A szokás hatalma

Nálam reggel ötkor szól a kakas, akkor kell kelnem ahhoz, hogy mindenkinek reggelit készítsek. Üres gyomorral nem lehet elindulni.
Jó érzés, hogy együtt reggelizik a család. Utána persze rohanás, fogmosás, hol a cipőm, hol az övem, hol vagyok...
A vérnyomásom reggel 6-ra rendben van. :)
Egyszerre megy el mindenki, így a 6 órás híreket már egyedül nézem.
Ilyenkor kezdek el kávézni, ez nálam egy rituálé. A harmadik kávé után mondhatom, hogy felébredtem. Olyankor indul igazán a nap.
Megnézem a leveleket, belenézek kedvenc blogjaimba.

Napközben is sokszor ülök le a monitor elé, hol ezért, hol azért.
Tegnap is így történt (volna). Ugyanis a reggeli órákban egyszer csak eltűnt a net. Hm... volt már ilyen. A megszokott trükkökhöz folyamodtam, újraindítás, csatlakozó kihúzása. Nem segített. Gondoltam, biztosan egy fél óra és minden rendben lesz. Aztán telt múlt az idő, és nem jött rendbe.

Itt már kicsit morcos voltam, mert rá kellett jönnöm, hogy a napi rutin feladatokhoz minden esetben szükségem lett volna rá. Nem tudtam utalni, nem tudtam az aktuális adatokat megküldeni a könyvelőnek, nem tudtam ingatlanokat keresni és a többi. És ezek csak a munkához kapcsolódó dolgok.

A számítógép és az internet az életünk része.
Ha nincs, jelentősen át kell szervezni az életünket. Nem állítom, ha egyik napról a másikra megszűnne, hogy akkor itt lenne a világvége, de mindenképp kellene pár nap az átállásra.

Délután sem lett jobb a helyzet. Fiam, a család műszaki szakértője is kísérletezett, de csak arra jutott, hogy a probléma nem nálunk van.

Hát, kérem. Ez is Svájc, itt sem működik ez jobban, mint pl. otthon.
Szokásos metódus, telefonon be kell szólni és várni.
Persze, gondolom nem mi voltunk az elsők, mert este 8 körül egyszer csak ismét elérhető volt a világháló.

A történetben annyi a bosszantó, hogy a településen 1 (!), azaz egy szolgáltató van. Tehát esély sincs az esetleges váltásra.
Ez nekem egy kicsit furcsa...