Lakást keresünk V. - befejező epizód

Pontosan ott folytatom, ahol abbahagytam. A kinézett lakások közül egyikre sem sikerült még időpontot sem egyeztetni.
Gyakorlatilag eljutottunk addig a felismerésig, hogy esélytelen a dolog, ha nem azonnal telefonálunk,
és sokat ront a pozíciónkon, ha nem svájci németül beszélünk.

Csak érdekességként jegyzem meg, a múltkori potyázásunk tárgya ismét elérhető a hirdetési oldalon.
:)
Eltelt néhány nap, lázasan bújtam minden elérhető webes felületet, míg az egyik ingyenes oldalon feltűnt egy érdekesnek látszó hirdetés. Aznap adták fel.
Meglepetésemre abban az utcában volt, ahol a múltkor már néztünk egy házat. Mivel telefonos elérhetőség nem volt, ezért gyorsan írtam egy mailt, hogy nagyon érdekelne az ingatlan, megnéznénk.
Talán egy óra sem telt el, és válasz érkezett. Több opció is volt, de a fenti tapasztalatok birtokában
semmit nem hagytam a véletlenre, és kiválasztottam a lehető legközelebbi dátumot.

A jelenlegi bérlő Nachmietert keres.
Mi a Nachmieter? Pontosan nem is tudom magyarra fordítani, mert ilyen "intézmény" nálunk nincs. Gyakorlatilag annyit jelent, ha a bérlő a felmondási idő letelte előtt (ált. 3 hónap) ki akar költözni, szerez maga helyett egy új bérlőt. Ebben az esetben nem kell kifizetnie a felmondási idő tartamára a bérleti díjat.
A lakó nagyon szimpatikus 30-as évei elején járó fiatalember, megmutatott mindent. Igaz, sok újat nem, mert mint kiderült, ugyanolyan a ház, mint amit korábban láttunk. Annyi különbséggel, hogy az előző egy sarokház volt, ez középső, ami a fűtés szempontjából szerencsésebb. Illetve még egy apró különbség volt, az előző alja márvány volt, ez pedig "csak" taposó.
Nagyon kedves volt, ámbár én kicsit szenvedtem, mert a swiccerdüccsöt tolta az arcomba, így csak hellyel-közzel értettem.
A párom ráerősített, hogy mi nagyon szeretnék ideköltözni, és pedig csak mosolyogtam, mint a a jól lakott napközis.
A családban általában én vagyok az ötletgazda, de ebben az esetben páromnak ugrott be, hogy mi lenne, ha felajánlanánk, hogy majd mi megoldjuk a festést. Erre az ajánlatra felcsillant a pali szeme. Nem véletlen: egy csomó pénzt és időt spórolnánk neki.
Nem beszélve arról, hogy mi egyébként is kifestenénk, hiszen nem szeretjük a fehér színt. Itt pedig ez a standard. Tehát, a kecske is jól lakik, és a káposzta is megmarad.

Mielőtt eljöttünk kifaggatott hol lakunk, mit csinálunk, a végén közölte, hogy ő rendőr. Gondoltam, akkor itt "átvilágítás" is lesz. :)
Annyit ígért, hogy megpróbál közbenjárni a tulajdonosnál az érdekünkben. Gondolom az ajánlatunk azért erősen besegített ebben a döntésében.
Végül elhoztuk a jelentkezési lapot.
Otthon gyorsan kitöltöttük, hogy már másnap postára adhassuk, majd írtunk egy köszönöm e-mailt a bérlőnek, a szíves segítségére apellálva.
Szombat reggel futás a postára, visszaérkezvén egy e- mail várt, melyben a lakó kérte, hogy neki is küldjünk egy másolatot.

A hétfői nap rettegéssel teli várakozással telt, félve nyitottam meg a postafiókomat. Mivel a tulaj megkapta a jelentkezést, már akár írhatott volna egy udvarias nem-et.
Szerencsére nem jött levél. Kedden azonban ismét a bérlő keresett meg.
Amikor kinyitottam a levél hosszúságából arra következtettem, hogy egy nem lesz a végén, azonban szerencsére nem erről volt szó.
Csatolnunk kell egy Betreibungsregisterauszüge-t. (a csodálatos német nyelv)
Ennek a meghatározásával megint bajban vagyok, mert ilyen sincs nálunk. Pedig milyen jó lenne.
Gyakorlatilag annyit jelent, hogy sehol, senkinek nem tartozunk semmivel, nincs semmilyen folyamatban lévő eljárás a kérelmező személy ellen.
Gyorsan telefonáltam a páromnak, hogy "uccu neki", el kell intézni.
18 frankért kaptunk egy sajtpapírt, amin szerepel, hogy most nincs semmilyen ügyünk.
Sajnos, a múltban volt egy, ami szerepel rajta. Remélhetőleg ettől nem ijed meg a tulajdonos. Erről egy korábbi bejegyzésben bővebben Betreibungsregisterauszug címmel olvashattok.

Ezt már a tulajnak küldtük el. Bevallom, én gondolatban rádobtam a két keresztet. Mégis jobban mutatott volna egy tök üres papír csak a személyes adatokkal. :(

Időközben én hazautaztam, de minden nap megnéztem a postafiókomat, hátha.
Mivel nem jött válasz a hét további részében, már nem is számoltam vele, új ingatlanokat kerestem.

Pénteken este azért kinyitottam a levelezést, és ismét a bérlő levele fogadott, melyben értesített, hogy mi kaptuk a lakást. Sok szeretettel gratulál és a többi.
Illetve a végén említést tesz a beígért festésről.
:)
Ha abban a pillanatban látott volna egy kívülálló, biztosan elmebetegnek gondolt volna, ott szaladgáltam a szobában körbe-körbe.
:D
Nagyon örültem, mert a számunka fontos kritériumok közül szinte mindegyiknek megfelel.
Hogy milyen lesz csupa svájci közt? Erről majd később.
Ma reggel postán megérkezett a szerződés.

Azt mint érdekességet jegyzem meg, hogy a tulajdonossal nem is találkoztunk. Ez számomra egy kicsit furcsa. Ha belegondolok, én azért szeretem látni, hogy ki költözik be a házamba...
Vagy ennyire mérvadó volt a rendőr ajánlása? Hm...
Mit gondoltok?

Szóval, április elején költözés. Addig viszont nekem is Nachmietert kell keresnem, mert a felmondási időt én sem szeretném kifizetni.