Szervezés "felsőfokon"

Ez egy öszvér írás lesz, se eleje, se vége.
Lesz benne ez is meg, az is.
:)

Sokat gondolkodtam, hogy vezessem fel. Indítsak-e a svájci szokások vagy épp a gyereknevelés, vagy az utazás irányából?Aztán sehogy sem állt össze a fejemben...
Szóval, bocsi, ha csapongó leszek, de a végén majd csak kihámozzátok, hogy mit is akartam.

Először is: tudtátok-e, hogy a svájci terv szerint él? Ha valamit eltervez, annak úgy kell lenni, változtatást, "esőnapot" nem ismer/nem tud.
A miértre nem sikerült megtalálnom a választ,  először elég bután néztem, amikor erdőben sétáló embereket láttam a zuhogó esőben, vagy amikor szintén esőben nyírja a füvet a szomszédom.

Nálunk az a fix, hogy mindig minden változik, akár az utolsó pillanatban is. Nem gond áttervezni, törölni vagy új dolgokat beiktatni.
Hogy ez jó vagy rossz?
Passz.

Az ismerősök néha furcsán néznek, amikor arra a kérdésre, hogy mikor megyek haza azt válaszolom, hogy "lehet, hogy a jövő héten, de lehet, hogy csak 3 hónap múlva."
Legjobban a fodrászom szokott mosolyogni, amikor arra kérem, hogy "most jó rövidre vágd, mert nem jövök egy darabig". Általában ilyenkor menetrendszerűen befutok egy hónapon belül.
:)
---------------
Gyereknevelésről nem szeretek nagyon nyilatkozni, mert ugye kinek a pap, kinek a papné.
:)
Ám, annyit elárulok, hogy számomra rendkívül fontos volt, hogy elérjem az önálló döntéshozatalt. Már pici koruktól fogva presszionáltam őket erre, hol több, hol kevesebb sikerrel.
Persze, születtek rossz döntések is, ilyenkor próbáltam "kiegyenesíteni" a dolgokat - a lehetőségekhez képest.

Egy ilyen nem túl jó döntés született, amikor egyik gyermekem "jól" felépítette a nyári nyaralását, én meg csak a fejem kapkodtam, hogyan oldjunk meg mindent zökkenőmentesen.
Mert ha már adott a feladat, azt meg kell oldani.
:D
Most, hogy jól körülírtam, jöjjön a sztori.

Kisebbiknek van még otthonról két barátnője. Már az elmúlt ősszel beszéltek róla, hogy az idén -már nagykorúként-,  elmennek nyaralni. Csak ők hárman. A lányom vállalta, hogy megszervezi.
Megszületett a döntés: irány Montenegró.

A terv szerint kocsival mennek, és ott eltöltenek egy hetet. A szállást már le is foglalta januárban.
Amikor az ötlet megszületett még egyiknek sem volt jogosítványa, de bíztak magukban, hogy sikerül megszerezni. Akkor még mi is.
Ám, légy került a levesbe. Egyiküknek sikerült csak kézhez kapnia a megadott időpontig.
Másik szülőtárssal együtt, akkor kezdtük vakargatni a fejünket.
:)
Ráadásul - nehezítő körülményként -, az idő is szűkös volt.
Persze, megtehettem volna, hogy hagyom a fenébe az egészet, ha már rossz volt a döntés, viselje a következményeket.
Úgy gondolom, hogy annak, hogy bevállaltam a feladat megoldását, sokkal nagyobb nevelő hatása van.
Persze, ezt majd az idő igazolja, vagy sem.

Amikor elkezdte a szervezést, még csak az volt biztos, hogy a lehető legrövidebb időintervallumba kell beszorítani a nyári nyaralást, mert a munkahelyéről nem biztos, hogy elengedik 4 hétre. Így történt, hogy csütörtökön érkezett haza Spanyolországból, de szombaton már be kellett csekkolni Montenegróba, úgy, hogy otthon még fel kellett szedni a két barátnőt.
A másik szülőtárssal arra jutottunk, hogy az utazásba be kell segítsünk, a saját magunk nyugalma érdekében is.
:)
----------------
Csütörtökön délután érkeztek haza Mallorcáról, nem sok idő maradt a csomagolásra. Gyors bőrönd ki-, és bepakolás.
Az indulást péntek reggel 6-ra terveztük. Igen ám, de...
Az autó nem indul.
Meg se nyikkan.
"Bikázási" kísérlet.
Semmi.
Hm. Micimackó effektus: Gondolj, gondolj, gondolj!

Tulajdonképpen mehetnénk a másik kocsival is, de arra nincs zöldkártya, ráadásul a matrica is erre lett megvásárolva. Ráadásul előző nélkül a balkániak nem engednek be. Így nem maradt más hátra, mint megvárni az első üzletet, ahol aksit lehet venni.
Eddig semmi probléma sem volt. :(
Így utólag, jobb, hogy itthon és nem idegenben történt.

Három órás késéssel sikerült indulni, ami önmagában nem okozott volna nagy problémát, de időpontunk volt a fogorvoshoz ( ha már lúd, legyen kövér), este 7-re.
Tiportam a gázpedált, ahogy lehetett, de iszonyatos forgalom volt. Dugó, dugó hátán. Így aztán arra jutottam, hogy szólni kell, hogy nem fogunk odaérni, csak egy kicsit később.
Bíztam benne, hogy kapunk egy kis haladékot. Nem kaptunk...
Ez egy kicsit érzékenyen érintett, mert tudom, hogy 8-ig van rendelés, mi egy negyedórával később értünk (volna) oda.
Margón megjegyezve, odavittem már egy zsák pénzt, és tudják, hogy nem a szomszéd utcából megyünk... hm.
Mindegy.

Gyors alvás, reggel 6-kor indulás.
Mondanom sem kell, az utazás előtt elolvastunk egy csomó fórumot, mert azon a részen még nem jártunk, illetve én egyszer, ezer éve, még a háború előtt.

Utólagos tapasztalat: sz@rt sem érnek, mert - így utólag - semmi használható információ nincs, max. annyi, hogy 2.50 vagy 2,60 euró az autópályadíj. Mintha nem lenne tökmindegy.
Három útvonalat adott a google map. Ebből kettő volt a főútvonal.
Én egyet kiválasztottam, amit többek dicsértek. (Mire fel, azt nem tudom, de erről később.)

Udvarnál mentünk át a határon, onnan Eszék. Egy helyen kellett fizetni autópályát, 5 euró körül.
Hamar letudtuk ezt a részt, és innen következett a horror a köbön.
Bosznia.
Hát! Az egy putri-tanya. Először azt hittem, hogy díszsorfalat állnak nekünk, mert kilométerenként állt egy rendőr. Az országban kétféle embert láttunk: rendőrt, és aki a rendőrrel beszélget.
Még most is sok a szétlőtt, elhagyott ház. Borzasztó. Igénytelenség a köbön.
Nehezen találtunk olyan helyet, ahol nyugodt szívvel álltunk meg, hogy "csurgó" dolgainkat elintézzük. Végre láttam egyet, és nem törődve a záróvonallal egy laza kormánymozdulattal már be is fordultam. Mikor megálltam, és kiszálltam, csak akkor láttam, hogy 2 rendőr ül a kerthelyiségben és egy háromlábú is áll az út mellett. Kisebb infarktust kaptam, de láttam, hogy bele vannak merülve a telefonjukba, így észre sem vették a manővert.
:)
A benzinkutas semmilyen emberi nyelvet nem beszél - a sajátján kívül. Mindegy, megmutattam neki a kártyát, hogy le tudja-e húzni. Szerencsére sikerült.

Ez lett volna a kisebb baj. Ahogy felértünk a hegyekbe, elfogyott az út. Értsd szó szerint.
Volt olyan hely, ahol mintegy 100 méteres szakaszon nem volt aszfalt, csak kő, vagy épp deszkával volt lerakva a felpattogzott út.
Egy helyen leomlott a szikla. Utólag rájöttünk, hogy le volt zárva az út, csak a tábla nem volt meggyőző, ezért mi mentünk tovább (nem csak mi). Mikor odaértünk, akkor láttuk, hogy mi a helyzet. Szerencsére, a kocsi összkerékmeghajtású, így nem okozott problémát átkelni az akadályon. Továbbhaladva láttam csak, hogy az ellenkező irányból is le van zárva az út (ott már világos volt). Mondjuk, sokakat nem zavart.
Persze, nem lettem volna kisegítve, mert más opció/terelés nem volt feltüntetve.
Hm... ha ez volt a főút, inkább nem is szeretném megtudni, hogy milyen egy mellékút.
:)
Minél feljebb mentünk, annál rosszabb lett. Gyakorlatilag, két autó csak úgy fér el egymás mellett, ha az egyik félreáll. Legnagyobb meglepetésre, egyszer csak tehenek jöttek szembe az úton.

Ellenben itt már nem volt rendőr. A sebességkorlátozás általában, 50, de sok esetben 30, sőt van ahol 10 km/h.
Szegény "Margitom" nem mondott más, mint "túl gyorsan hajt".
Hát ki a bánat fog tízzel menni?
:D
A határon gondos ellenőrzés. Útleveleket, zöldkártyát is beszkennelték. Ám utána, mintha visszatértünk volna Európába. Ismét lett út. Egyet sérelmeztem csak: hosszasan nincs benzinkút, sem WC.
Egyszer itt is jöttek a tehenek.
:)

Amikor lakott területre értünk, már ezzel sem volt probléma.
Az ország gyönyörű. Semmi Balkán-feeling. A benzinkúton előzékenyek, a budi tiszta.

Reggel 6 órai indulással (nem sok megállással), 850 km Budváig, érkezés 19 órakor.
:(
Borzasztó.

Budva egy igazi kis ékszerdoboz.

A szállás perfekt, az emberek kedvesek, segítőkészek.
A némettel sokra nem mentünk, angollal érdemes próbálkozni.

Ismét egy gyors alvás, majd a helyi erők segítségével útbaigazítás a podgoricai reptérre, ahonnan délben indult a gépem.
Ja, azt csak csendben jegyzem meg, hogy nekik legalább van saját légitársaságuk. :)

Na, hát ennyi volt a kis kalandom a hétvégén, 3800 km.
:)