Mikulás napján

A mai történetnek mondhatni se füle, se farka, semmilyen információt nem rejt magában, de néha kell ilyen is. Mondjuk úgy, hogy a Mikulás ezt hozta.

Mindegyik eset tegnap este történt, kb. fél óra leforgása alatt. Visszaemlékezve Friderikusz műsorára, meglepő és mulatságos.

Este fél 7 körül autókáztunk haza a lányommal, és épp kifogytunk a szóból, amikor magyar beszéd hallatszott a rádióból. Legnagyobb meglepetésünkben először egymásra, majd a kijelzőre néztünk. Nem tévedés, ez az Argovia rádió.

Annyira meglepődtünk, hogy az sem jutott el az agyunkig, hogy miről is volt szó, csak a magyar beszéden csodálkoztunk.

Hogyan lehet ez? Nem értek a rádiózáshoz, talán valami magyar spotot átvettek a zene, vagy ki tudja miért, és benne maradt a magyar szöveg. Passz.

El tudom képzelni, hogyan néztek a magyart nem értők, akik épp a rádiót hallgatták (vannak egy páran).

Az egészből csak a dátumot sikerült megjegyezni, és hogy az esemény a Hallenstadionban lesz.

Hazaérve, ez volt a második dolog, aminek utána néztünk.

Miért második?

A garázsban is volt egy érdekes eset. Ugyan nem írtam róla eddig, mert magam sem tusom elhelyezni az egészet, most pár szóban megemlítem, hogy kibogozható legyen a történet lényege.

Amikor ideköltöztünk azonnal kiderült, hogy a második szomszédunk egy magyar család. A párom már a költözéskor „lekezelt” az egyikükkel. Aztán ennyiben maradt a történet, nekünk már svájciul köszöntek, annak ellenére, hogy mi magyarul nyomtuk (szóval még véletlenül sem hihették, hogy svájciak vagyunk). Én nem vagyok az a keblemre ölelős fajta, és nem is barátkozni jöttünk, ennyiben hagytam. Maradtunk a napszaktól függő svájci üdvözlésben (Morgen, Obig).

Lehet, ha rájuk rontok másképp alakul, de a sok rossz tapasztalat miatt, már én sem erőltetem az ismerkedést. Nem akarom, hogy bárki azt gondolja, hogy ráakaszkodok. A régebben itt élők pedig az esetek 99 %-ban "félnek" az újonnan jöttektől. A magánvéleményem az, hogy nem értem, de erről majd később, egy külön posztban bővebben. 

Visszatérve a történethez, hazaértünk és leparkoltam. A magyar pasi parkolója a feljáró mellett van, a mienk kicsit távolabb. Láttam, hogy jön ki, és épp pakol a kocsiba. Halkan oda is súgtam a lányomnak, hogy „hurrá, ismét egy kellemetlen pillanat”. Ugyanis megfigyeltük, hogy az illető kerül bennünket, ahogy lehet. Viszont most nem sikerült gyorsan bepakolnia. 

Gondoltuk – kerülve a kellemetlen helyzetet-, elosonunk a háta mögött. Azonban legnagyobb meglepetésünkre, amikor már túl voltunk a szemkontaktus lehetőségén, elhangzott a bűvös „Jó estét”. Magyarul.

Ezen kb. annyira lepődtünk meg, mint a reklámon.

¾ év kellett ahhoz, hogy megnyugodjon, hogy nem fogok a nyakára járni kölcsönkérni vagy munkáért könyörögni? Hm…

Szerintem soha nem fogom megtudni. 

Mi is nagy "jó estéttel" üdvözöltük, majd felmentünk.

Elmeséltük a fiúknak is, ők is jót derültek rajta.

Hogy ne maradjunk információ nélkül, megnéztük, hogy milyen eseményt reklámoztak a rádióban.

Íme ITT:

Ez nem más, mint Mercedes Benz CSI – Around the World címet viselő 3 napos rendezvénye, ahol a díjugrató versenyen kívül látványos show-t is meg lehet nézni, főszerepben a lóval.

Programnak sem rossz.

Kedves Olvasóim!

Mikulás napján itt elég rossz az idő, a szél majd elvitt reggel. 

Ennek ellenére kívánok nektek nagyon kellemes napot és hétvégét!