálljon le, és visszatérítik a jegyet, Mondom, ember, már elindult a vonat (Győrben 1 percet áll, tehát igazán arra sincs idő, hogy az ember a helyét megtalálja).
Másik megoldás pedig az volt, hogy szóljon a kallernak.  Kérdezem: és mi van, ha nem lesz hely?
Olyan nem fordulhat elő, és nem is fordult még elő a MÁV történetében.

Közben szimultán beszéltem a gyerekkel, aki közölte, hogy még vagy 8 ember várakozik a folyosón.
Mentő ötletként megkérdeztem a hölgyet, hogyan lehetne a kallerral felvenni a kapcsolatot, mégis más, ha egy felnőttel beszél. Ja, azt nem lehet, a vonattal nem tudnak kommunikálni. Csak néztem. Mi van, ha valami vészhelyzet van?
Lányomnak sikerült elcsípnie a jegy ellenőrt, aki ugyanazt a tanácsot adta: keressen magának helyet. Közben ő is elmegy és körbenéz. A lányom ekkor látta utoljára.

Azt ugye mondanom sem kell, hogy ritkán utazik az ember egy szál retiküllel. Szóval még a csomagjait is húzta magával.

Persze, hely nincs. Azonban előkerült egy másik vasutas. Szerencsére, lányom örökölt valamit a génjeimből, egyből letámadta. Mivel semmilyen hajlandóságot nem mutatott arra, hogy segítsen, gyerekem felemelte a hangját, amire már mindenki felfigyelt.

Hogy viselkedik ilyenkor egy felnőtt? Majdnem kiröhögte a lányomat.
No comment. Annyi volt a szerencséje, hogy a kiabálást követően valamelyik utas talált egy szabad helyet.
Hogy a többi folyosón ácsorgóval mi lett, az már nem derült ki.
Lehet, végigállták a 12 órás utat?
Rögtön végigkérdeztem az ismerőseimet, akik gyakorta utaznak vonattal, hogy mi a helyzet, hivatkozva  az információs hölgy által mondottakra, hogy ilyen még nem volt. Ők állították, hogy ez mindennapos eset.
Mos akkor ki hazudik?

Nagyon-nagyon elgondolkodtató. A MÁV részéről is, és az alkalmazottai részéről is ez a hozzáállás.
Mindenesetre - bár tudom, hogy semmi eredménye sem lesz, ahogy a kaller mondta -megírom a panaszos levelemet.
I love Hungary!
:(