Segíts magadon...

Ritka pillanatok egyike, de technika ide vagy oda, az bizony a 21. században is megeshet, hogy magadra maradsz.
Tessék felkészülni!

Múltkor írtam az életbe lépő új vámszabályokról és arról is, hogy a koblenzi átkelő le van zárva.
Az utolsó lehetőséget kihasználva ma útnak indultam, hogy egyrészt ellássam magunkat, másrészt, hogy felderítsem a terepet.
Reggel úgy tűnt, - az előrejelzéssel szemben -, hogy jó idő lesz, ezért nyáriasra vettem a figurát, nem öltöztem túl.
Hétfő lévén nem voltak sokan, hamar végeztem. Épp átértem a határon, amikor észrevettem, hogy az egyik gumiban alacsony a nyomás.

A fene...

No, mindegy, majd teszek bele a következő kúton. Csakhogy, a Laufenburgból hazavezető út a halál fütyijén van, így nem volt kút. Alig két kilométer múlva már ordított az autó, hogy álljak meg. A gumi nyomás nulla volt.
Még "szerencse", hogy egy faluban sikerült megállnom.
Na, akkor most mi legyen?

Életemben nem cseréltem kereket. Jó, látni láttam már, de azt se tudtam, hogy a kocsiban van-e egyáltalán. Mit csinál ilyenkor egy svájci?
Hívja a sárga angyalt.
Én előbb családi segítségre gondoltam.
Gond egy szál se, hívom a párom.
HILFE!!!!
Illetve hívnám, a telefonom nulla térerőt mutat.
Fasza.

Mondom magamban semmi gond, felsétálok egy púpra és majd onnan. Közben elkezdett esni az eső. Még jó, hogy volt nálam esernyő.
A legközelebbi "púpon" annyi térerő volt, mint az előbb. Nulla.
Milyen jó, hogy az embernek van okoska telefonja. Ilyen helyzetben fantasztikus.
:D
Gondoltam sétálok még felfele, hátha.
Hát, nem.
Persze, az eső közben zuhogóra váltott.
Időközben megláttam az utcán egy vezetékest.
Óh, szuper. Itt a megoldás.
Igen, ám, de a telefon csak telefonkártyával működik. Nemhogy nem használtam ilyent,  de azt sem tudom, hogy létezik.
Fasza.

Na, akkor most mi legyen?
Időközben a falu végére értem, és ott vége is lett a gyalogútnak.
Gondolj, gondolj, gondolj - mondja Micimackó a mesében.
Én is azt tettem.

A legközelebbi buszmegállóba vettem az irányt. Tömegközlekedéssel még nem utaztam, itt a remek lehetőség a kipróbálásra.
Megnéztem, ismét fasza. Csak a következő faluig megy. Azzal kb. semennyire sem vagyok kisegítve.
:)
Ráadásul, majd egy óra múlva jön a következő.
Egyre jobb.

Hozzáteszem, a faluban élő embert nem láttam, ráadásul dél lévén semmi sem volt nyitva. (ohne posta, bolt, vagy Gemeinde).
Fasza.

Akkor most hogyan tovább?
Mert a jelek szerint, itt döglök meg.
A családom még csak keresni sem tud.
:D

Na, vissza az autóhoz. Az autóban legalább benne volt a naviban a térkép, így megnéztem, hogy reménytelen a helyzetem, hazáig még több mint 20 kilométer, abból a fele erdő, hegynek felfele.
Hát, akkor nem marad más...
Próbáljunk meg kereket cserélni.
Időközben már a bugyogómból is folyt a víz.
Nem baj, megfázás ide vagy oda, nem döglök meg itt.
Csomagtartó fel!
Az összes bevásárlás ki!
Kerékkulcsot elsőre (!) beazonosítottam (igaz csak 3 szerszám van, a másik a vonószem, a harmadikról lövésem sincs).
Megtaláltam a kereket is. (hála a magasságosnak).
Sőt az emelőt is (hát ez hogy a francba működik?).
Kizárásos alapon rájöttem.

Csavarok meglazítva, kocsi a magasban.
Időközben a szemközti házból egy faszi figyelte a műveletet.
Anyád!

Majd betojtam mire le-, és visszaemeltem a kereket.
Persze kell nekem SUV, akkor szakadjak meg.
:D
Csavarok vissza, emelő le, csavarok meghúz.
Három nagy levegő, nem túl lapos a kerék.
:)
Bepakol, indulás.
Ja. Közben elállt az eső, de már mindegy volt, mert folyamatosan tüsszögtem. Ráadásul már az sem tűnt volna fel, ha az erősödő pisilés érzése erőt vesz magamon.
:D
Vagy 10 km múlva lett térerő. Akkor értesítettem a családot, merre keressenek, ha valami gáz lenne.
Közben morzsoltam volna a rózsafüzért, ha lenne.
:D
Néhány órás késéssel hazaértem.

Hölgyeim!
A sárga angyal csak akkor jön, ha van térerő. Tök mindegy, hogy okos-e vagy buta a telefon.
:(

Nézzétek meg, hogyan kell kicserélni azt a qurva kereket.
:D