Rasszizmus, előítélet, általánosítás ?

Mostanában sokat hallott, értelmezett, átértelmezett szavak.
Mindegyik jelentése világos - a szótárban. A hétköznapi életben azonban gyakran összemosódnak, átértelmeződnek.
Sokszor állítjuk magunkról, hogy mi NEM.
Nem nyilatkozok mások nevében, de bizony sokszor mi is IGEN.

Egy olyan faluban nőttem fel, ahol sok kisebbségi élt (most több). Abban az időben még nem volt divat az integrációról beszélni (hisz együtt éltünk), egy iskolába jártak a magyar és a cigánygyerekek.  Egy „élmény” volt.

Hatévesen együtt kezdtük az írás, olvasástanulást, többszörösen bukott, néha 10-12, vagy több évesekkel. A pedagógusnak sem volt egyszerű. Nem beszélve arról a tényről, hogy a korbeli különbségnek köszönhetően jóval erősebb fizikummal rendelkeztek, így mi meg sem mertünk szólalni a szünetekben, féltünk tőlük.
A telet nagyon nem szerettem, mert nem lehetett eleget szellőztetni. Azóta nem bírok bizonyos szagokat. Nem is kellett több, már akkor kialakult bennem egy utálat a népcsoporttal kapcsolatban. 

Aztán eltelt pár év, rendszerváltás, jöttek a polgárjogi aktivisták, akik megmondták a tutit, hogy ez bizony rasszizmus. Megjegyzem, a többségük valószínűleg nem látott még egy roma embert sem, vagy max. képről, de nem próbált meg velük eltölteni egy kis időt, mondjuk az ő mikrokultúrájukban.

Amikor szülő lettem, mindig az lebegett a szemem előtt, hogy ezt a helyzetet elkerüljem, és ne kelljen az én gyerekeimnek hasonló körülmények között iskolába járnia. 

A félelmeimet a nagyobbiknál sikerült eloszlatni, "elit" iskolába járt, ott esély sem volt arra, hogy kisebbségi osztálytársa legyen.

A kisebbik ovijában azonban volt egy cigány kislány.
Az ő édesanyja azonban teljesen más volt. Be akart illeszkedni a társadalomba. A kislány olyan tiszta volt, hogy érezni lehetett a sampon illatát a haján, az öblítőt a ruháján.  Pedánsan kivasalt, habos-babos ruhába járatta. A gyerek illendően viselkedett, és az anyuka is mindent megtett, hogy ő ne „az a cigány” legyen. Szinte mindenkivel jóban volt, SENKI nem éreztette vele, hogy más rassz. Én is becsültem, amiért próbálkozik. Jóban voltunk.

Ekkor jöttem rá, hogy az ellenkező híreszteléssel szemben, nem is vagyok rasszista, csupán azzal az emberi (nem) viselkedéssel van bajom, amit jellemzően a társadalom ezen szegmense testesít meg.

Hogy miért írtam le mindezt?

Van két sztorim, ami rávilágít arra, hogy itt miért állnak néha negatívan a bevándorlókhoz a helyiek. Hol jogosan, hol nem.

Gyakorta a Lidlben vásárolok. Sokan azt mondják, hogy jellemzően ez a bevándorlók boltja. Lehet, bár gyakran látok őslakosokat is.  Engem egyébként nem zavar egészen addig, amíg…

…minap is épp bevásároltam, amikor egy elég harsány szülő-gyerek szóváltásra lettem figyelmes. Egy anyuka kiabált az 5 éves forma gyerekkel. Elég hátborzongató nyelven nyomták, amikor a közelükbe értem, akkor láttam, hogy „paki-félék”. 

Nem tudom miről folyt a vita, a kölyök azt hiszem meg akart vetetni magának valamit, miközben nyámmogott egy frissen vásárolt akármit. A csomagolópapír a bevásárlókocsiban hevert.  Mondjuk, már azt sem értem, hogy miért kell kibontani az ételt a boltban (ez nem csak a külföldiekre jellemző). Na, mindegy.

Persze, a hangoskodásra mindenki felkapta a fejét, de anyuka nem zavartatta magát, kiabált tovább. Nagyjából egyszerre végeztünk a pénztárnál, és toltuk vissza a szekeret.  A kibontott papír még mindig ott hevert az alján. Kivette a pénzt a kocsiból, és már ment volna tovább, amikor egy mellette álló helyi erő, jelezte, hogy „bennfelejtett valamit”.

A hölgy rossz akcentussal válaszolt, hogy „az nem az enyém”.

A helyi csak annyit mondott: „Auslandern”.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett rosszul. Szívem szerint a paki nő kezeit törtem volna el, vagy vertem volna be a fejét a kocsiba.

Bakker! Szemetel, majd letagadja. Hogy rohadnál meg! Lehet, hogy csak én fogom fel tragikusan, de ez rendben van?

Persze, a helyi papa is általánosít. Én is "Uslander" vagyok, de soha nem szemetelek. Otthon sem.
Ha esetleg ott, abban a pillanatban kikérem magamnak ezt az általánosítást - jogosan-, nem hiszem, hogy ő érezte volna kellemetlenül magát, sőt...

Vagyunk egy páran külföldiek, akiknek nem okoz problémát a többségi társadalom által elvárt megfelelő viselkedés. Egy bevándorlónak ezt akkor is el kell fogadni/meg kell tanulni, ha ő egy teljesen már normákat követő országból jön. 

Soha nem a többségnek kell alkalmazkodnia a kisebbséghez.
A gond azzal van, hogy sokuknak eszük ágában sincs ezt megtenni. 

Arról nem is beszélve, hogy ennek a rétegnek a nagyobb része menekültként érkezik, tehát a svájci állam - az adófizetők pénzéből- fényesre nyalja a seggüket. 

Hm...

Másik eset hasonló. Elég szigorú a szemételhelyezés kérdése, a szemetünk elviteléért fizetni kell (korábban írtam róla), nem csak kirakjuk az utcára. Ugyancsak a Lidl előtt van egy nagy kuka. Azonban az üzemeltetők hamar rájöttek, hogy élelmes (?) emberkék megoldják okosban, a háztartási hulladékot beledobják. Igen ám, de így pillanatok alatt lenne tele, ezért tettek rá egy rácsot. A tetején egy kis lyuk van, ahol az apróbb szemetet lehet csak beledobni. 

Egyik nap jön egy emberke, amolyan "tegnap mászott le a fáról" kategória, hozza a kukát otthonról. Nem zavartatta magát, hogy a 35 liternyi szemetet nem tudja a kis lyukon betuszakolni. Nemes egyszerűséggel lerakta a kuka mellé. Hát na.

Nem mert neki szólni senki sem, de láttam a rosszalló arckifejezéseket.

Valóban, de ez így nincs rendben.

Persze, az általánosítás sincs rendben.
Sokan mondják, hogy a svájci toleráns. Egy nagy túrót. Maximum nem meri szembe mondani a véleményét.
Természetesen van a tárdadalomnak egy rétege, aki tisztában van azzal, hogy külföldiek nélkül itt nem lenne semmi (az ő jóléte sem), ezért elviseli a helyzetet (de ez még nem tolerancia).
Ugyanakkor az sem igaz, hogy nincs diszkrimináció. Dehogynem!
Csak az nem látja, aki nem akarja.

Németül nem tudóknak: egy álláshirdetés, amiben van egy kitétel (a sárgával kiemelt rész), miszerint olyan pályázót várnak, akinek már a nagyapja is svájci útlevéllel rendelkezett. :)

A vicces, hogy a kép alján látható politikus nem titkoltan külföldi ellenes, de még az ő nagyapja sem volt echte.
:D

Mint ahogy minden írásomnál próbálok rávilágítani, úgy itt is: ez nem fikázás, csak egy téma boncolgatása. A svájci sem különb a "Deákné vásznánál", nálad, nálam, akik megpróbálunk a társadalmi elvárások (szokásos, tanult minta) szerint viselkedni.
Azt csak nagyon halkan jegyzem meg, néha olyan honfitársunkkal is találkozok, akitől szintén feláll a szőr a hátamon, és szégyenlem magam helyettük.
:(
Mi a véleményetek?