Gondolom, többeket érdekelhet, hogy mennyibe kerül a lakhatás a bérleti díjon kívül, ezért megosztom veletek a frissen kapott számla adatait.
Nos, az előző tulajról már írtam, de mivel ő röviden és tömören egy tróger, ezért a neki fizetett számla végösszege nem releváns, ezért sem írtam még erről.
Róla majd még később lesz szó, mert azóta is pereskedünk. Illetve még nem pereskedünk. Ő követel, mi meg nem fizetünk. Itt tart a dolog. Mi hajlandóak lettünk volna némi kompromisszumra, ő nem. Így nehéz lesz.
Visszatérve az eredeti fonalamhoz, hétfőn kaptuk meg a rezsi számláját. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én először mindig a végét nézem, és utána csak tartalmilag.
A végösszegtől nem kaptam infarktust, ám amikor belemélyedtem, rögtön észrevettem, hogy hibás. Ugyanis az összeg fél évre vetítve van kiszámítva, mi pedig csak április 1-től lakunk itt.
Gondoltam, hurrá. Megint reklamálni kell.
Aztán megnéztem alaposabban és rájöttem, hogy mindig van valami érdekes, amin meglepődhetek.
:)
Először is elővettem az Abgabe-protokollt, és megnéztem, hogy milyen óraállásnál vettük át a lakást.
Rá kellett jöjjek a fogyasztás nagyobb része a miénk, így elgondolkodtam azon, hogy érdemes-e reklamálni.
Min lepődtem meg? Azt gondolná az ember (aki nem, az jelezze), hogy a téli hónapokban több a rezsi, mint nyáron.
Hát, jelentem nálunk nem. Kezdem azt hinni, hogy eszkimók laktak előttünk, mert alig volt áram fogyasztás ( a fűtés is áramról megy).
Tény, hogy biztosan lehet takarékosabban is élni, de azért nem fagyok meg, és nem gyertyával világítok.
Van még egy variáció, miszerint ők nagyon jól csináltak valamit, én pedig nagyon rosszul.
Az tény, hogy ők csak ketten voltak, lehet, hogy nem főztek, nem mostak, nem néztek egyszerre 4 tv-t, de akkor sem értem. Nem is fűtöttek? Igaz, amikor itt voltunk megnézni a lakást, kabátban fáztam. Egyetlen meleg helyiség volt, az alagsorban, ahol a terráriumok voltak. Megjegyzem, ott is árammal fűtöttek, világítottak. No, mindegy.
Lehet, mégiscsak eszkimók...
:)
Számszakilag:
1-3. hó áramfogyasztás - 209 KWH (előző bérlő)
4-6. hó áramfogyasztás - 1502 KWH (mi)
Hogy némi matematikával fűszerezzem, a fogyasztás díja 0,118 Fr/KWH, ami nem sok.
Nem tudom, hogy otthon most mennyi az áram ára (:)), de ennél szerintem jóval több.
Ha abból indulok ki, hogy ez a számla átszámolva a fele, az otthon 2008-ban fizetettnek, akkor egy szavam sem lehet.
Víz:
Itt nincs akkora különbség a két család fogyasztása között, ráadásul én afféle mosómedve típus vagyok (állandóan mosok), így a havi 18 m3 nem olyan vészes.
A díj:
Víz: 2,59 Fr/m3
A csatornadíj: 0,54 Fr/m3
Tehát, nagyjából 3 Fr. Szerintem, otthon ez is több.
Az internet 59 Fr havonta, ezért 25000/2000 kbit/s sebességet kapok.
Itt meg kell jegyezzem, lenne kedvezőbb csomag is, ha telefont és a tv-t is beköttetnénk, de nekünk arra nincs szükségünk. Megjegyzem tv előfizetés nélkül is van. Meg ne kérdezd hogyan, nem tudom.
Van még egy költség, amit fizetni kell, erről bővebben itt:
Hab a tortán: ma újabb levél várt a postaládában. Észrevették, hogy rossz számlát küldtek és javították azt. Reklamáció nélkül.
:)
2013. szeptember 26.
2013. szeptember 25.
A szokás hatalma
Nálam reggel ötkor szól a kakas, akkor kell kelnem ahhoz, hogy mindenkinek reggelit készítsek. Üres gyomorral nem lehet elindulni.
Jó érzés, hogy együtt reggelizik a család. Utána persze rohanás, fogmosás, hol a cipőm, hol az övem, hol vagyok...
A vérnyomásom reggel 6-ra rendben van. :)
Egyszerre megy el mindenki, így a 6 órás híreket már egyedül nézem.
Ilyenkor kezdek el kávézni, ez nálam egy rituálé. A harmadik kávé után mondhatom, hogy felébredtem. Olyankor indul igazán a nap.
Megnézem a leveleket, belenézek kedvenc blogjaimba.
Napközben is sokszor ülök le a monitor elé, hol ezért, hol azért.
Tegnap is így történt (volna). Ugyanis a reggeli órákban egyszer csak eltűnt a net. Hm... volt már ilyen. A megszokott trükkökhöz folyamodtam, újraindítás, csatlakozó kihúzása. Nem segített. Gondoltam, biztosan egy fél óra és minden rendben lesz. Aztán telt múlt az idő, és nem jött rendbe.
Itt már kicsit morcos voltam, mert rá kellett jönnöm, hogy a napi rutin feladatokhoz minden esetben szükségem lett volna rá. Nem tudtam utalni, nem tudtam az aktuális adatokat megküldeni a könyvelőnek, nem tudtam ingatlanokat keresni és a többi. És ezek csak a munkához kapcsolódó dolgok.
A számítógép és az internet az életünk része.
Ha nincs, jelentősen át kell szervezni az életünket. Nem állítom, ha egyik napról a másikra megszűnne, hogy akkor itt lenne a világvége, de mindenképp kellene pár nap az átállásra.
Délután sem lett jobb a helyzet. Fiam, a család műszaki szakértője is kísérletezett, de csak arra jutott, hogy a probléma nem nálunk van.
Hát, kérem. Ez is Svájc, itt sem működik ez jobban, mint pl. otthon.
Szokásos metódus, telefonon be kell szólni és várni.
Persze, gondolom nem mi voltunk az elsők, mert este 8 körül egyszer csak ismét elérhető volt a világháló.
A történetben annyi a bosszantó, hogy a településen 1 (!), azaz egy szolgáltató van. Tehát esély sincs az esetleges váltásra.
Ez nekem egy kicsit furcsa...
Jó érzés, hogy együtt reggelizik a család. Utána persze rohanás, fogmosás, hol a cipőm, hol az övem, hol vagyok...
A vérnyomásom reggel 6-ra rendben van. :)
Egyszerre megy el mindenki, így a 6 órás híreket már egyedül nézem.
Ilyenkor kezdek el kávézni, ez nálam egy rituálé. A harmadik kávé után mondhatom, hogy felébredtem. Olyankor indul igazán a nap.
Megnézem a leveleket, belenézek kedvenc blogjaimba.
Napközben is sokszor ülök le a monitor elé, hol ezért, hol azért.
Tegnap is így történt (volna). Ugyanis a reggeli órákban egyszer csak eltűnt a net. Hm... volt már ilyen. A megszokott trükkökhöz folyamodtam, újraindítás, csatlakozó kihúzása. Nem segített. Gondoltam, biztosan egy fél óra és minden rendben lesz. Aztán telt múlt az idő, és nem jött rendbe.
Itt már kicsit morcos voltam, mert rá kellett jönnöm, hogy a napi rutin feladatokhoz minden esetben szükségem lett volna rá. Nem tudtam utalni, nem tudtam az aktuális adatokat megküldeni a könyvelőnek, nem tudtam ingatlanokat keresni és a többi. És ezek csak a munkához kapcsolódó dolgok.
A számítógép és az internet az életünk része.
Ha nincs, jelentősen át kell szervezni az életünket. Nem állítom, ha egyik napról a másikra megszűnne, hogy akkor itt lenne a világvége, de mindenképp kellene pár nap az átállásra.
Délután sem lett jobb a helyzet. Fiam, a család műszaki szakértője is kísérletezett, de csak arra jutott, hogy a probléma nem nálunk van.
Hát, kérem. Ez is Svájc, itt sem működik ez jobban, mint pl. otthon.
Szokásos metódus, telefonon be kell szólni és várni.
Persze, gondolom nem mi voltunk az elsők, mert este 8 körül egyszer csak ismét elérhető volt a világháló.
A történetben annyi a bosszantó, hogy a településen 1 (!), azaz egy szolgáltató van. Tehát esély sincs az esetleges váltásra.
Ez nekem egy kicsit furcsa...
2013. szeptember 21.
Shopping a Shoppi Tivoliban
Ez nem egy programajánló akar lenni, de ismertek, mindig összehasonlítok. Most a plázák kerülnek górcső alá (én a szót sem kedvelem. Miért nem lehet egyszerűen bevásárlóközpont?).
:)
Akinek kamasz gyerekei vannak (nehezítő körülményként lánynak születtek), biztosan megtapasztalhatta, hogy időnként el kell menni "nézelődni". Hogy ez a végén vásárlásba merül-e ki, csak a szülő akaratától, illetve pénztárcájától függ.
Nekem azt hiszem sikerült megtartanom az egészséges egyensúlyt a témában. Amire szükség volt,, mindig megvettük. Marhaságot már egészen kis korukban sem vásároltam. Szerencsére, a "vegyünk valamit, csak ne üvöltsön a gyerek" szituációval soha nem kellett szembesülnöm.
Mára mások a szempontotk, de ez a fránya nézelődést nem szeretem. Az utóbbi időben. leegyszerűsítem a témát: vagy elviszem őket, és beülök egy kávézóba, vagy hazamegyek és néhány óra múlva visszamegyek érte(ük). Az előzményeket figyelembe véve, nem kell izgulnom, nem vásárolnak használhatatlan holmikat.
Most az előző eset történt, így volt időm megfigyelni a dolgokat.
Először is: itt nincs minden bokorban pláza, én a környéken háromról tudok. A környéket értsd 50-70 km sugarú körnek.
Ez a csekély számú mammut nem öli meg a többi versenyzőt sem. Míg otthon a megyeszékhelyen lévő komplexum gyakorlatilag ellenhetetlenítette a kis boltokat, itt éppúgy adott azok forgalma is. Ez oda vezetett, ha pl. magamnak szeretnék venni egy csinos, alkalmi jellegű ruhát, nem kapok. A plazaban csak az ismert világmárkák vannak jelen, néhány kínai rongyossal megspékelve, azok nagy része inkább a fiatalokat célozza meg, nem az 40-es korosztályt. Illetve, aki gyárt, azok termékeit nem forgalmazza az üzlet.
Múltkor kérdeztem a barátnőmet, hogy amennyiben színházba mennénk és kellene egy új ruha, akkor hol vehetek?
- Felmész Pestre. - jött a válasz. Hm... ez nem normális.
Ami még nem tetszik, hogy a mi otthoni üzletünk gyakorlatilag a város központjában van, így a gyerekek oda járnak iskola helyett. Télen meleg van, kaja is van, mi kell még?
Ez sem egy jó szempont. Arról már csak halkan csendben beszélek, hogy a kisebbség ott árulja a lopott holmit. :)
Az itteni pláza, ca. 20 km-re található Spreitenbachban. A falu (!) egyébként mindössze 10 ezer lakosú.
:)
Csak elmélkedésként: ha itt egy falu el tud tartani egy áruházat, akkor talán otthon is lehetett volna a város szélére építeni, hogy a fiatalok ne ott garázdálkodjanak napközben.
A nyitvatartási ideje: 9 és 20 között van, vasárnap zárva.
Ez itt természetes, hogy nincs nyitva a bolt vasárnap. Minek is?
Csak egy kritikai megjegyzés az otthoni éjjel-nappal, az év 365 napján nyitvatartáshoz:
ha jól belegondolunk, 20 éve még nálunk sem voltak állandóan nyitva az üzletek. Így van? Éhen haltunk? Hiányt szenvedtünk valamiben? Nem. Akkor nincs miről beszélni.
Nem azt mondom, hogy otthon soha nem mentem vasárnap boltba, de ha egyik napról a másikra megszűnne a lehetőség, nem lázadnék ellene.
Mielőtt valaki visszakérdez, hogy jó-jó, de nincs mindenkinek autója, hogy jut el és vissza? Gyakorlatilag minden kijártanál van egy-egy buszmegálló, ahonnan el lejet jutni a környező településekre.
Ezzel kilőttem egy újabb indokot, hogy miért nem kell a városközpontba tenni.
Mivel elég nagy a komplexum nem egyszerű a tájékozódás. Több, sok emeletes parkolóház is szolgálja a vásárlók kényelmét, azért mind az interneten, mind a helyszínen - gyakorlatilag minden kanyarban -, elérhető a helyszínrajz.
Itt láthatjátok:
A sok-sok ruha és cipőbolt mellett taláhatunk élelmiszeráruházat (6), gyógyszertárat (4), optikust (3),
könyvesboltot (6), sportboltot (4), éttermet (9).
Ha valaki olthatatlan vágyat érez, hogy levágassa a haját, azt is megteheti, négy erre szakosodott üzlet várja a látogatását.
Természetesen műszaki cikket, játékot is lehet vásárolni, kozmetikumokat, és folytathatnám. Még bútor- és lakásfelszerelés is van.
Helyet kapott bankfiók és jegyiroda is. Utóbbiban akár buszjegyet, de koncert-, vagy színházjegyet is vehetünk.
A gyerekek szórakoztatására van játszóház, és kisvonat.
Ha valaki mindent szeretne megnézni, egy nap kevés is lehet hozzá.
A világmárkák itt is megtalálhatóak, annyi kivétellel, hogy nem csak a kamaszok és fiatalok igényeit kívánják kielégíteni, hanem az idősebbekét is. A laza, sportos viseletet kedvelő is talál magának, és az elegáns ízlést kedvelő is.
Tehát a tornacipőtől az öltönyig bármi megtalálható, sok esetben ugyanazon bolton belül.
A márkákat nem sorolnám fel, széles a választék.
Ahogy a képeken látszik, mindenre és mindenkire gondoltak. A WC mindig tiszta és igényes, soha nem fogy ki a papír. Folyamatosan jelen van a takarító személyzet.
Múltkoriban otthon -nem túlzok-, de úgy menekültem ki az ugyanerre a célra szolgáló helyiségből. Igénytelen és koszos. Valaha jobb időket élt meg, de az elmúlt tizenakárhány évben semmilyen felújítás nem történt. Pedig, nem olcsó a bérleti díj otthon sem.
Elgondolkodtató...
Hogy vettünk-e valamit? Egyik gyermekem kicseréltette az elemet az órájában, a másik egy farmert vett.
És ebédeltünk is.
:)
:)
Akinek kamasz gyerekei vannak (nehezítő körülményként lánynak születtek), biztosan megtapasztalhatta, hogy időnként el kell menni "nézelődni". Hogy ez a végén vásárlásba merül-e ki, csak a szülő akaratától, illetve pénztárcájától függ.
Nekem azt hiszem sikerült megtartanom az egészséges egyensúlyt a témában. Amire szükség volt,, mindig megvettük. Marhaságot már egészen kis korukban sem vásároltam. Szerencsére, a "vegyünk valamit, csak ne üvöltsön a gyerek" szituációval soha nem kellett szembesülnöm.
Mára mások a szempontotk, de ez a fránya nézelődést nem szeretem. Az utóbbi időben. leegyszerűsítem a témát: vagy elviszem őket, és beülök egy kávézóba, vagy hazamegyek és néhány óra múlva visszamegyek érte(ük). Az előzményeket figyelembe véve, nem kell izgulnom, nem vásárolnak használhatatlan holmikat.
Most az előző eset történt, így volt időm megfigyelni a dolgokat.
 |
| Mindig ilyen sokan vannak... |
Először is: itt nincs minden bokorban pláza, én a környéken háromról tudok. A környéket értsd 50-70 km sugarú körnek.
Ez a csekély számú mammut nem öli meg a többi versenyzőt sem. Míg otthon a megyeszékhelyen lévő komplexum gyakorlatilag ellenhetetlenítette a kis boltokat, itt éppúgy adott azok forgalma is. Ez oda vezetett, ha pl. magamnak szeretnék venni egy csinos, alkalmi jellegű ruhát, nem kapok. A plazaban csak az ismert világmárkák vannak jelen, néhány kínai rongyossal megspékelve, azok nagy része inkább a fiatalokat célozza meg, nem az 40-es korosztályt. Illetve, aki gyárt, azok termékeit nem forgalmazza az üzlet.
Múltkor kérdeztem a barátnőmet, hogy amennyiben színházba mennénk és kellene egy új ruha, akkor hol vehetek?
- Felmész Pestre. - jött a válasz. Hm... ez nem normális.
 |
| Nagy a csábítás.... |
Ami még nem tetszik, hogy a mi otthoni üzletünk gyakorlatilag a város központjában van, így a gyerekek oda járnak iskola helyett. Télen meleg van, kaja is van, mi kell még?
Ez sem egy jó szempont. Arról már csak halkan csendben beszélek, hogy a kisebbség ott árulja a lopott holmit. :)
Az itteni pláza, ca. 20 km-re található Spreitenbachban. A falu (!) egyébként mindössze 10 ezer lakosú.
:)
Csak elmélkedésként: ha itt egy falu el tud tartani egy áruházat, akkor talán otthon is lehetett volna a város szélére építeni, hogy a fiatalok ne ott garázdálkodjanak napközben.
A nyitvatartási ideje: 9 és 20 között van, vasárnap zárva.
Ez itt természetes, hogy nincs nyitva a bolt vasárnap. Minek is?
Csak egy kritikai megjegyzés az otthoni éjjel-nappal, az év 365 napján nyitvatartáshoz:
ha jól belegondolunk, 20 éve még nálunk sem voltak állandóan nyitva az üzletek. Így van? Éhen haltunk? Hiányt szenvedtünk valamiben? Nem. Akkor nincs miről beszélni.
Nem azt mondom, hogy otthon soha nem mentem vasárnap boltba, de ha egyik napról a másikra megszűnne a lehetőség, nem lázadnék ellene.
 |
| Mi szem, szájnak ingere... |
Mielőtt valaki visszakérdez, hogy jó-jó, de nincs mindenkinek autója, hogy jut el és vissza? Gyakorlatilag minden kijártanál van egy-egy buszmegálló, ahonnan el lejet jutni a környező településekre.
Ezzel kilőttem egy újabb indokot, hogy miért nem kell a városközpontba tenni.
Mivel elég nagy a komplexum nem egyszerű a tájékozódás. Több, sok emeletes parkolóház is szolgálja a vásárlók kényelmét, azért mind az interneten, mind a helyszínen - gyakorlatilag minden kanyarban -, elérhető a helyszínrajz.
Itt láthatjátok:
A sok-sok ruha és cipőbolt mellett taláhatunk élelmiszeráruházat (6), gyógyszertárat (4), optikust (3),
könyvesboltot (6), sportboltot (4), éttermet (9).
Ha valaki olthatatlan vágyat érez, hogy levágassa a haját, azt is megteheti, négy erre szakosodott üzlet várja a látogatását.
Természetesen műszaki cikket, játékot is lehet vásárolni, kozmetikumokat, és folytathatnám. Még bútor- és lakásfelszerelés is van.
Helyet kapott bankfiók és jegyiroda is. Utóbbiban akár buszjegyet, de koncert-, vagy színházjegyet is vehetünk.
 |
| Dohányzó... |
A gyerekek szórakoztatására van játszóház, és kisvonat.
Ha valaki mindent szeretne megnézni, egy nap kevés is lehet hozzá.
 |
| Toalett... |
A világmárkák itt is megtalálhatóak, annyi kivétellel, hogy nem csak a kamaszok és fiatalok igényeit kívánják kielégíteni, hanem az idősebbekét is. A laza, sportos viseletet kedvelő is talál magának, és az elegáns ízlést kedvelő is.
Tehát a tornacipőtől az öltönyig bármi megtalálható, sok esetben ugyanazon bolton belül.
A márkákat nem sorolnám fel, széles a választék.
Ahogy a képeken látszik, mindenre és mindenkire gondoltak. A WC mindig tiszta és igényes, soha nem fogy ki a papír. Folyamatosan jelen van a takarító személyzet.
Múltkoriban otthon -nem túlzok-, de úgy menekültem ki az ugyanerre a célra szolgáló helyiségből. Igénytelen és koszos. Valaha jobb időket élt meg, de az elmúlt tizenakárhány évben semmilyen felújítás nem történt. Pedig, nem olcsó a bérleti díj otthon sem.
Elgondolkodtató...
Hogy vettünk-e valamit? Egyik gyermekem kicseréltette az elemet az órájában, a másik egy farmert vett.
És ebédeltünk is.
:)
2013. szeptember 14.
Egy kis kirándulás - Locarno, Lugano
Nem tudom voltatok-e már úgy, hogy egy hellyel kapcsolatban az az érzésetek támadt, hogy oda kellett volna születni.
Nekem sok-sok évvel ezelőtt volt ilyen, amikor mát felnőtt fejjel Olaszországba utaztam.
Az élet úgy hozta, hogy kb. 10 évvel ezelőtt -üzleti okokból-, lehetőségem volt még jobban megismerni az országot, ezen belül az északi részt jobban.
Mondanom sem kell, első látásra szerelem volt. Ám, egy beteljesületlen szerelem lett, mert nem ott telepedtünk le. Nem baj, így az "érzés" örök marad.
:)
Sokat utaztam oda, megismertem néhány nagyon jópofa embert, gyönyörű, párját ritkító tájakat, az ott élők szokásait, ételeit, italait (erről még tartozom egy poszttal).
A feeling is nagyon sajátos, hamar magamévá tettem. Kissé harsányak, lobbanékonyak -mint én.
Nem hiszem, hogy kilógnék a sorból, ha holnaptól ott kéne élnem.
:)
Mint ismert, Svájcnak is van egy olasz tartománya, sőt kettő is: Tessin vagy Ticino illetve Graubünden.
A hétvégén összekötöttük a kellemeset a hasznossal: egy cirka fél órás munkánk volt Locarnoban. Ha már lúd, legyen kövér, kirándultunk is a fennmaradó idöben.
Ahogy haladtunk dél felé az időjárás és a kedvem is egyre derűsebb lett. A Gotthard alagútnál már emberi nyelven -olaszul- volt kiíra minden.
Itt megállnék egy pillanatra.
Amit érdemes tudni a Gotthard alagútról itt:
Még annyit, hogy az alagútba érve a rádióadás megszakad, és négy nyelven (német, francia, olasz, angol) mondják el a legfontosabb tudnivalókat.
Nem veszélytelen a 17 km-es alagútban a közlekedés.
Kiérve az alagútból, már-már Olaszországban érezheti magát az ember, ez a feliratokon túl, az építészeti stílus változásán keresztül át megtapasztalható mindenen. Még a levegő is más.
Locarno már Svájc olasz részén helyezkedik el, tulajdonképp Lugano kerületéhez tartozik.
Annak ellenére, hogy ez már az olasz rész, a benzinkúton beszéltek németül is, bár én inkább az olaszt használtam. :)
Végre, nem a némettel kellett érvényesülni.
A városka a Lago Maggiore partjára épült.
Bővebben itt:
Nekem sok-sok évvel ezelőtt volt ilyen, amikor mát felnőtt fejjel Olaszországba utaztam.
Az élet úgy hozta, hogy kb. 10 évvel ezelőtt -üzleti okokból-, lehetőségem volt még jobban megismerni az országot, ezen belül az északi részt jobban.
Mondanom sem kell, első látásra szerelem volt. Ám, egy beteljesületlen szerelem lett, mert nem ott telepedtünk le. Nem baj, így az "érzés" örök marad.
:)
Sokat utaztam oda, megismertem néhány nagyon jópofa embert, gyönyörű, párját ritkító tájakat, az ott élők szokásait, ételeit, italait (erről még tartozom egy poszttal).
A feeling is nagyon sajátos, hamar magamévá tettem. Kissé harsányak, lobbanékonyak -mint én.
Nem hiszem, hogy kilógnék a sorból, ha holnaptól ott kéne élnem.
:)
Mint ismert, Svájcnak is van egy olasz tartománya, sőt kettő is: Tessin vagy Ticino illetve Graubünden.
A hétvégén összekötöttük a kellemeset a hasznossal: egy cirka fél órás munkánk volt Locarnoban. Ha már lúd, legyen kövér, kirándultunk is a fennmaradó idöben.
Ahogy haladtunk dél felé az időjárás és a kedvem is egyre derűsebb lett. A Gotthard alagútnál már emberi nyelven -olaszul- volt kiíra minden.
Itt megállnék egy pillanatra.
Amit érdemes tudni a Gotthard alagútról itt:
 |
| Az alagút bejárata |
Még annyit, hogy az alagútba érve a rádióadás megszakad, és négy nyelven (német, francia, olasz, angol) mondják el a legfontosabb tudnivalókat.
Nem veszélytelen a 17 km-es alagútban a közlekedés.
Kiérve az alagútból, már-már Olaszországban érezheti magát az ember, ez a feliratokon túl, az építészeti stílus változásán keresztül át megtapasztalható mindenen. Még a levegő is más.
Locarno már Svájc olasz részén helyezkedik el, tulajdonképp Lugano kerületéhez tartozik.
Annak ellenére, hogy ez már az olasz rész, a benzinkúton beszéltek németül is, bár én inkább az olaszt használtam. :)
Végre, nem a némettel kellett érvényesülni.
A városka a Lago Maggiore partjára épült.
Bővebben itt:
A Lago Maggiore partján fekvő Locarno már márciusban magnóliáktól és hortenziáktól illatozik. A város már a Római Birodalom idejében is kedvelt nyaralóhely volt, XX. századi népszerűségét azonban az 1925-ös locarnói békekonferenciának köszönheti, mely után egész Európa megismerte az idilli környezetben fekvő kisváros nevét.
 |
| Virág, mindenhol virág |
 |
| Patakocska |
 |
| Kilátás |
 |
| Hát, nem csodaszép? |
 |
| Lago Maggiore |
 |
| Még mindig a tó |
 |
| Panoráma fotó |
 |
| Egy kis pihenő |
A város egyik legismertebb látványossága és zarándokhelye a Madonna del Sasso-templom, mely egy kiugró sziklaormon áll, és tekint le a magasból a városra. A templom egy látomásnak állít emléket, 1480-ban ezen a helyen jelent meg Szűz Mária egy locarnói szerzetesnek.
1946 óta minden év augusztusban Locarnóra figyel a nemzetközi filmvilág. A locarnói filmfesztivál idején szabadtéri mozivá alakul a város gyönyörű reneszánsz főtere, a Piazza Grande is, ahol esténként a pazar díszletek között nyolcezren tekinthetik meg a versenyben levő filmeket. (forrás:nlcafe.hu)
A locarnoi filmfesztivál idén 66. alkalommal (nem a sátán jegyében) nyílt meg, augusztus 7.-én. 10 nap alatt mintegy 300 filmet láthattak az érdeklődök. A nevezett országok száma 40.
Bővebben itt:
Locarno után árugrotunk a 30 km-re található Luganoba is, melye tulajdonképpen Ticino fővárosa.
Ticino legnagyobb városa a Luganói-tó partján, csodálatos környezetben fekszik, sokan Svájc egyik legszebb városának tartják. Lugano a parkok, a virágok és a villák városa, mely tavasztól mediterrán virágözönben tobzódik. A város sajátos klímája miatt a tölgyek éppúgy jól érzik itt magukat, mint az olajfák vagy a pálmák. Az óvárost a pályaudvarról induló siklóval pár perc alatt elérhetjük, de a hangulatos utcákon, mediterrán villák és égbe nyúló pálmák mellett elhaladva gyalogosan is hamar leérünk. Útközben érdemes betérni a román stílusban épült San Lorenzo-katedrálisba, melynek teraszáról egy kicsit közelebbről is szemügyre vehetjük a lábunk előtt elterülő várost.
(forrás: nlcafe.hu)
(forrás: nlcafe.hu)
Bővebben itt:
Nekünk sajnos több időnek nem volt, de legközelebb feltétlenül meg kell nézni még Bellinzonát és a Centovallit.
Itt elfogultságot jelentek be, és nem áradozok tovább, nézzétek meg magatok. Nem fogtok csalódni!
2013. szeptember 13.
Zárszámadás
Kicsit öszvér poszt lesz, de nincs kedvem/időm szétbontani.
Egy hetet töltöttem otthon, az érzéseim vegyesek.
Hazafele borzasztó volt az út, azt hittem egy emberöltő is kevés lesz hozzá, hogy megérkezzek. Nem a vezetéssel van a gondom, hanem a sötéttel.
Nem, nem a vérfarkasoktól félek, nemes egyszerűséggel nem látok. :)
Bővebben, nem tudom felmérni a visszapillantó tükörben lévő két kicsi pontot, hogy több száz méterre van tőlem, vagy csak egy autónyira. Így az előzések kissé nehézkesek.
Tudtam, hogy kedvem ellenére éjjel megyünk (tudjátok, ember tervez...), így már délután Micimackóba váltottam, csak épp nem "gondolj, gondolj" felkiáltással, hanem aludj, aludj nógatással próbáltam magam álomba ringatni. Szerintetek?
Hát persze, hogy nem lett belőle alvás. Annyit sikerült elérnem, hogy az indulás időpontjára, este 7-re már majd leragadtak a szemeim. Az út maga nem lett volna rossz, mert a kamionok is elcsendesedtek éjfél körül, de az álmosság rendre erőt vett rajtam.
Kétszer is megálltunk, de egyszer sem sikerült aludni.
Aztán valamikor, Linz körül mégis erőt vettem magamon, és egy negyed órácskát szenderegtem. Utána már nem volt gond, reggelre megérkeztünk.
Hazafele ennél jóval egyszerűbb volt, mert hajnalban indultam, így könnyebb. Ráadásul 6 körül már világosodott. Szerencsém volt, mert végig esett az eső. Ez annyiban jó, hogy a mazsolák nem nagyon mernek menni, keveset előznek.
A mazsolát nem pejoratív értelemben írom, azokat hívom így, akik keveset vezetnek. :)
Sok a vasárnapi autós, nincs is velük probléma, hisz nekik is el kell jutni A-ból B pontba, csak ne csináljanak úgy, mintha nagy gyakorlatuk lenne. Ha ezt betartják, nincs is gond.
Nekem 25 + éve van jogsim, és ahogy egyszer számolgattam, alsó hangon évi 40 ezret lenyomtam. Ez azért nem kevés, a gyakorlat és a tapasztalat szempontjából.
Az ilyen hosszú utakon sokat számít.
Egyébként azt vettem észre, hogy sajnos otthon is egyre több a béna vezető. Hogy itt Svájcban nagyon balfékek, azt már megszoktam, mindig úgy kalkulálok, hogy az ő hibáikra is számítsak. Itt még a hivatásosok is... khm...khm.
Szóval, nem tudom, hogy otthon minek köszönhetően, de romlott az autósok gyakorlata, így néha azt éreztem mintha itt Svájcban autóznék.
Visszakanyarodva a témához, úgy döntöttem, hogy a hazafele vezető utat a lehető leggyorsabban akarom megtenni, ezért már indulásnál eldöntöttem, hogy nem udvarias, hanem kissé agresszív stílusban fogok vezetni. Ez elég hatékony szokott lenni.
Ráadásul figyelembe vettem az időjárást is (esett), a kocsi állapotát (reggel csináltam egy fékpróbát az új gumikkal), tudtam, hogy az autóban megbízhatok.
Egyébként, esőben azért jó vezetni, mert maximum az előző autós által keltett esőfüggönyre és a komolyabb vízátfolyásokra kell ügyelni (ha vannak). Fentiek miatt inkább mindenki a külső sávban araszolgat és csak akkor vállalkozik előzésre, ha nagyon szükséges.
Mit jelent az agresszív vezetés? Belső sáv, index, fénykürt, duda. Ebben a sorrendben.
:D
Mielőtt valakinek nagyon felmenne a vérnyomása, ezt elsősorban kamionokkal szemben szoktam alkalmazni, aki előszeretettel előzgetik 83 km/h sebességgel azt a társukat, aki 82 km/h-val megy.
Ezt nem nagyon tudom tolerálni. Vagy inkább nem is akarom.
Persze, nekik sem szokott bejönni az én akcióm, ilyenkor előzés után rendszerint felnyomják a reflektort, amire a tetőablakon kecsesen kinyújtott középső ujjamat szoktam mutatni. Tudom, tudom, nem túl nőies.
:)
Most az eső miatt ez elmaradt, inkább gyorsan lehagytam a teherautókat, aztán villogjon, ha akar.
Itt azért megállnék egy szóra: ez nem azt jelenti, hogy a szabályokat megszegve száguldozok, mindenhol betartom, amit kell. Ha 120, akkor 120, ha 80, akkor 80. A németeknél lehet egy kicsit jobban odalépni, ahol nincs korlátozás.
Végül 9,5 óra volt az út, 4 x megállóval. Azért nem olyan rossz.
:)
Így délután már főztem a családomnak, és eltakarítottam a romokat.
Visszatérve az otthoni közlekedésre: bár, elméletileg szigorították a KRESZ-t, én mégsem látom az eredményt. A gyalogosok továbbra is gyökeret eresztenek a zebra mellett, mire megáll az autós. Amin nagyon kiakadtam: kismama yukkerrel (babakocsi), meg egy 2-3 évessel áll a zebránál. Én a külső sávban megállok, de intek nekik, hogy ne menjenek tovább, mert látom a tükörben, hogy a belsőben autókázó szintén kismama (mert gyerekülés volt hátul), elrobog mellettem. Gondoltam is egy cifrát (H.P)
Hm... ez azért gáz. Szívem szerint utána mentem volna, hogy megkérdezzem tőle, hogy fordított helyzetben mi lenne a véleménye?
A sebességet továbbra sem mérik. Miért gondolom így? Mert eszükbe sem jut, hogy esetleg van valahol egy háromlábú, mennek, mint a meszes.
Ez nagyjából annyit jelentett, hogy én a megengedett 90 km/h-val közlekedtem lakott területen kívül, és a terepjárómat levillogta, és leelőzte egy Trabant.
Remélem érzitek, hogy a hangsúly természetesen nem a Trabanton van, hanem azon, hogy ő akkor minimum 100 km/h-val hasított. Megjegyzem, azért vicces volt. :)
Másik: rádió bemondja, hogy fokozott közúti ellenőrzés van. A megyeszékhelyen 1, azaz egy darab rendőrautót láttam, pedig egész nap a városban voltam.
Hm... akkor milyen az, ha nincs fokozott ellenőrzés?
Ami még érdekes. Elméletileg anno domini azért építették a várost elkerülő utakat, ahogy a nevében is benne vagyon, ne menjen be akinek nem szükséges, valamint gyorsítsa forgalmat. Nos, én megpróbáltam. Jobban jártam volna, ha bemegyek a városba, ugyanis az elkerülő út forgalma olyannyira nincs összehangolva, hogy 100-200 méterenként pirosat kaptam. Egy élmény volt.
Nem beszélve arról, hogy nálunk még mindig nem ismerik a körforgalom fogalmát, amivel egy csomó lámpát ki lehetne váltani és gyorsítani a forgalmat.
Sokat gondolkodtam ezen, és arra jutottam, hogy valamit vagy nagyon rosszul oktatnak a BME-n, vagy már az összes közlekedésmérnök elhúzott...
A boltokban ugyanazt a paraszt stílust tapasztalom, mint máskor. Bocsánat, de ezt nem tudom rózsanyelven leírni. Ebben nem változott semmi.
Ja, és ha el akarod vinni a vásárolt árut, akkor szatyrot kell venned, vagy vinned (ha fel vagy rá készülve). Én nem voltam. Így vásároltam egyet. Nem is "ócsóért". Vettem egy Tesco-takarékos zacskót, 30 petákért és mire a kocsihoz értem leszakadt a füle.
Ez nem csak az élelmiszerekre vonatkozik ám, a Hervisben 60-ért kaptam egy tasakot. Azért ez gáz. Ha figyelembe vesszük, hogy egy sportcipő 10 ezertől indul, egy melegítő 20-tól, akkor nem fér bele egy zacskó?
Hm...
Amin végképp dobtam egy hátast: mint buta turista, (mert a törvény változása óta nem voltam otthon), cigarettát szerettem volna venni. Aham, ne akarjak!
Nem volt akut a helyzet, mert én nem dohányzom, csak vinnem kellett volna, de azért azt elég problémásnak érzem, hogy az utazó bemegy egy benzinkútra és nem kap egy doboz cigit.
Ezt is végiggondoltam, hogy talán úgy kellene reklámozni már az osztrák benzinkutakon, mint a pálya-matricát. Vegye meg előre, mert ott nem fog kapni. Vagy legalább a határon is lenne NEMZETI dohánybolt. Hogy minek oda az a nemzeti... nem értem.
Nem beszélve azzal, ahogy kinéznek ezek a boltok. Nekem a következő jutott eszembe róla: "ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel".
:(
Kíváncsi leszek, hogy ez milyen hatással lesz a dohányzók számának alakulásában.
Más:
Több privát rendelésen megfordultam, ott le a kalappal, mindenhol, minden perfekt volt. Ok, fizettem érte. Azonban belegondolva abba, hogy nem kellett várakoznom, a megbeszélt időben fogadtak, jó és korszerű gépekkel vizsgáltak, már nem is olyan drága.
A szervizről is csak jót mondhatok, korrektül kijavítottak mindent. Mindenről számla készült.
Egy alkalommal taxival mentem, a taxis meg sem kérdezte, hogy kérek-e számlát, természetesnek vette, hogy nem ad. Ettől viszont nem fizettem kevesebbet, mint az óra mutatott.
Ez is egy érdekes szemlélet.
Matekoztam: a költsége egészen pontosan 1169 forint (amortizációval), én fizettem 4250.-
A számolás többi részét rátok bízom.
:)
Nos, így telt a hetem.
Most főzök egy nemzeti ebédet.
:)
Egy hetet töltöttem otthon, az érzéseim vegyesek.
Hazafele borzasztó volt az út, azt hittem egy emberöltő is kevés lesz hozzá, hogy megérkezzek. Nem a vezetéssel van a gondom, hanem a sötéttel.
Nem, nem a vérfarkasoktól félek, nemes egyszerűséggel nem látok. :)
Bővebben, nem tudom felmérni a visszapillantó tükörben lévő két kicsi pontot, hogy több száz méterre van tőlem, vagy csak egy autónyira. Így az előzések kissé nehézkesek.
Tudtam, hogy kedvem ellenére éjjel megyünk (tudjátok, ember tervez...), így már délután Micimackóba váltottam, csak épp nem "gondolj, gondolj" felkiáltással, hanem aludj, aludj nógatással próbáltam magam álomba ringatni. Szerintetek?
Hát persze, hogy nem lett belőle alvás. Annyit sikerült elérnem, hogy az indulás időpontjára, este 7-re már majd leragadtak a szemeim. Az út maga nem lett volna rossz, mert a kamionok is elcsendesedtek éjfél körül, de az álmosság rendre erőt vett rajtam.
Kétszer is megálltunk, de egyszer sem sikerült aludni.
Aztán valamikor, Linz körül mégis erőt vettem magamon, és egy negyed órácskát szenderegtem. Utána már nem volt gond, reggelre megérkeztünk.
Hazafele ennél jóval egyszerűbb volt, mert hajnalban indultam, így könnyebb. Ráadásul 6 körül már világosodott. Szerencsém volt, mert végig esett az eső. Ez annyiban jó, hogy a mazsolák nem nagyon mernek menni, keveset előznek.
A mazsolát nem pejoratív értelemben írom, azokat hívom így, akik keveset vezetnek. :)
Sok a vasárnapi autós, nincs is velük probléma, hisz nekik is el kell jutni A-ból B pontba, csak ne csináljanak úgy, mintha nagy gyakorlatuk lenne. Ha ezt betartják, nincs is gond.
Nekem 25 + éve van jogsim, és ahogy egyszer számolgattam, alsó hangon évi 40 ezret lenyomtam. Ez azért nem kevés, a gyakorlat és a tapasztalat szempontjából.
Az ilyen hosszú utakon sokat számít.
Egyébként azt vettem észre, hogy sajnos otthon is egyre több a béna vezető. Hogy itt Svájcban nagyon balfékek, azt már megszoktam, mindig úgy kalkulálok, hogy az ő hibáikra is számítsak. Itt még a hivatásosok is... khm...khm.
Szóval, nem tudom, hogy otthon minek köszönhetően, de romlott az autósok gyakorlata, így néha azt éreztem mintha itt Svájcban autóznék.
Visszakanyarodva a témához, úgy döntöttem, hogy a hazafele vezető utat a lehető leggyorsabban akarom megtenni, ezért már indulásnál eldöntöttem, hogy nem udvarias, hanem kissé agresszív stílusban fogok vezetni. Ez elég hatékony szokott lenni.
Ráadásul figyelembe vettem az időjárást is (esett), a kocsi állapotát (reggel csináltam egy fékpróbát az új gumikkal), tudtam, hogy az autóban megbízhatok.
Egyébként, esőben azért jó vezetni, mert maximum az előző autós által keltett esőfüggönyre és a komolyabb vízátfolyásokra kell ügyelni (ha vannak). Fentiek miatt inkább mindenki a külső sávban araszolgat és csak akkor vállalkozik előzésre, ha nagyon szükséges.
Mit jelent az agresszív vezetés? Belső sáv, index, fénykürt, duda. Ebben a sorrendben.
:D
Mielőtt valakinek nagyon felmenne a vérnyomása, ezt elsősorban kamionokkal szemben szoktam alkalmazni, aki előszeretettel előzgetik 83 km/h sebességgel azt a társukat, aki 82 km/h-val megy.
Ezt nem nagyon tudom tolerálni. Vagy inkább nem is akarom.
Persze, nekik sem szokott bejönni az én akcióm, ilyenkor előzés után rendszerint felnyomják a reflektort, amire a tetőablakon kecsesen kinyújtott középső ujjamat szoktam mutatni. Tudom, tudom, nem túl nőies.
:)
Most az eső miatt ez elmaradt, inkább gyorsan lehagytam a teherautókat, aztán villogjon, ha akar.
Itt azért megállnék egy szóra: ez nem azt jelenti, hogy a szabályokat megszegve száguldozok, mindenhol betartom, amit kell. Ha 120, akkor 120, ha 80, akkor 80. A németeknél lehet egy kicsit jobban odalépni, ahol nincs korlátozás.
Végül 9,5 óra volt az út, 4 x megállóval. Azért nem olyan rossz.
:)
Így délután már főztem a családomnak, és eltakarítottam a romokat.
Visszatérve az otthoni közlekedésre: bár, elméletileg szigorították a KRESZ-t, én mégsem látom az eredményt. A gyalogosok továbbra is gyökeret eresztenek a zebra mellett, mire megáll az autós. Amin nagyon kiakadtam: kismama yukkerrel (babakocsi), meg egy 2-3 évessel áll a zebránál. Én a külső sávban megállok, de intek nekik, hogy ne menjenek tovább, mert látom a tükörben, hogy a belsőben autókázó szintén kismama (mert gyerekülés volt hátul), elrobog mellettem. Gondoltam is egy cifrát (H.P)
Hm... ez azért gáz. Szívem szerint utána mentem volna, hogy megkérdezzem tőle, hogy fordított helyzetben mi lenne a véleménye?
A sebességet továbbra sem mérik. Miért gondolom így? Mert eszükbe sem jut, hogy esetleg van valahol egy háromlábú, mennek, mint a meszes.
Ez nagyjából annyit jelentett, hogy én a megengedett 90 km/h-val közlekedtem lakott területen kívül, és a terepjárómat levillogta, és leelőzte egy Trabant.
Remélem érzitek, hogy a hangsúly természetesen nem a Trabanton van, hanem azon, hogy ő akkor minimum 100 km/h-val hasított. Megjegyzem, azért vicces volt. :)
Másik: rádió bemondja, hogy fokozott közúti ellenőrzés van. A megyeszékhelyen 1, azaz egy darab rendőrautót láttam, pedig egész nap a városban voltam.
Hm... akkor milyen az, ha nincs fokozott ellenőrzés?
Ami még érdekes. Elméletileg anno domini azért építették a várost elkerülő utakat, ahogy a nevében is benne vagyon, ne menjen be akinek nem szükséges, valamint gyorsítsa forgalmat. Nos, én megpróbáltam. Jobban jártam volna, ha bemegyek a városba, ugyanis az elkerülő út forgalma olyannyira nincs összehangolva, hogy 100-200 méterenként pirosat kaptam. Egy élmény volt.
Nem beszélve arról, hogy nálunk még mindig nem ismerik a körforgalom fogalmát, amivel egy csomó lámpát ki lehetne váltani és gyorsítani a forgalmat.
Sokat gondolkodtam ezen, és arra jutottam, hogy valamit vagy nagyon rosszul oktatnak a BME-n, vagy már az összes közlekedésmérnök elhúzott...
A boltokban ugyanazt a paraszt stílust tapasztalom, mint máskor. Bocsánat, de ezt nem tudom rózsanyelven leírni. Ebben nem változott semmi.
Ja, és ha el akarod vinni a vásárolt árut, akkor szatyrot kell venned, vagy vinned (ha fel vagy rá készülve). Én nem voltam. Így vásároltam egyet. Nem is "ócsóért". Vettem egy Tesco-takarékos zacskót, 30 petákért és mire a kocsihoz értem leszakadt a füle.
Ez nem csak az élelmiszerekre vonatkozik ám, a Hervisben 60-ért kaptam egy tasakot. Azért ez gáz. Ha figyelembe vesszük, hogy egy sportcipő 10 ezertől indul, egy melegítő 20-tól, akkor nem fér bele egy zacskó?
Hm...
Amin végképp dobtam egy hátast: mint buta turista, (mert a törvény változása óta nem voltam otthon), cigarettát szerettem volna venni. Aham, ne akarjak!
Nem volt akut a helyzet, mert én nem dohányzom, csak vinnem kellett volna, de azért azt elég problémásnak érzem, hogy az utazó bemegy egy benzinkútra és nem kap egy doboz cigit.
Ezt is végiggondoltam, hogy talán úgy kellene reklámozni már az osztrák benzinkutakon, mint a pálya-matricát. Vegye meg előre, mert ott nem fog kapni. Vagy legalább a határon is lenne NEMZETI dohánybolt. Hogy minek oda az a nemzeti... nem értem.
Nem beszélve azzal, ahogy kinéznek ezek a boltok. Nekem a következő jutott eszembe róla: "ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel".
:(
Kíváncsi leszek, hogy ez milyen hatással lesz a dohányzók számának alakulásában.
Más:
Több privát rendelésen megfordultam, ott le a kalappal, mindenhol, minden perfekt volt. Ok, fizettem érte. Azonban belegondolva abba, hogy nem kellett várakoznom, a megbeszélt időben fogadtak, jó és korszerű gépekkel vizsgáltak, már nem is olyan drága.
A szervizről is csak jót mondhatok, korrektül kijavítottak mindent. Mindenről számla készült.
Egy alkalommal taxival mentem, a taxis meg sem kérdezte, hogy kérek-e számlát, természetesnek vette, hogy nem ad. Ettől viszont nem fizettem kevesebbet, mint az óra mutatott.
Ez is egy érdekes szemlélet.
Matekoztam: a költsége egészen pontosan 1169 forint (amortizációval), én fizettem 4250.-
A számolás többi részét rátok bízom.
:)
Nos, így telt a hetem.
Most főzök egy nemzeti ebédet.
:)
2013. szeptember 10.
Szülői felelősség kérdése vagy csak lustaság (?)
Mit gondoltok, egy külföldön élő szülőnek meg kell/ajánlott/szükséges tanítani a gyerekét az anyanyelvén (vonatkoztassunk el a magyartól), a kérdést általánosságban teszem fel?
A magam részéről azt gondolom, hogy nem a haza iránti tiszteletből vagy más magasztos okból kell megtanítani az anya-, az apanyelvet, vagy mindkettőt, hanem csupán praktikus okok miatt.
Mik a praktikus okok?
Pl. szertintem gáz, ha nem tud a gyerek a rokonaival beszélgetni.
Pl. marha nagy gáz, ha elvész egy lehetőség.
Milyen lehetőség?
Egy lehetőség, hogy több legyen. Több legyen, mint az átlag, gyakorlatilag nulla befektetéssel.
Nálamnál sokkal okosabb ember mondta: annyi ember vagy, ahány nyelven beszélsz.
Egy picit túlzott a megfogalmazás, de mindenképp találó.
Persze, egyszerűbb nem foglalkozni a kérdéssel, mint kis erőfeszítéssel, odafigyeléssel átadni nyelvünket a gyermekünknek.
Az ismeretségi körömben több a lusta, vagy a gyerekére nem gondoló szülő, mint aki átlátja ennek a fontosságát.
Íme a példák:
Közeli rokonom még '56 után ment el, majd alapított családot Németországban. Elvett egy német nőt, otthon németül beszéltek, a két gyerek egy szót sem beszélt magyarul. Nem hiányzott nekik, mert mivel nem jöhettek, így a rokonsággal sem kellett beszélni.
Aztán, mit hoz az élet? Az egyik lány mérnőkként egy autógyárban dolgozott (ez itt nem a reklám helye, úgyis kitalálod hol), történt egyszer, hogy a gyár Magyarországra helyezése után, itt kapott volna munkát (mivel azt gondolták beszél magyarul), aztán mikor kiderült, hogy nem, akkor az előléptetés elmaradt.
Másik rokon családban hasonlóan, a gyerekek már nem nagyon beszéltek magyarul. Mit hozott az élet? A fiú megismerkedett egy magyar lánnyal, és mivel a kedvében akart járni, felnőtt fejjel küzdött a magyarral.
Number 3.
Egyszer együtt utaztam egy nagymamával, akinek az unokái egy szót sem beszéltek magyarul, annak ellenére, hogy az anyuka magyar volt.
Az a vicc, hogy olaszul sem beszéltek, pedig apuka meg az volt.
Gyakorlatilag, ha a kedves szülőknek több az eszük, mint egy légynek, akkor a gyerek alapból három nyelven beszélt volna.
Sajnáltam szegény nagyit...
Persze, van pozitív példám is: ismerősöm hozzáment az ideiglenesen nálunk tartózkodó szovjet alakulat tisztjéhez, és a megszületett gyerekeivel kizárólag oroszul beszélt. A gyerekek anyanyelvi szinten beszélték az apanyelvüket.
Egy másik ismerősöm olyan szerencsés, hogy nemcsak a szülők különböző nyelvűek, de még a nagyszülőknél is van valami csavar. Ők ragaszkodtak ahhoz, hogy a gyerekekkel csak és kizárólag a saját anyanyelvükön beszéltek.
Természetesen, azokat a nyelveket (szám szerint hármat) beszélnek anyanyelvi szinten, amit napi szinten használnak, de a kettő nagyszülői nyelvet is középfokon nyomják.
Igaz, a szülők részéről nagy következetességet, odafigyelést igényelt, hogy ezt elérjék.
Mit gondoltok, melyik a jobb megoldás? Ti hogy gondoljátok?
Találtam néhány a témával kapcsolatos írást is, lásd alább:
2013. szeptember 9.
Mondd, te kit választanál...
Prológus: elnézést az esetleges hibákért, de tabletről írok, ráadásul a szemüvegem nélkül.
:)
Igyekszem, de előfordulhat, hogy hibázok.
Sorry.
Főtéma:
Időnként kapok sértett hangvételű e-maileket, miszerint mindig "lehúzom" Magyarországot, a hazalátogatásaim alatt írt bejegyzéseim alkalmával.
Való igaz, mindig megírom a negatív tapasztalatomat, de ez így van Svájccal kapcsolatban is. Az igaz, hogy a mérleg nem kiegyensúlyozott, de ha ez így lenne, akkor valószínűleg nem a Milka-tehén országában élnénk.
Ráadásul pont tegnap írtam arról, hogy normális rendőrrel találkoztam.
:)
Nem ellentételezésként, de ma ismét pozitív dologról számolhatok be. Mondjuk, érzékenyen érint, legfőképp a pénztárcámat.
:)
Szép, nem szép, én anyagias vagyok, vállalom. Mindig megnézem, hogy mi számomra a kedvezőbb. Így történt ez most is, amikor haza kellett jönnünk egészségügyi vizitre.
Ha már lúd, legyen kövér, megcsináltatom a kocsit is. Illetve, csak olajat kellett benne cserélni. Kértem, hogy az átvizsgálásnál nézzék meg alaposan, mert "ütést" hallok a jobb elejében. Nem gonoltam, hogy komoly a probléma, hisz nemrégiben volt Svájcban is szervízben.
Így aztán a legnagyobb nyugalomban ücsörögtem, kávéztam, és vártam, hogy elkészüljenek a nem túl bonyolult olajcserével.
Még a kávémat sem ittam meg, amikor jött a szervizes kolléga, és arról tájékoztatott, hogy még saját felelősségemre sem enged el a szervízből, ugyanis csak egy hajszál tartja a jobb első kerekemet. Szemöldököm McDonald's-ba szaladt. Mi van?
Nem tételeztem fel, hogy félrevezetnek, de azért megnéztem... Hm-Hm...
Tényleg, tiszta gáz. Szó szerint lötyög.
Ráadásul, a gumit is szövetig koptatta a futómű.
Újabb hümmögés, majd árajánlat kérés.
Kicsit várnom kellett, ugyanis -senkit nem megbántva-, de nem egy tucat autóról van szó, így körbe kellett telefonálni az alkatrészek ügyében a fél országot.
Az árajánlat kissé szíven ütött, 270 ezer forintra rúgott.
Nincs mit tenni, az autó kell, így megrendeltem a munkát.
Mivel sürgősen kell(ene) visszautaznom, így megkértem őket, hogy amennyire módjukban áll, úgy húzzanak bele.
Azt meg kell jegyeznem, hogy a kiszolgálás, a hozzáállás tényleg európai szintű. Nem véletlenül hoztam ide a járgányt, már sokadik alkalommal tapasztalom ezt.
Megkérdezték, hogy jutok haza, hívtak taxit a részemre. Ja, és mindenki tud (tisztelettudóan) köszönni, is, amit az utóbbi időben kevés helyen tapasztaltam.
Tudom, háklis vagyok (nem picit), de nem a tinédzser éveimet taposom, hogy a férfiak elintézzenek egy "hello-szevasz-sziával". Elvárom, hogy a koromhoz illően megadják a tiszteletet és majd én dönthessem el, hogy akarom-e a hello-szevasz-sziát.
:)
Az odarendelt taxisom a tájékozodó kérdések után rögtön megmondta a tutit: hülye vagyok, mert szakszervízbe hoztam, egy maszek feléből megcsinálta volna.
Lehet, de nekem nem éri meg, hogy egy sufni tuningos garázsban mókolják meg, természetesen, szigorúan számla nélkül. Aztán, ha valami mégsem klappol, akkor meg széttárják a kezüket.
A sztori több kérdést vet fel bennem, vagy inkább megerősít, hogy svájci szakemberre csak az utolsó utáni alkalommal bízzak valamit.
:(
A múltkor már írtam, hogy nem jól csinálták meg az ajtót, a festés minősége konvergál a nullához, vagy inkább a negatív tartományba tartozik.
Összekötve a két esetet, felmerült bennem a gyanú...
Ha megyek a szervízbe, megkérem őket, hogy mérjék meg a festékvastagságot, hogy valóban volt-e lakatos munka, vagy csak jó vastag gittet használtak.
Ha utóbbi, akkor nagyon csúnya világ lesz otthon.
Fogyasztóvédelmi porblémám még nem volt Svájcban. Lehet, hogy most lesz?
:)
Ami picit rosszul érintett az a gumik ára, 65 ezer darabja, míg Németországban ezt megúsztam volna 120 euróból.
Megelőzve a kérdéseket, egy 18 colos kerékről van szó. Tudom itt most az jön, hogy nem ilyet kellett volna venni...
:)
Most már mindegy, ez van.
Persze a nettó áron vigyorog a 27 % ÁFA, hogy jól érezze magát az állam, de erről nem a szervíz tehet.
Mennyire kedvezőbb lenne a mi 8 százalékunk.
Kedves Kormány! Nem kellene átgondolni?
Sztori kettő: este kedvenc fogorvosomnál volt jelenésem, ahol a megbeszéltek szerint megszabadított a jobb felső kettestől (úgy nézek ki, mint egy boszorka).
:D
Végül, a korábbi hezitálásomat ő oldotta meg. Nem lesz implantátum, hanem církon koronával oldja meg ezt a problémát is. Legnagyobb meglepetésemre, az egyiket garanciában cseréli ki.
Ez rögtön jobb kedvre derített, egészen a húzásig, mikor rosszul lettem. Gyakorlatilag az összes létező vér elhagyta az arcomat, és majdnem ájulás lett a vége. Szerencse, a doktortnő rögtön észlelte a helyzetet, és szünetet rendelt el.
:)
Persze, a fogam - a többihez hasonlóan -, úgy ragaszkodott az állkapcsomhoz, hogy nem jött ki egyszerre, így hosszas fúrás és faragás következett.
:)
Itt tartunk most, holnap délben már kapok ideiglenes fogakat, és 6 hét múlva a véglegeset.
Meg kell jegyeznem, hogy a doktornő a legkedvesebb, és legprofibb fogorvos, akinek a kezei alatt szenvedtem eddig.
:)
Remélem, hogy a "huhogók" is megnyugodtak a mai villámposzt tartalmát tekintve.
Nem minden rossz itthon sem.
:)
:)
Igyekszem, de előfordulhat, hogy hibázok.
Sorry.
Főtéma:
Időnként kapok sértett hangvételű e-maileket, miszerint mindig "lehúzom" Magyarországot, a hazalátogatásaim alatt írt bejegyzéseim alkalmával.
Való igaz, mindig megírom a negatív tapasztalatomat, de ez így van Svájccal kapcsolatban is. Az igaz, hogy a mérleg nem kiegyensúlyozott, de ha ez így lenne, akkor valószínűleg nem a Milka-tehén országában élnénk.
Ráadásul pont tegnap írtam arról, hogy normális rendőrrel találkoztam.
:)
Nem ellentételezésként, de ma ismét pozitív dologról számolhatok be. Mondjuk, érzékenyen érint, legfőképp a pénztárcámat.
:)
Szép, nem szép, én anyagias vagyok, vállalom. Mindig megnézem, hogy mi számomra a kedvezőbb. Így történt ez most is, amikor haza kellett jönnünk egészségügyi vizitre.
Ha már lúd, legyen kövér, megcsináltatom a kocsit is. Illetve, csak olajat kellett benne cserélni. Kértem, hogy az átvizsgálásnál nézzék meg alaposan, mert "ütést" hallok a jobb elejében. Nem gonoltam, hogy komoly a probléma, hisz nemrégiben volt Svájcban is szervízben.
Így aztán a legnagyobb nyugalomban ücsörögtem, kávéztam, és vártam, hogy elkészüljenek a nem túl bonyolult olajcserével.
Még a kávémat sem ittam meg, amikor jött a szervizes kolléga, és arról tájékoztatott, hogy még saját felelősségemre sem enged el a szervízből, ugyanis csak egy hajszál tartja a jobb első kerekemet. Szemöldököm McDonald's-ba szaladt. Mi van?
Nem tételeztem fel, hogy félrevezetnek, de azért megnéztem... Hm-Hm...
Tényleg, tiszta gáz. Szó szerint lötyög.
Ráadásul, a gumit is szövetig koptatta a futómű.
Újabb hümmögés, majd árajánlat kérés.
Kicsit várnom kellett, ugyanis -senkit nem megbántva-, de nem egy tucat autóról van szó, így körbe kellett telefonálni az alkatrészek ügyében a fél országot.
Az árajánlat kissé szíven ütött, 270 ezer forintra rúgott.
Nincs mit tenni, az autó kell, így megrendeltem a munkát.
Mivel sürgősen kell(ene) visszautaznom, így megkértem őket, hogy amennyire módjukban áll, úgy húzzanak bele.
Azt meg kell jegyeznem, hogy a kiszolgálás, a hozzáállás tényleg európai szintű. Nem véletlenül hoztam ide a járgányt, már sokadik alkalommal tapasztalom ezt.
Megkérdezték, hogy jutok haza, hívtak taxit a részemre. Ja, és mindenki tud (tisztelettudóan) köszönni, is, amit az utóbbi időben kevés helyen tapasztaltam.
Tudom, háklis vagyok (nem picit), de nem a tinédzser éveimet taposom, hogy a férfiak elintézzenek egy "hello-szevasz-sziával". Elvárom, hogy a koromhoz illően megadják a tiszteletet és majd én dönthessem el, hogy akarom-e a hello-szevasz-sziát.
:)
Az odarendelt taxisom a tájékozodó kérdések után rögtön megmondta a tutit: hülye vagyok, mert szakszervízbe hoztam, egy maszek feléből megcsinálta volna.
Lehet, de nekem nem éri meg, hogy egy sufni tuningos garázsban mókolják meg, természetesen, szigorúan számla nélkül. Aztán, ha valami mégsem klappol, akkor meg széttárják a kezüket.
A sztori több kérdést vet fel bennem, vagy inkább megerősít, hogy svájci szakemberre csak az utolsó utáni alkalommal bízzak valamit.
:(
A múltkor már írtam, hogy nem jól csinálták meg az ajtót, a festés minősége konvergál a nullához, vagy inkább a negatív tartományba tartozik.
Összekötve a két esetet, felmerült bennem a gyanú...
Ha megyek a szervízbe, megkérem őket, hogy mérjék meg a festékvastagságot, hogy valóban volt-e lakatos munka, vagy csak jó vastag gittet használtak.
Ha utóbbi, akkor nagyon csúnya világ lesz otthon.
Fogyasztóvédelmi porblémám még nem volt Svájcban. Lehet, hogy most lesz?
:)
Ami picit rosszul érintett az a gumik ára, 65 ezer darabja, míg Németországban ezt megúsztam volna 120 euróból.
Megelőzve a kérdéseket, egy 18 colos kerékről van szó. Tudom itt most az jön, hogy nem ilyet kellett volna venni...
:)
Most már mindegy, ez van.
Persze a nettó áron vigyorog a 27 % ÁFA, hogy jól érezze magát az állam, de erről nem a szervíz tehet.
Mennyire kedvezőbb lenne a mi 8 százalékunk.
Kedves Kormány! Nem kellene átgondolni?
Sztori kettő: este kedvenc fogorvosomnál volt jelenésem, ahol a megbeszéltek szerint megszabadított a jobb felső kettestől (úgy nézek ki, mint egy boszorka).
:D
Végül, a korábbi hezitálásomat ő oldotta meg. Nem lesz implantátum, hanem církon koronával oldja meg ezt a problémát is. Legnagyobb meglepetésemre, az egyiket garanciában cseréli ki.
Ez rögtön jobb kedvre derített, egészen a húzásig, mikor rosszul lettem. Gyakorlatilag az összes létező vér elhagyta az arcomat, és majdnem ájulás lett a vége. Szerencse, a doktortnő rögtön észlelte a helyzetet, és szünetet rendelt el.
:)
Persze, a fogam - a többihez hasonlóan -, úgy ragaszkodott az állkapcsomhoz, hogy nem jött ki egyszerre, így hosszas fúrás és faragás következett.
:)
Itt tartunk most, holnap délben már kapok ideiglenes fogakat, és 6 hét múlva a véglegeset.
Meg kell jegyeznem, hogy a doktornő a legkedvesebb, és legprofibb fogorvos, akinek a kezei alatt szenvedtem eddig.
:)
Remélem, hogy a "huhogók" is megnyugodtak a mai villámposzt tartalmát tekintve.
Nem minden rossz itthon sem.
:)
2013. szeptember 8.
A védett személy
Hát, ez is csak velem történhet meg...
Egy hónapja már leírtam, hogyan jártam a ferihegyi (bocsánat, Liszt Feri reptér) kilátóval kapcsolatban.
Láttam, hogy nem láttam. Ki.
Szóval, most ismét próbálkoztunk.
Most kiláttunk ugyan, de nem láttunk semmit.
:D
Félreértés ne essék, nem ártott meg semmi, és még csak poénos hangulatban sem vagyok.
Az egyik szemem sír, a másik nevet.
Ismét megkíséreltünk kijutni a reptér kilátó teraszára. Ám, a kijáratnál egy közeg nagyon udvariasan, de ugyanakkor határozottan szólított fel arra, hogy csak 5 percre lehet akkor kimenni, és majd 2 óra eltelte után nyitják meg ismét a kilátót.
Néztünk, mint Rozi a moziban.
Anyukám poénból megkérdezte, hogy talán érkezik valaki?
Meglepetésünkre a poén nem poén volt, hanem maga a valóság.
- Védett személy érkezik. - jött a válasz.
Hm, ennek ellenére "vállaltuk", hogy az 5 percért megvesszük a 400 forintos jegyet.
Mondjuk, ilyen esetben talán ki kellene kapcsolni a jegyautómatát.
Vagy nagyok az igényeim?
Hm.
Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy amennyiben nem haladsz át elég gyorsan a kapun, az rádcsukódik. Ha mákod van, nem tör össze.
:(
Mindegy, kimentünk.
Repülő az nem jött, de nem is ment. Sok látnivaló nem volt. Mindaz, azonban 400-ért...
Ha összevetem a Zürichi reptér forgalmát (napi 350 -350 le, és felszállás), akkor ez olyan, mintha az Antarktiszon lennénk.
Időközben letelt az 5 perc, amikor jött felénk a rendőr, és mosolyogva közölte, hogy maradhatunk még egy kicsit. Nagyon hálás voltam.
Beszédbe elegyedtünk, és nagyon meglepődtem. A többi általam ismert, és utamba került közegtől eltérően inteligens, kedves, barátságos ember volt.
Megbeszéltük az élet nagy dolgait, többek között azt, hogy milyen nagy marhaság ez a cécó a védett személynek, hisz a kutya sem foglalkozik vele, észrevétlenül ki tudták volna vinni a területről, anélkül, hogy néhány tíz bámészkodónak elrontották volna a napját.
Persze, nem ő tehet róla, a durrogásomat abszolút megértette.
Ma figyeltem a tv-t, hátha kiderül ki volt a fontos személy, semmilyen hírben nem találkoztam vele.
Ezek szerint biztos nagyon fontos ember lehetett.
:(
Magyarország! Én így szeretlek!
Egy hónapja már leírtam, hogyan jártam a ferihegyi (bocsánat, Liszt Feri reptér) kilátóval kapcsolatban.
Láttam, hogy nem láttam. Ki.
Szóval, most ismét próbálkoztunk.
Most kiláttunk ugyan, de nem láttunk semmit.
:D
Félreértés ne essék, nem ártott meg semmi, és még csak poénos hangulatban sem vagyok.
Az egyik szemem sír, a másik nevet.
Ismét megkíséreltünk kijutni a reptér kilátó teraszára. Ám, a kijáratnál egy közeg nagyon udvariasan, de ugyanakkor határozottan szólított fel arra, hogy csak 5 percre lehet akkor kimenni, és majd 2 óra eltelte után nyitják meg ismét a kilátót.
Néztünk, mint Rozi a moziban.
Anyukám poénból megkérdezte, hogy talán érkezik valaki?
Meglepetésünkre a poén nem poén volt, hanem maga a valóság.
- Védett személy érkezik. - jött a válasz.
Hm, ennek ellenére "vállaltuk", hogy az 5 percért megvesszük a 400 forintos jegyet.
Mondjuk, ilyen esetben talán ki kellene kapcsolni a jegyautómatát.
Vagy nagyok az igényeim?
Hm.
Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy amennyiben nem haladsz át elég gyorsan a kapun, az rádcsukódik. Ha mákod van, nem tör össze.
:(
Mindegy, kimentünk.
Repülő az nem jött, de nem is ment. Sok látnivaló nem volt. Mindaz, azonban 400-ért...
Ha összevetem a Zürichi reptér forgalmát (napi 350 -350 le, és felszállás), akkor ez olyan, mintha az Antarktiszon lennénk.
Időközben letelt az 5 perc, amikor jött felénk a rendőr, és mosolyogva közölte, hogy maradhatunk még egy kicsit. Nagyon hálás voltam.
Beszédbe elegyedtünk, és nagyon meglepődtem. A többi általam ismert, és utamba került közegtől eltérően inteligens, kedves, barátságos ember volt.
Megbeszéltük az élet nagy dolgait, többek között azt, hogy milyen nagy marhaság ez a cécó a védett személynek, hisz a kutya sem foglalkozik vele, észrevétlenül ki tudták volna vinni a területről, anélkül, hogy néhány tíz bámészkodónak elrontották volna a napját.
Persze, nem ő tehet róla, a durrogásomat abszolút megértette.
Ma figyeltem a tv-t, hátha kiderül ki volt a fontos személy, semmilyen hírben nem találkoztam vele.
Ezek szerint biztos nagyon fontos ember lehetett.
:(
Magyarország! Én így szeretlek!
2013. szeptember 5.
A projekt
Korábban írtam már róla, hogy van egy projekt munkánk. Július hónapban kezdtük el, és ha minden igaz, akkor egész évben betart.
Szerencsére, nem messze van tőlünk, így nem kell sok időt utazással tölteni.
Egy meglévő irodaépület burkolata lett lebontva, az kerül majd leszigetelésre, és kap új burkolatot.
Igyekszem nyomon követni az egyes fázisokat.
Remélem, ez nem olyan lesz, mint az iskola. Jut eszembe, arról elfelejtettem írni, hogy az, közben elkészült. 13 hónap után. Az ehhez kapcsolódó írás itt:
Most, a régi burkolat (valami azbesztes cucc) lebontása után, megkezdődött a fogadószerkezet felfúrása.
Szép kis ház.
Szerencsére, nem messze van tőlünk, így nem kell sok időt utazással tölteni.
Egy meglévő irodaépület burkolata lett lebontva, az kerül majd leszigetelésre, és kap új burkolatot.
Igyekszem nyomon követni az egyes fázisokat.
Remélem, ez nem olyan lesz, mint az iskola. Jut eszembe, arról elfelejtettem írni, hogy az, közben elkészült. 13 hónap után. Az ehhez kapcsolódó írás itt:
Most, a régi burkolat (valami azbesztes cucc) lebontása után, megkezdődött a fogadószerkezet felfúrása.
Szép kis ház.
2013. szeptember 4.
Munkásszálló
Munkásszálló: nekem meglehetősen rossz hangzása van ennek a szónak. Az otthoni lepukkant szállások jutnak eszembe róla.
Gondolkodtam, hogy van - e erre másik szó. Képzeljétek, nem jutott eszembe más kifejezés, de még a szótárban sem találtam.
Otthon, amikor vidéken dolgoztunk, inkább IBUSZ lakást béreltünk, mert még az is jobb volt, mint ezek a megoldások. Idősebbek még emlékeznek rá, nem tudom ma még létezik-e ez a megoldás.
Múltkoriban, amikor biztossá vált, hogy az előző helyről eljövünk, mindenképp olyan megoldást szerettem volna találni, ami még messziről sem olyan hatású, mint ami a címről eszünkbe jut.
Szerencsére, sikerült megtalálni azt, ami semmiben sem hasonlít erre.
A házikó viszonylag szerencsés helyen van közlekedési szempontból. A főút mellett, az autópályától ca. 10 km-re.
A legközelebbi bolt ca. 3-400 méterre található, ami gyalogosan sem megterhelő.
A lakáshoz két parkoló is tartozik, így nem okoz gondot az autók tárolása sem.
Maga a ház nem új, de -ahogy a képen is látszik -, nemrégiben került teljes felújításra. Jelenleg a földszinti lakást béreljük, majd a jövő hónaptól költözünk az emeletre, ahol még egy hálószobával több van. Egy hálóban ketten kerülnek elszállásolásra.
A konyha teljesen felszerelt, hűtő, sütő, főzőlap és mosogató tartozik hozzá.
A pincében van a mosókonyha, ahol hetente két nap áll rendelkezésre a mosásra és a szárításra. E mellett még van egy 10 m2 tároló helyiség is.
Íme a képek:
Gondolkodtam, hogy van - e erre másik szó. Képzeljétek, nem jutott eszembe más kifejezés, de még a szótárban sem találtam.
Otthon, amikor vidéken dolgoztunk, inkább IBUSZ lakást béreltünk, mert még az is jobb volt, mint ezek a megoldások. Idősebbek még emlékeznek rá, nem tudom ma még létezik-e ez a megoldás.
Múltkoriban, amikor biztossá vált, hogy az előző helyről eljövünk, mindenképp olyan megoldást szerettem volna találni, ami még messziről sem olyan hatású, mint ami a címről eszünkbe jut.
Szerencsére, sikerült megtalálni azt, ami semmiben sem hasonlít erre.
A házikó viszonylag szerencsés helyen van közlekedési szempontból. A főút mellett, az autópályától ca. 10 km-re.
A legközelebbi bolt ca. 3-400 méterre található, ami gyalogosan sem megterhelő.
A lakáshoz két parkoló is tartozik, így nem okoz gondot az autók tárolása sem.
Maga a ház nem új, de -ahogy a képen is látszik -, nemrégiben került teljes felújításra. Jelenleg a földszinti lakást béreljük, majd a jövő hónaptól költözünk az emeletre, ahol még egy hálószobával több van. Egy hálóban ketten kerülnek elszállásolásra.
A konyha teljesen felszerelt, hűtő, sütő, főzőlap és mosogató tartozik hozzá.
A pincében van a mosókonyha, ahol hetente két nap áll rendelkezésre a mosásra és a szárításra. E mellett még van egy 10 m2 tároló helyiség is.
Íme a képek:
 |
| Utcafront |
 |
| Bejárat |
 |
| Előkert (nekem picit giccs) |
 |
| Fürdőszoba (lehetne egy hangyányit nagyobb) |
 |
| A konyha |
 |
| Még mindig konyha |
 |
| Nappali |
 |
| Hálószoba
Mit gondoltok?
|
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)