Kettős mérce?

Mostanában hangzatos kifejezés.
Én jobban szeretem ezt: Quod licet Iovi non licet bovi. 
Magyarul: amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek.

Előrebocsátom, hogy jelen írással nem kívánok lobbizni a szabályok be nem tartása, a mások semmibe vétele ellen, de egy kis (szokásos) fricskát nem tudok kihagyni a helyiekkel szemben. És azért csak ma, mert tegnap nemzeti ünnepük volt.
:)

Nemrégiben kis vita alakult ki a parkolási mizériánkkal kapcsolatban a blogon. Természetesen, privát levelet is kaptam, amiben rosszallását fejezte ki valaki.
Azzal érvelt, hogy nekem be kell tartani a helyi törvényeket, és szabályozásokat, vagy húzzak a vérbe.
Ok.
Az ember igyekszik, de vannak olyan körülmények, amik megakadályozzák, nem szándékosan vét a szabályok ellen.
Azt sem mondom, hogy ez nem zavar, vagy nem okoz némi fejfájást (nem véletlenül keresem új otthonunkat).
DE!
Ha nekem be kell tartani a szabályokat, akkor másoknak is. Ugye?
Nemre, fajra, nemzeti hovatartozásra nélkül.

Erősíts meg, hogy így van!
............
Akkor, hogy lehet ez?

Megmagyarázom. 
A fotón a garázsból a házakhoz tartozó folyosó látható, amin keresztül a mélygarázsból a saját alagsorunkba juthatunk.
Ahogy látod, a fal mellett pihen két (!) fűnyíró.
A fűnyírók a szomszédhoz tartoznak. Az övé az egyes számú ház, de mivel a sorház 4 elemből áll, ez azt jelenti, hogy a másik három lakónak el kell oldalazni mellette.
Ezzel nem is lenne baj, ha x ok miatt csak néhány napig lennének ott.
Már több mint egy hónapja, talán kettő is, ott állnak, ami ha szatyrokat cipel valaki, akkor akadályoztatva van. Ha 2 méter széles lenne a folyosó, még zavaró sem lenne, de ahogy látszik, van vagy 1,20 m. Abból fele szerszám, szóval nem sok marad.

Megjegyzem, a mélygarázsban van külön tároló a kerékpároknak, motoroknak, kacatoknak. Arról nem is beszélve, hogy a házak alagsorában van saját pincerész, tehát ha nem akarja a közösben tárolni azokat, akkor a sajátjában is megoldhatja. 

A másik fotón a magyar származású szomszéd motorja látható a távolban. Bár, ő az utolsó a sorban, így az senkit nem zavar, hogy az ajtaja előtt áll.
De minek? Ha van kijelölt tároló.

Hm.
Most nekem is cetlit kellene írnom?

Nem teszem, mert kialakult helyzettel nem igazán foglalkozom, csak akkor zavar, ha bevásárolok. Olyankor felemlegetem a család le,- és felmenőit, de mire végzek már nem foglalkozom a problémával, fel sem merül bennem, hogy keressek egy papírt, meg egy tollat.

Érdemes lenne?

:D

P.S: a házban a nemzeti hovatartozás így alakul:

1. 100 % svájci
2. 100 % Auslander (mi) :)
3. 100 % svájci
4. 100% magyar születésű, de lélekben és papírban is svájci. :D

P.S/1 : bocsánat a vacak minőségért, de a pinyóban nem túl jók a fényviszonyok.