Karácsony a mini metropoliszban

Miután egyéb okok miatt előbb tartottuk a karácsonyi ünnepséget, ezért 24-e napja teljesen szabaddá vált, nem kellett a konyhában tüsténkedni, a fa már rég fel volt díszítve, elmentünk egy kicsit nézelődni a karácsonyi forgatagban.

Ezt én követtem el. :)

Svájc már november utolsó napjaiban kezdi a felkészülést az ünnepre. Az üzletekre felkerülnek az izzók, a kirakatok is díszes csomagolásba bújnak. Természetesen a közintézmények és munkahelyek sem maradnak ki. 

Gyakorlatilag minden településen rendeznek vásárt, hol kisebbet, hol nagyobbat. A magánházakra is kiteszik az égősorokat, egyéb díszeket.

Természetesen a nagyobb városokban hosszabb ez az időszak. Mi az agglomerációban élve, Zürichbe látogattunk. Már a megérkezés sem volt zökkenőmentes, mert az összes parkolóház tele volt, így kellett egy kört autókázni és visszamenni a pályaudvarhoz. Ott még akadt pár hely.

A sokak által fővárosnak hitt település egy világváros. Ugyan, méretét és lakosságát számítva nem tekinthető metropolisznak, de a többi jelző mindenképp stimmel. Egy bábeli zűrzavar volt az utcán sétálva. Tízig számoltuk a felismert és felismerni vélt nyelveket, legkevesebbet a német beszédet hallottuk. A mi beszélgetésünkön kívül magyart is felfedeztünk, nem is egyszer.

Ahhoz képest, hogy dél már elmúlt, az üzletek dugig voltak, az emberek még jócskán vásároltak. Tömegek álltak az olcsón ajándékokat kínáló elárusítóhelyeken, de a méregdrága ékszer és óraboltokban is volt ajándékra vadászó.

Itt megemlítem azt a számomra érdekes kettősséget, hogy míg erősen készülnek az ünnepre, itt nem áll meg az élet, csak azért mert ünnep van. Míg otthon az utolsó napokban már semmit sem tudsz elintézni, mert ledolgozzák a napokat előbb-vagy utóbb, itt ilyen nincs. Ha pénteken bemegyek a bankba vagy a postára, nem fogok zárt ajtókat találni.

Az üzletek többsége 18 óráig, de van, ami 20 óráig tart nyitva.

Visszatérve Zürichre, a belvárosnak tekinthető sétálóutcák is gyönyörűen fel vannak díszítve, itt-ott csoportokban kirakodóvásár is van.

Nem hiányozhat a kínálatból a sült kolbász (wurst), a ráclett, a forralt bor, de még a kürtős kalács sem. Kicsit fel is szaladt a szemöldököm, amikor echte svájci termékként hirdették. A vásárlás végén „megbocsátottam”, mert az eladó ugyan iszonyatos akcentussal, de magyarul köszönte meg a vásárlást, és kívánt kellemes ünnepeket. Bizonyára valami leszármazott, akinek egy kevés magyar vér még folyik az ereiben. Nem hazabeszélek, de van még mit gyakorolni, a 10 frankos ár picit túlzó volt érte.

Lehet forralt bort inni, alkoholos és alkohol nélküli puncs is kapható. Remélem nem hagytam ki semmit.

A McDonalds is tele volt...

Nekem csak a hó hiányzott, a vakító napsütés és a jócskán + hőmérséklet kevésbé idézte a telet. Majd talán jövőre.

Sétánk végeztével megnéztük a szintén minden évben megrendezésre kerülő vásárt a főpályaudvaron, ahol szintén nagy volt tömeg. Sokan most érkeztek, vagy indultak és az utolsó pillanatban vásároltak még valamit a szeretteiknek. Egyébként ez egy nagyon jópofa dolog, mert sok kézműves termék kapható. Ugyan, ez sem számít olcsónak, de mindenképp egyedi ajándék.

Végül néhány fotó:

 

A kalácsosnál...

Aki nem bírja a tömeget, hamar feladta.

Utcadísz

Egy gyönyörűen feldíszített kirakat.

Már csak Jancsi és Juliska hiányzott,

Ez az egyik bank előtt áll.

Az árakról...

Az édesség is lehet ajándék.

Ékszerbolti bejárat.

Az ár itt sem alacsony.

Ebben a boltban kimérve is lehet táblás csokit venni.

A főpályaudvaron.

A Swarovski beletett apait-anyait.

Nehéz a választás...

Mi szem-szájnak ingere.

Hazafelé, délután négy körül még sokan mennek vásárolni.