Viszonylag kialakult fix rendszerben élnek, ez azt jelenti, hogy a kicsi minden reggel öt órakor felkelt. Óra sem kell.
Minap reggel elmaradt az ébresztés, hm.
Aztán lementem a konyhába és látom, hogy ott sincs. Már ekkor felmerült bennem, hogy valami gond lehet, de nem aggódtam túl magam, mert nagyon ritkán, de előfordult már korábban is.
Míg a nagy jött reggelizni, addig a kicsi nem. Akkor már sejtettem, hogy valami gáz van. Végiggondoltam, hogy mi történhetett. Arra emlékeztem, hogy éjfélkor még a szobában volt, így azt kizártam, hogy valaki bezárta. :)
(Szép a magyar nyelv.)
(Szép a magyar nyelv.)
Tovább agyaltam, de semmi okos nem jutott eszembe.
Közben tettem-vettem, macska sehol.
Délelőtt egyszer csak csengetnek.
Nem mindig nyitom ki, mert rendszerint valami ügynök áll az ajtóban, de ez pont abban az időintervallumban volt, amikor a postás is szokott jönni. Mondjuk, semmi olyant nem vártam, amit át kellene venni.
Hosszas hezitálás után, ajtót nyitottam. A szomszéd kisgyerek volt, és mondja, hogy a macska fenn van a tetőn.
Hoppá!
Mutatja, én meg sasolom, hogy az valóban az én elveszett párám.
Közben mondják, hogy már éjszaka nyávogott. Mivel a gyerekek nincsenek itthon (az ő szobájuk néz arra), tőlünk senki nem hallotta.
Időközben a szomszéd pasi a fürdőszobájuk ablakán kimászott az előtetőre, ám az nem volt elég magas, és nem érte el a szőrmókot, aki az ereszcsatornában dekkolt.
Bakker, én lent, a macska fent, a pali középen próbálja elkapni az én macskámat. Mivel ferde a tető, asszony a fürdőből (a kádban állva) csimpaszkodik apa gatyájába, hogy az le ne essen. Óhatatlanul "A répa " c. mese jutott eszembe. Anyóka húzta apókát, apóka a répát... Emlékszel?
Nem volt egyszerű visszafogni a nevetésem.
Nem volt egyszerű visszafogni a nevetésem.
Közben eszembe jutott, hogy van egy ipari létránk, és már mentem is érte.
Kivittem, de sajnos nem volt az sem elég, illetve nem tudtam szakszerűen összerakni. Így annyira jutottunk, hogy már ketten álltunk a tetőn.
Mondtam, hogy van egy háztartási létra, mindjárt előkerítem. Persze, ő rögtön kizárta az ötletet, mert hogy áll az meg a tetőn?
Nem akartam vitázni vele, így létra vissza.
Persze, hiába szólongattam az én lüke cicám, nem mert a nyakamba ugrani.
Ekkor anyókának támadt egy mentő ötlete: van macskakosara, mi lenne, ha megpróbálnánk felnyújtani?
Próbáljuk meg, max. nem jön össze.
A felnyújtás nem járt sikerrel, mert apóka nem tudta fixálni, így a macsek nem mert belemenni. Újabb kísérlet a padlás ablakából. Anyóka egy madzagon kiengedte, macska belemászott, majd engedte tovább, amíg én elértem. Én meg továbbadtam a kisfiúnak.
Cicám amint szilárd talajt ért a lába, már húzott is be a házba.
Egész délelőtt ott sóhajtozott mellettem.
Próbáljuk meg, max. nem jön össze.
A felnyújtás nem járt sikerrel, mert apóka nem tudta fixálni, így a macsek nem mert belemenni. Újabb kísérlet a padlás ablakából. Anyóka egy madzagon kiengedte, macska belemászott, majd engedte tovább, amíg én elértem. Én meg továbbadtam a kisfiúnak.
Cicám amint szilárd talajt ért a lába, már húzott is be a házba.
Egész délelőtt ott sóhajtozott mellettem.
:)
Na, ezt pl. nagyon szeretem Svájcban: aki állatot tart, az maximális felelősséget vállal az állatáért, igyekszik azt "kiszolgálni" szorult helyzetében is.
Jó lenne ezt elérni otthon is.
Na, ezt pl. nagyon szeretem Svájcban: aki állatot tart, az maximális felelősséget vállal az állatáért, igyekszik azt "kiszolgálni" szorult helyzetében is.
Jó lenne ezt elérni otthon is.
Látom nálatok is zajlik az élet.... A mi macskáinkból az egyik két éves korában találta ki, hogy miért is ne lehetne kimászni a bukósra nyitott ablakon... Mindebböl csak annyit észleltünk, hogy reggel nincs meg az éjszakára a pincébe zárt macska (önként szeretnek ott éjszakázni, kiválóan nyugodt búvóhely, ideális macskafészek, maguktól szoktak oda bekéredzkedni, föleg rossz idöben...). Föltúrom a pincét, macska sehol. Jön a másik (ö éppen kint éjszakázott), éktelen nyávogás közepette szó szerint csalogat magával és odavezetett az ablakhoz kívülröl (a maga módján elmesélte a sztorit :DD). Akkor már láttam, hogy gáz van, az ablak elötti virágok össze-vissza törve, cserép elborulva, virágföld a füvön és az ablaknyílásban és környékén egy fél macskányi szörcsomó. :DD Közben "befutott" a tettes is: ide-oda dülöngélve, mindkét hátsó lábát erösen húzva, az orra meg csurom föld. Összeraktuk a képböl: a lökött beszorult természetesen az ablaknyílásba, gondolom minél jobban küzdött, annál inkább, majd nagy nehezen (nem kis bundaveszteség után) kipréselte magát, de akkor meg már koordinációs képességeinek hiányában szó szerint beleállt a földbe orral.... :DDD Szerencsére elsö útja a kajástálhoz vezetett, majd éktelen dorombolásba kezdett, így sejtettük, hogy nincs maradandó baj és mivel mindkettönknek indulni kellett melóba, úgy döntöttünk, hogy nem rohanunk az állatorvoshoz azonnal. Estére lényegesen összeszedettebb volt a mozgása (két nap múlva meg már nyoma sem volt a bajnak, hál istennek).
VálaszTörlésPersze ha már lúd, legyen kövér: a sztori után oszolt a család, majd fél óra múlva jön a telefon a fiunk iskolájából, hogy a kölök óriásit esett a biciklivel a suliba menet, menjünk érte, mert enyhén sokkos állapotban van és csurom vér.... Szerencsére itt is nagyobb volt a füst, mint a láng: a kölök összes végtagján volt némi bör-folytonossági hiány, kapott két tetanuszt, a sokkot meg kialudta a macskával egy ágyban, összebújva... (A biciklit meg generáloztuk...) :DDD Ennyit az "unalmas" hétköznapokról...
Köszi a sztorit. Ilyenkor mindig megnyugszom, hogy nem csak mi vagyunk a "Skála-kópé" család, ahol mindig történik valami.
Törlés:D
Ja hallod, két macska meg egy 13,5 éves fiú mellett ??? Igaz, a kölök már kinött abból a korból, amikor szinte minden nap van esemény, mostanában ez ritkább, de cserébe nagyobbat "szól"....:)))
VálaszTörlés