Zárszámadás

Kicsit öszvér poszt lesz, de nincs kedvem/időm szétbontani.
Egy hetet töltöttem otthon, az érzéseim vegyesek.

Hazafele borzasztó volt az út, azt hittem egy emberöltő is kevés lesz hozzá, hogy megérkezzek. Nem a vezetéssel van a gondom, hanem a sötéttel.
Nem, nem a vérfarkasoktól félek, nemes egyszerűséggel nem látok. :)
Bővebben, nem tudom felmérni a visszapillantó tükörben lévő két kicsi pontot, hogy több száz méterre van tőlem, vagy csak egy autónyira. Így az előzések kissé nehézkesek.

Tudtam, hogy kedvem ellenére éjjel megyünk (tudjátok, ember tervez...), így már délután Micimackóba váltottam, csak épp nem "gondolj, gondolj" felkiáltással, hanem aludj, aludj nógatással próbáltam magam álomba ringatni. Szerintetek?
Hát persze, hogy nem lett belőle alvás. Annyit sikerült elérnem, hogy az indulás időpontjára, este 7-re már majd leragadtak a szemeim. Az út maga nem lett volna rossz, mert a kamionok is elcsendesedtek éjfél körül, de az álmosság rendre erőt vett rajtam.
Kétszer is megálltunk, de egyszer sem sikerült aludni.
Aztán valamikor, Linz körül mégis erőt vettem magamon, és egy negyed órácskát szenderegtem. Utána már nem volt gond, reggelre megérkeztünk.

Hazafele ennél jóval egyszerűbb volt, mert hajnalban indultam, így könnyebb. Ráadásul 6 körül már világosodott. Szerencsém volt, mert végig esett az eső. Ez annyiban jó, hogy a mazsolák nem nagyon mernek menni, keveset előznek.
A mazsolát nem pejoratív értelemben írom, azokat hívom így, akik keveset vezetnek. :)
Sok a vasárnapi autós, nincs is velük probléma, hisz nekik is el kell jutni A-ból B pontba, csak ne csináljanak úgy, mintha nagy gyakorlatuk lenne. Ha ezt betartják, nincs is gond.

Nekem 25 + éve van jogsim, és ahogy egyszer számolgattam, alsó hangon évi 40 ezret lenyomtam. Ez azért nem kevés, a gyakorlat és a tapasztalat szempontjából.
Az ilyen hosszú utakon sokat számít.

Egyébként azt vettem észre, hogy sajnos otthon is egyre több a béna vezető. Hogy itt Svájcban nagyon balfékek, azt már megszoktam, mindig úgy kalkulálok, hogy az ő hibáikra is számítsak. Itt még a hivatásosok is... khm...khm.
Szóval, nem tudom, hogy otthon minek köszönhetően, de romlott az autósok gyakorlata, így néha azt éreztem mintha itt Svájcban autóznék.

Visszakanyarodva a témához, úgy döntöttem, hogy a hazafele vezető utat a lehető leggyorsabban akarom megtenni, ezért már indulásnál eldöntöttem, hogy nem udvarias, hanem kissé agresszív stílusban fogok vezetni. Ez elég hatékony szokott lenni.
Ráadásul figyelembe vettem az időjárást is (esett), a kocsi állapotát (reggel csináltam egy fékpróbát az új gumikkal), tudtam, hogy az autóban megbízhatok.
Egyébként, esőben azért jó vezetni, mert maximum az előző autós által keltett esőfüggönyre és a komolyabb vízátfolyásokra kell ügyelni (ha vannak). Fentiek miatt inkább mindenki a külső sávban araszolgat és csak akkor vállalkozik előzésre, ha nagyon szükséges.

Mit jelent az agresszív vezetés? Belső sáv, index, fénykürt, duda. Ebben a sorrendben.
:D
Mielőtt valakinek nagyon felmenne a vérnyomása, ezt elsősorban kamionokkal szemben szoktam alkalmazni, aki előszeretettel előzgetik 83 km/h sebességgel azt a társukat, aki 82 km/h-val megy.
Ezt nem nagyon tudom tolerálni. Vagy inkább nem is akarom.
Persze, nekik sem szokott bejönni az én akcióm, ilyenkor előzés után rendszerint felnyomják a reflektort, amire a tetőablakon kecsesen kinyújtott középső ujjamat szoktam mutatni. Tudom, tudom, nem túl nőies.
:)
Most az eső miatt ez elmaradt, inkább gyorsan lehagytam a teherautókat, aztán villogjon, ha akar.

Itt azért megállnék egy szóra: ez nem azt jelenti, hogy a szabályokat megszegve száguldozok, mindenhol betartom, amit kell. Ha 120, akkor 120, ha 80, akkor 80. A németeknél lehet egy kicsit jobban odalépni, ahol nincs korlátozás.
Végül 9,5 óra volt az út, 4 x megállóval. Azért nem olyan rossz.
:)
Így délután már főztem a családomnak, és eltakarítottam a romokat.

Visszatérve az otthoni közlekedésre: bár, elméletileg szigorították a KRESZ-t, én mégsem látom az eredményt. A gyalogosok továbbra is gyökeret eresztenek a zebra mellett, mire megáll az autós. Amin nagyon kiakadtam: kismama yukkerrel (babakocsi), meg egy 2-3 évessel áll a zebránál. Én a külső sávban megállok, de intek nekik, hogy ne menjenek tovább, mert látom a tükörben, hogy a belsőben autókázó szintén kismama (mert gyerekülés volt hátul), elrobog mellettem. Gondoltam is egy cifrát (H.P)
Hm... ez azért gáz. Szívem szerint utána mentem volna, hogy megkérdezzem tőle, hogy fordított helyzetben mi lenne a véleménye?

A sebességet továbbra sem mérik. Miért gondolom így? Mert eszükbe sem jut, hogy esetleg van valahol egy háromlábú, mennek, mint a meszes.
Ez nagyjából annyit jelentett, hogy én a megengedett 90 km/h-val közlekedtem lakott területen kívül, és a terepjárómat levillogta, és leelőzte egy Trabant.
Remélem érzitek, hogy a hangsúly természetesen nem a Trabanton van, hanem azon, hogy ő akkor minimum 100 km/h-val hasított. Megjegyzem, azért vicces volt. :)
Másik: rádió bemondja, hogy fokozott közúti ellenőrzés van. A megyeszékhelyen 1, azaz egy darab rendőrautót láttam, pedig egész nap a városban voltam.
Hm... akkor milyen az, ha nincs fokozott ellenőrzés?

Ami még érdekes. Elméletileg anno domini azért építették a várost elkerülő utakat, ahogy a nevében is benne vagyon, ne menjen be akinek nem szükséges, valamint gyorsítsa forgalmat. Nos, én megpróbáltam. Jobban jártam volna, ha bemegyek a városba, ugyanis az elkerülő út forgalma olyannyira nincs összehangolva, hogy 100-200 méterenként pirosat kaptam. Egy élmény volt.
Nem beszélve arról, hogy nálunk még mindig nem ismerik a körforgalom fogalmát, amivel egy csomó lámpát ki lehetne váltani és gyorsítani a forgalmat.
Sokat gondolkodtam ezen, és arra jutottam, hogy valamit vagy nagyon rosszul oktatnak a BME-n, vagy már az összes közlekedésmérnök elhúzott...

A boltokban ugyanazt a paraszt stílust tapasztalom, mint máskor. Bocsánat, de ezt nem tudom rózsanyelven leírni. Ebben nem változott semmi.
Ja, és ha el akarod vinni a vásárolt árut, akkor szatyrot kell venned, vagy vinned (ha fel vagy rá készülve). Én nem voltam. Így vásároltam egyet. Nem is "ócsóért". Vettem egy Tesco-takarékos zacskót, 30 petákért és mire a kocsihoz értem leszakadt a füle.
Ez nem csak az élelmiszerekre vonatkozik ám, a Hervisben 60-ért kaptam egy tasakot. Azért ez gáz. Ha figyelembe vesszük, hogy egy sportcipő 10 ezertől indul, egy melegítő 20-tól, akkor nem fér bele egy zacskó?
Hm...
Amin végképp dobtam egy hátast: mint buta turista,  (mert a törvény változása óta nem voltam otthon), cigarettát szerettem volna venni. Aham, ne akarjak!
Nem volt akut a helyzet, mert én nem dohányzom, csak vinnem kellett volna, de azért azt elég problémásnak érzem, hogy az utazó bemegy egy benzinkútra és nem kap egy doboz cigit.
Ezt is végiggondoltam, hogy talán úgy kellene reklámozni már az osztrák benzinkutakon, mint a pálya-matricát. Vegye meg előre, mert ott nem fog kapni. Vagy legalább a határon is lenne NEMZETI dohánybolt. Hogy minek oda az a nemzeti... nem értem.
Nem beszélve azzal, ahogy kinéznek ezek a boltok. Nekem a következő jutott eszembe róla: "ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel".

:(
Kíváncsi leszek, hogy ez milyen hatással lesz a dohányzók számának alakulásában.
Más:
Több privát rendelésen megfordultam, ott le a kalappal, mindenhol, minden perfekt volt. Ok, fizettem érte. Azonban belegondolva abba, hogy nem kellett várakoznom, a megbeszélt időben fogadtak, jó és korszerű gépekkel vizsgáltak, már nem is olyan drága.

A szervizről is csak jót mondhatok, korrektül kijavítottak mindent. Mindenről számla készült.

Egy alkalommal taxival mentem, a taxis meg sem kérdezte, hogy kérek-e számlát, természetesnek vette, hogy nem ad. Ettől viszont nem fizettem kevesebbet, mint az óra mutatott.
Ez is egy érdekes szemlélet.
Matekoztam: a költsége egészen pontosan 1169 forint (amortizációval), én fizettem 4250.-
A számolás többi részét rátok bízom.
:)
Nos, így telt a hetem.
Most főzök egy nemzeti ebédet.
:)