Szóval, a történet: négy parkolóhelyünk van. Ebből kettő a szomszédos társasház mélygarázsában, kettő az udvaron. A garázsban a gyerekek parkolnak.
Adódott, hogy egyikük szabadságra ment, így én kaptam az alkalmon és beálltam a helyére.
Ezzel nem is volt gond.
A probléma másnap reggel kezdődött, amikor rájöttem, hogy nem tudok bemenni a garázsba.
Tudni kell, hogy oda kulccsal és/vagy távirányítóval lehet bejutni.
Gyermekem a távirányítót oda is adta, csak a kulcsról feledkeztünk meg mindketten.
Persze, a távirányító meg a kocsiban maradt az este.
Amikor reggel rájöttem a dologra meghűlt az ereimben a vér, mert időre kellett mennem.
Sajnos, az az egy szomszéd akit ismerek már nem volt otthon, de még ha otthon is lett volna, fogalmam sincs hogy hívják.
A fél házat még sem verhetem fel.
Vicces lett volna olyan Frédi-Bénisen, hogy "Vilma, engedj be!!!"
Na, ott álltam és imádkoztam (nem vagyok vallásos).
Az Isten bacca meg, jöjjön már valaki!!!
:)
Lőn csoda, negyed óra múlva hallom, valaki beindította a motort és kitárult a garázsajtó.
Ő ki, én meg be.
Van Isten.
:D
:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése