2012. szeptember 2.

Mekk Mester is megirigyelné... II.

Tulajdonképp ezt a bejegyzést a páromnak kellene írnia, mert az ő tapasztalatain alapul. Mivel ő nem egy írós típus, ezért csak az elbeszéléseire hagyatkozva püfölöm a gombokat a klaviatúrán.
Dilettantizmus? Hozzá nem értés? És meddig lehet ezt így csinálni?

Miről is van szó? Az építőiparról.
Ha valahol a harmadik világban lennénk, nem lenne olyan meglepő a dolog, mint itt Európa közepén.
El kell ismerni vannak olyan iparágak, ahol valóban Svájc a világelsők közé tartozik (gondolok itt az óragyártásra, vagy a gyógyszeriparra), de az építőiparban mintha Mekk Mester lenne a góré.
Párom már az első héten megállapította, hogy ha mi így dolgoztunk volna otthon, akkor az lett volna az első, és egyben utolsó munkánk is, mert úgy elzavartak volna, mint a huzat.

Több hasonlat jut eszembe  róla, de még Petőfi Pató Pali bácsija elbújhat az itteni tempó láttán. Leggyakrabban használt kifejezés, amit hallani lehet a langsam és a molto piano.
Jelenleg egy iskola külső szigetelését és burkolását végzik, ami otthon ca. 3 hetes munka lett volna.
Itt július elején kezdték, és én még nagyon nem látom a végét. A jelenlegi ütemterv szerint (mert az hetente változik), 5-6 hét múlva lesz új terv, szám szerint ki tudja hányadik. Szóval a három hetes munkából így lesz féléves munka. És ezt valaki kifizeti, mint az összes elbarmolást, pazarlást.
Amíg spórolnak egy 1 frankos tételen, addig nem számít több ezer frank kidobása.

Kezdjük ott, hogy olyant, mint kiviteli tervet, a svájci tervezők nem ismerik. Szerintem a számokat sem, mert méretek sincsen a terven. Ami van, az a látványterv. Azzal viszont dolgozni nem lehet. Így van aztán, hogy úgy készül egy-egy ház, mint a Luca, széke. Olyan lassan.
Aztán, hogy egy másik hasonlatot belopjak az írásba, mindent kétszer csinál, kétszer csinál. Mert ugye a Déva várát is felépítették, majd másnapra leomlott. Na itt nem omlik le, csak másnap derül ki, hogy azt mégsem úgy, mégsem oda, és különben is nem is jó.
Aztán kiderül, hogy a terv sem jó, akkor új terv, új kivitelező.
Akkor nem beszéltünk még a pazarlásról. Szerintem arról, hogy anyagszükséglet számítás, konszignálás szerintem teljesen ismeretlen kifejezések erre.
Az iskolán lecserélték az ablakokat, mert nem  egyezett a régi színe az új design-nal. (mellesleg rosszabb minőségűre cserélték). A régi ment a szemétbe.
Ha egy anyagból vágnak (pl, alumínium lemez, amiről  küztudott, hogy nem olcsó), akkor a maradék megy a szemétbe.
Otthon az volt a standard eljárás, hogy a szigetelés nem ázhat meg, azt azonnal burkolni kell. Itt sokszor hetekig áll bezáratlanul a fal. A szigetelés többször megázik, de nem probléma.
És sorolhatnám az égbe kiáltó hibákat, de itt belefér.
Nem véletlenül kerül egy lakás annyiba, amennyibe. Hogy mennyibe?
Az új lakások ára 400 ezer franktól indul, és onnan a csillagos ég. Egy jobb, tetőteraszos 4,5 szobás lakás ára 1 M frank körül mozog.


3 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Zürichben élő magyar vagyok. Most találtam meg a blogot, de sajnos azt kell mondjam egy-két bejegyzés olvasása után, hogy rengeteg félreértelmezés, okoskodás van benne, a helyesírási hibákról nem is beszélve.
    Nem is olvasom tovább.

    VálaszTörlés

  3. Köszönöm, hogy benéztél. Nem hiszem, hogy valaki pisztolyt tart a fejedhez, hogy kötelező elolvasni.
    Ezek az én tapasztalataim, az én életem.
    Ha csak azért olvastál bele, hogy jól lefikázd, nem engem minősít.
    Lehet, hogy pár írásjel nem felel meg a legújabb nyelvtani etikettnek, sorry, de nem szépírói pályázatra készült.

    VálaszTörlés