:)
Sokszor.
Általában nem sikerült barátsággal elválni az ingatlan tulajdonosától. Ott kötöttek belénk, ahol lehetett. Több esetben a bíróságra kellett menni az igazunkért.
Most egy egész már szituációba kerültünk.
Emlékeztek még a múlt évi egyik bejegyzésre?
Aki nem, annak egy részlet ITT olvasható a kálváriából.
Nos, a lakás nem lett jobb.
Nincs mit szépíteni, ami szar, az szar.
De mondhatom a másik elhíresült szlogent: szarból nem lehet várat építeni.
A lakás persze nem száradt ki, belépve olyan, mintha a Fővárosi Állatkert pálmaházába lépne az ember. Bár már nem folyik patakokban a víz az ablakon, azért akad némi tócsa alatta.
A muslicák egész jól érzik magukat.
Időközben kiderült, hogy a szomszédok sem szerepelnek legszebb álmainkban. Illetve, ha a lakás jó lenne, nem ez lenne a fő probléma.
A másik lakásban egy fiatal pár lakik, két pici gyerekkel. A kölykök gyakorlatilag reggel 6 és este 10 között folyamatosan bömbölnek. Hol egyik, hol másik, hol mindkettő. Ha épp egyik sem, akkor anyuka üvölt velük. Utána kollektív bömbölés.
Nem állítom, hogy ez (nem) normális, de egy megfelelően megépített (szigetelt) házban, nem kellene ezt úgy megélni, mintha ott melletted történne a dolog. Ha a pár a konyhában beszélgetett, mi mindent hallottuk és akár közbe is tudtunk volna szólni a saját nappalinkból.
Ez nonszensz.
A gyerekem lassan több időt töltött nálunk, mint otthon. Ez hosszabb távon nem vezet sehova, így a költözés mellett döntött.
Jó, de hogyan? Hisz még az aláírt minimum egy évből is fél év van hátra.
Agyaltunk, agyaltunk, míg arra jutottunk, hogy lesz ami lesz, keres másikat.
Ezzel nem is volt gond, kb. 500 m-re van egy másik blokk, amin az utolsó simításokat végzik épp. Már szemre is jobban néz ki.
Egyeztetett a tulajjal, megnézte.
Kiderült, hogy a jelenlegi épület híre már eljutott oda is, más is körülnézett itt.
A végső lökést az adta, hogy egyik nap a jelenlegi ház egyik lakója felkereste a lányomat, és elmesélte a saját problémáit.
Az ember nem most jött le a falvédőről, minden problémát összeszedett és eljárást indított a Verwaltung ellen. Nem csak a minőséggel volt probléma, hanem több ponton is átvágták a lakókat.
Zárójelben megjegyzem, hogy az echte svájciak nem csatlakoztak, csak a külföldiek. Nem tudom eldönteni, hogy miért.
:)
Igazából a megkeresés oka, hogy esetleg a gyermek is beszállhat és csoportos per esetében nagyobb az esély.
Abban maradtunk, hogy megfontoljuk és meglátjuk, hogy áll a kérdéshez a tulajdonos cég.
Az új lakást elvben kivettük (miután töviről hegyire átvizslattuk), a réginek meg megírtuk a felmondást.
A válaszban elfogadták azt, majd tájékoztattak a törvényben előírtakról, de úgy tűnt nem állnak útjába a költözésnek. Igen ám, de akkor gyorsan kell "utánbérlőt" találni.
Na, ez lesz a nehezebb. A lakás ugyan új, jó helyen, van, de elég drága. Arról nem beszélünk, hogy szar.
Január 20-án adtam fel a hirdetést. Már másnap jelentkezett valaki, meg is nézte, de aztán eltűnt, mint az a bizonyos szürke szamár.
Közben a másik szerződést aláírtuk és vártuk a kulcsok átadását.
Másnap ismét jelentkezett valaki, ő azonnal ki is vette volna, ha mi ki tudunk nyomban költözni.
Hm. Gondoltam, ez érdekes lesz. Hogy oldódik ez meg térben és időben?
23-án megkaptuk a kulcsot, és elkezdtünk kipakolni. Még aznap telefonált a leendő bérlő, hogy megkapta a lakást. Neki annyira sürgős a költözés, hogy úgy, ahogy van, átveszi. Takarítás, hivatalos átadás-átvételi procedúra nélkül.
A Verwaltung meg belement.
Újabb hm.
Itt kezdődött az erőltetett menet, mert két napunk volt tokkal, vonóval kipakolni.
Vasárnap reggel az új lakó átvette a pálmaházat, lányom pedig birtokba vette az új, remélhetőleg minőségében sokkal jobb lakást.
Nos, ilyen is van.
:)
Pálmaház DD
VálaszTörlés