Gyűlöletposzt (?)

Előszó: napok-hetek óta agyalok, hogy kitegyem-e az írást, időszerű-e most, vagy várjak vele.
A cikkben szóba kerül a menekültkérdés, de a téma NEM az.
Kérem, hogy a hozzászólásokat nem vigyétek el abba az irányba, én a felvázolt jelenségről szeretnék beszélgetni. Kíváncsi vagyok, hogy ti, hogyan látjátok.
Köszönöm.

Mióta eljöttünk otthonról, az ilyen-olyan tapasztalataim alapján próbálom megfejteni a magyarság egymáshoz való (v)iszonyát. Nem sok sikerrel.
Most egy apró puzzle darabot megtaláltam. Hogyan alakulnak az emberi kapcsolatok, mennyiben befolyásolja azt a mindennapi politika otthon, és itt.

Röviden, Svájcban semennyire. Ha svájci vagy.
Nem úgy, ha magyar.
:)
Sokat nézegetem a helyi sajtót, a cikkeket, és utána a hozzászólásokat. Nagyon ritkán látok egymást meghazudtoló, becsmérlő embereket. Még akkor sem, ha ott, mindenféle felhasználónévvel lehet írogatni, nem fedi fel senki valódi énjét. Igyekeznek a cikkre reagálni, sok esetben nagyon jól érvelve. Ritkán látok olyant, hogy " elmész te a jó k. anyádba, rohadt ilyen, vagy olyan bérenc", és a kedvenc szavam, a "gyűlölködő" stb. Nem is említek több példát.

Ezzel szemben, ha Magyarországon megjelenik egy cikk azzal a címmel, hogy Pistike beleborult háromkerekűvel az árokba, ott anyázás pro és kontra, majd előbb-utóbb eljutunk, hogy ez valamelyik kormány, kormányfő hibája és különben is dögöljön meg egyik, másik, vagy akár mindkettő.

Minap azt olvasom egy kommentben, hogy "Risztov Éva egy Fidesz bérenc". Atyaég!!!
Csak azért, mert arcát adta az MLSZ egyik reklámjához, mert saját elmondása szerint is szereti a focit. Lelke rajta. Szóval, ha a gondolatmenet mellett haladok, akkor minden focit szerető Fidesz bérenc?

Most elképzelem, ha valami ilyesmit írna valaki Federerről. Szerintem, alsó hangon meglincselnék.
Joggal.
Ez egy nonszensz, nem normális állapot.

De ugyanez van a személyes kapcsolatokban. Míg néhány éve a "mennyit keresel" volt a standard kérdés, ezt lassan átveszi egy puhatolódzó jellegű érdeklődés, vagy megjegyzés, amiből kiderül, hogy vajon ki, hova tartozik. Nem az az érdekes, hogy egyébként szimpatikus-e az új ismerős. Múltkor voltam egy kisebb magyar találkozón. Nem hazudok, nagyjából a harmadik percben került elő az otthoni politika.
:(

A néhány héttel ezelőtti svájci partin egyáltalán nem került szóba a téma. Pedig, jó sokáig voltunk, jó sokan. Sem svájci, sem magyar vonatkozásban még érintőlegesen SEM. Még érdeklődés szintjén SEM.

Tehát, nálunk nem stimmel valami.
Miért van ez?

Hogy a "kutatásomat" folytassam, merész vállalkozásba kezdtem: a saját privát FB oldalamat "áldoztam" be, csináltam egy kisebb provokációt.

"Remek" alkalom a menekültügy. Gondoltam, ez tényleg messze túlhaladja a piti vitatémákat             (legyenek-e nyitva vasárnap a boltok, vagy hány osztályos legyen az általános iskola), amiről lehet vitázni, köpködni. Ez most mindenkit érint (komolyan, nem játszásiból). Itt most félre lehetett/kellett volna tenni az aktuálpolitikát és elég lett volna a józan paraszti észre hallgatni, még akkor is, ha nem fogalmazunk meg véleményt, csak elgondolkozunk a jövőnkről, a gyerekeink jövőjéről.

"Vállaltam", hogy nyílt konfliktusba kerüljek azokkal, akik nem tudnak/akarnak elvonatkoztatni, mert sejtettem, hogy így lesz. Mint tudjuk azonban, a remény hal meg utoljára.

Nincs sok ismerősöm, mindössze kb. 80 jött össze, ami még így is túl sok, évente törlöm azokat, akikkel semmilyen kapcsolatom nincs.
Így most alkalom adódott a természetes szelekcióra is.
:D

Szóval, írtam egy kis szösszenetet, amiben néhány kérdést tettem fel a menekültüggyel kapcsolatban.
Az elején rögtön megemlítettem, hogy vajon miért nem lehet ezt a helyén kezelni, miért kell ebbe belevonni a politikát, pro és kontra.
Leírtam, a kérdéseimet és félelmeimet.
Röviden: annak ellenére, hogy szinte semmivel sem értek egyet, amit a jobboldal tesz, ebben a kérdésben azonban nem találtam semmi kivetnivalót az intézkedéseikben. Na jó, a plakátolás az baromság volt. De mióta jönnek csőstől, rendben próbálták kezelni az egyébként szinte kezelhetetlen helyzetet. Bármennyire is próbáltak belekötni, az európai jogoknak megfeleltek az intézkedések. Egyik rendőrnek sem borult el az agya. Ebből többet nem lehetett kihozni.
Ennyi a véleményem dióhéjban, vállalom.

Mielőtt kitettem, megmutattam a gyerekeknek. Nagyobbik szerint, "anya, ebből akkora tűz lesz, hogy nem látsz a füsttől".
Én akkor előre borítékoltam, hogy mire számítok.
Tudtam, hogy mit fog reagálni a két legjobb barátom, és mit a többiek.
Megjegyzem szerintem az is óriási probléma, hogy gyakorlatilag az ismerőseim több mint feléről tudom a politikai hovatartozását. Miért? Nem érdekel. Magánügy.
Svájci ismerőseim egyikéről sem tudom.
Ez elég messzire mutat.
Megjósoltam, hogy ki fog hozzászólni, milyen színekben. Azt is, hogy ki meri "teccikelni" és ki fog hallgatni, mint szar a gazban. Ezt most nem rossz értelemben írom. Tényleg van, aki még arra használja az oldalt, amire való lenne. :)
Kiteszi mennyit nőtt a gyerek, hol volt kirándulni, stb.

Az eredmény - sajnos - engem igazolt.
:)
A borítékolt jóslat 80 %-ban talált, süllyedt.

Az ismert "vörös szemüveges barátok" lőttek először, de nem csípőből egy stukkerral, hanem mindjárt egy uzit nyomtak az orrom alá.
:D
Persze, a hírcsatornákon hallott, bevett szokás szerint: nem igaz, mi közöd hozzá stílusban. Egyetlen érvemre nem érkezett válasz, a problémákat érintő további kérdéseimre sem.
A szomorú az egészben, hogy pontosan tudják, hogy SOHA nem politizálok, az oldalamon egyetlen ilyen tartalmú bejegyzés sincs, még csak "like"-olva sem.
Ennek ellenére, úgy jöttek nekem, mintha véresszájú jobbos lennék.
:(
A sárgák meglehetősen visszafogottak voltak. Vagy jól értelmezték az írást, és feltett kérdést nem tudták megválaszolni, vagy nem tudom miért, de a legnagyobb szájú sárga ismerősöm csendben maradt.
Aztán jött még megjegyzés olyantól, akiről tudom, hogy pártsemleges.
Volt, aki ugyan cikkben feltett kérdést megértette, a véleményemmel részben értett egyet, így inkább elkezdtünk beszélgetni magánügyeinkről.
Egyébként, az írás legnagyobb hozadéka ez volt.
:)
Volt aki egyáltalán nem értette, hogy miről szól az egész.
Ami a legviccesebb, hogy a hozzászólók több mint fele évek óta Svájcban él, évi 1-2 hazalátogatással. Kvázi az információjuk minden esetben közvetett. Mégis ők mindent tudnak, sőt jobban tudnak, mint az otthon élők.
Vicces volt.
Hogy éles legyen a kontraszt, másnap feltettem egy érdekes interjút Hosszú Katinkával. Egy, azaz egy ember kattintott rá.
No comment.

Harmadnap megint beleszóltam egy beszélgetésbe egy ismerős oldalán, direkt darázsfészekbe nyúlva. Kaptam is érte sallert.
(Ezúton is bocsi).
A legjópofább pengeváltás a következő volt.
Egy embertől megtudtam, hogy "aki gyűlölködik, az mindenki jobboldali."
Erre annyit írtam neki, hogy én nem gyűlölök senkit.
Válasz: én csak a gyűlölködőket gyűlölöm.
:D
Megmondom őszintén, itt elnevettem magam.

A csörte vége volt a legszebb, amikor ismerős másik ismerőse megjegyezte, hogy "kedves ismerőseid hozzák a magyar átlagot."
Ennyi.
Szóval, aki nincs vele, az ellene van.

Azt csak halkan jegyzem meg, hogy a minap láttam az oldalon, hogy az egyébként nagyon helytelenül viselkedő, rugdalózó opreratőrnek már szégyenfala is van. Beleolvastam a kommentekbe, nem volt benne sok köszönet, a "rohadt, jobbikos, rasszista kurva" bejegyzés fejezi ki legjobban a véleményeket.
Miközben az egyéves lányát hasba szúró apa ellen még csak ejnye-bejnye sincs...

Miért van erre szükség?
Félreértés ne essék, amit csinált, arra nincs magyarázat, illetve én nem voltam ott, nem tudom megítélni, hogy ott, abban a pillanatban mi történhetett.
Nem védem, majd a hatóságok kivizsgálják és megteszik a szükséges intézkedéseket.
De!
Most, hogy neki már szégyenfala is van, jobb az élete bárkinek is?
Most, hogy van kit gyűlölni,  jobb?
Hm...
Elgondolkodtató...

Hogy a provokáció mennyi kárt tett a kapcsolataimban?
Nem nagyon érdekel, hisz ha azon múlik egy kapcsolat, hogy vörös, sárga, kék, zöld vagyok-e, és ez alapján leszek jó, vagy nem, akkor már régen rossz.
Volt aki törölt, volt akinél "bűntiben" vagyok.
:)
Szerencsére, az igazi barátok maradtak. Róluk nem tudom, hogy merre húznak, szimpatizálnak-e valakivel. Ennek így kell(ene) lennie.

Nos, a megtalált puzzle darabra az van írva, hogy míg otthon a konfliktus a lényeg, a másik eltérő véleménye esetén lehülyézése, addig itt a konszenzus. Azt látom, hogy az elmúlt lassan 30 évben maga a politika és maguk a politikusok egy olyan mintát állítottak elő, aminek valamilyen konfliktus az alapja. Jól sikerült nekik.
:(

Nem volt ez mindig így, hisz az "átkosban" még normálisak voltak az emberi kapcsolatok. Érdeklődtek egymás iránt, voltak jó beszélgetések, max. a focin vitatkoztak.
Boldog békeidők.

P.S: ismét kérem, hogy ne a menekültügy legyen a hozzászólásod témája. Arról majd legközelebb.
:)
Vélemény?