A vizsga - az iskola vége

Elérkezett ez is.
Repül az idő, még csak most kezdtük és már vége is.
Természetesen itt is vizsga zárja le a tanulmányokat, ám ez majd' fél évig tartó folyamat.
Gondoltam írok erről is néhány gondolatot, biztosan hasznos lesz valakinek, aki épp jövő évben, vagy utána készül erre a sorozatra.

Már az őszi szünet után megkaptuk a belépőhöz szükséges információkat, egy szakdolgozatot kellett írni. Nem is akármilyent! Komoly témák voltak, és mind külalakilag, mind tartalmilag figyelni kellett, hogy semmiben sem térjen el az előírtaktól.
Mi két hónapot dolgoztunk rajta családilag, cikkeket, fotókat, interjúkat gyűjtöttünk, jellemzően nemzetközi oldalakról. A végén megszületett a negyven oldalas mű. Témáját illetően az alábbi címből kellett meríteni: "Rizikócsoportok a társadalomban". A lányom ezen belül a menekültkérdést választotta. Sajnos, a jelen helyzetben a téma adott volt, és nem kellett félni attól, hogy nem találunk hozzá elégséges mennyiségű forrást. Érdekes összehasonlítás volt a nyugati és a keleti kultúra, megismertük egy kicsit a Koránt, az eltérő dolgok hátterére is fény derült.
Nagyjából két hónap volt rá, majd határidőre be kellett adni. Ha valaki elmulasztotta volna, akkor nem kezdhette volna meg a záróvizsgát. Ilyen nem akadt az osztályban. Valamikor január végén kellett "megvédeni" az írást. Egy 15 perces prezentáció után (mert még azt is kellett hozzá készíteni), jöttek a kérdések a tanártól.

Április közepén kezdődtek a komoly megmérettetések. Az első vizsganap egy egész délelőttöt vett igénybe és el kellett utazni Baselba, ugyanis mindenki ott vizsgázott.
Ez a vizsga hat gyakorlati állomásból állt és egy szóbeli felmérésből. Ezek az etapok 25 percet vettek igénybe, 10 perces szünetekkel tűzdelve.
A különböző munkaállomásokon mindig két PEX (Prüfungsexperte) várta feladatleírásokkal a tanulókat, akiknek az adott időre végezniük kellett. Időszűkében a Lehrlingek kapkodni, szitkozódni kezdtek, amin természetesen a vizsgabiztosok olykor-olykor jót derültek. Némelyiküknek még meg is enyhült a szíve és hasznos "elszólásokkal" próbálták segíteni a kilátástalan tanulókat.

A második vizsga szintén Baselben volt, hasonló felépítéssel. Itt azonban már csak négy állomás várta a diákokat, amik részletesebb kidolgozást igényeltek, nagyobb koncentrációval kellett elvégezni őket. Minderre feladatonként 45 percet adtak.
Mindkét gyakorlati napon a vizsgabiztosok megpróbálták a magabiztosabb tanulókat félrevezetni egy-egy jól megfogalmazott kérdéssel. Volt akit sikerült, és volt akit nem. :) Felkészültségtől függően. Voltak szigorúbbak és voltak lazábbak köztük. Némelyikkel viccelődni is lehetett.

Pl. volt egy olyan feladat, amikor a biztos egy sofőrt alakított, a lányom pedig áruátvételt bonyolított le. Először ellenőrizte a papírokat, majd alaposan felmérte a szállítmány állapotát. Amikor hibákat talált, protokollálni kezdte azokat egy fényképezőgép segítségével. A PEX ekkor a sofőr szerepében megpróbálta elbizonytalanítani őt, hogy mégis milyen alapon fényképez az "Ő" kamionjában. Arra azonban nem számított, hogy a lányom felbátorodva számonkéri őt, hogy mégis miért szállított le sérült árut neki. Itt még vitatkoztak egy darabig, ezalatt a másik vizsgabiztos csupán vigyorgott a kialakult helyzeten. Ezután a "sofőr" még többször próbálta kihozni őt a sodrából, de belátta, hogy nem tudja kibillenteni a magabiztos szerepből.

A harmadik és negyedik vizsga már az iskolában zajlott. Ez volt az írásbeli része a vizsgafolyamatnak.
Az első vizsgasor 140 perces volt és 139 feladatot kellett megoldani. Többnyire elméleti kérdések voltak, mintsem matematikai jellegűek. Egy félórás szünetet követően érkeztek el a 75 perces matekos részhez, 69 kérdéssel. Ez a megmérettetés egy szombati napon volt, ám nem lehetett sokat pihenni, mert a legutolsó számonkérésre hétfőn került sor.
A hétfői három részből állt, az első egy negyedórás "multiple choice" feladatsor volt. Szünet nélkül folytatva ugrottak a második kérdéssornak, ahol különböző esettanulmányokat kellett kiértékelni 85 perc alatt. Ezek tulajdonképpen a társadalomismeret tantárgyat foglalták magukba. A rövid szünetben pont volt idő egy fél Gipfeli (croissant) feltankolására.
Végezetül egy kis nyelvtan sem maradhatott ki, erre is 85 percet adtak. Volt benne a szövegértés, javítás, valamint egy rövid esszé írása is a feladatok között volt. A témát szabadon lehetett megválasztani, a minimum elvárás itt is szabályozva volt (250-300 szó).

Ami számomra érdekes volt, hogy még mindig kellett menni suliba is. Igaz, már nem július elejéig, hanem csak május végéig, az írásbeli vizsgák kezdetéig.
Aztán következett a várakozás, hiszen semmilyen eredményt nem közöltek.
Ez az időszak egészen június végéig tartott. Már mindenki tűkön ült és várta a munkahelyén a postát, mert a végeredményt oda küldték meg.
Az eredményhirdetés tegnap volt a cégnél egy aperó és egy vacsora keretében.

Idén 16 végzőse volt a FRANKE-nak, senki sem bukott meg, de nagy volt a szórás az eredmények tekintetében. Aki jól szerepelt pénzjutalmat is kapott.

Nem vagyok az a típus, aki kiposztolgatja a bizonyítványt, most sem fogom, de nagyon büszke vagyok.
Míg otthon lemondtak a gyerekről az iskolában ("anyuka, ebből a gyerekből nem lesz semmi"), itt esélyt, biztatást, elismerést kapott. Még akkor is, ha egy-egy dolgozat nem úgy sikerült, ahogy azt előre eltervezte.
A bizonyítvány nem lett kitűnő (majdnem), de nem is vártuk. Sokkal fontosabb, hogy megtalálta a magába való hitet.
Ami furcsa volt számomra, hogy ez a záróvizsga sokkal komolyabb volt, mint amire számítottam.
Amíg otthon azt tapasztaltam, hogy az is simán leérettségizik, aki végigbukdácsolta a középiskolai éveket, addíg itt a végeredménybe beleszámít a három év alatt szerzett jegyek összegzése is, ezért lehetetlen egy rossz bizonyítvánnyal levizsgázni.

Amit még elárulhatok, hogy mind az iskolai osztályban, mind a munka helyi végzősök között a második legjobb lett, ami nem elhanyagolható tényező. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy csak ő volt kakukktojás a nyelvet illetően.
Nagy-nagy kalaplengetés és köszönet a svájci tanároknak, munkahelyi vezetőknek és legfőképp a gyermeknek.
Most egy kis pihenő és folytatás következik.
:)