2012. december 10.

Úton

Véleményem szerint az emberek egy része versenyben van saját magával, feszegeti a határait. Én is ezek közé tartozom.
Az életben mindennel így vagyok, miért lenne kivétel a hazafele vezető út?
A feladat adott:

A lehetőséghez képest, a szabályokat betartva, minél előbb megtenni a 999 km-t.
Tényleg ennyi, háztól házig.
:)
Eddig a legjobb idő 9 óra volt, nagy szerencse és kevés megálló kellett hozzá.
Mivel a hétvégén is látogatást tettem otthon, ismét azt gondoltam, ha nem is fogok csúcsot dönteni, de legrosszabb esetben hozom a standard 10 órás utazást.
Persze, ember tervez...

Jelentem, csúcsot döntöttem.
Negatív csúcsot.
15 óra volt az út.
Ezt úgy sikerült összehoznom, hogy az első 40 km-t (Baden-Winterthur) 4 óra alatt tettem meg.
Igen, 10 km/h sebességgel.

Délelőtt 11 körül kezdett el esni a hó. Nem picit. Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű a közlekedés, mert már ekkor észrevettem, hogy - bár bekapcsoltam minden kütyüt az autóban  -, de még a terepjáró is meg-megcsúszott. Hazafele pedig kisteherrel mentem, amiben nincs kütyü. :(



Az indulás fél 3-kor volt, addigra természetesen elkezdtek hazaindulni az emberek a munkából.
Sajnos annyira feltorlódott a forgalom, hogy sószóró kocsik nem tudtak feljönni a pályára, és mivel meglehetősen hideg volt, az egész út lefagyott.
A hírek szerint csak Zürich kantonban 270 km dugó volt. Nem is értem: van ott annyi út egyáltalán?
Mire a határra értem, éppen 5 órája voltam úton, Salzburgnál kellett volna lenni minimum.
Szerencsére a továbbiakban már nem volt dugó/baleset, így szerencsésen érkeztem reggel fél 6-ra.
Ez csak azért kellemetlen, mert esély sem volt az alvásra, hisz másnap reggel indultam vissza.

Visszafele is kicsit izgultam, hogy vajon betemet-e a hó valahol, de szerencsére napos volt az idő.
Igaz, a szél viharosan fújt, a tükröt menet közben kiszakította a foglalatból (!), és a fogyasztás is jelentősen megugrott.
Ettől eltekintve jól lehetett haladni. Münchenig.
Ott aztán napocska el, és gyanús felhők kezdtek gyülekezni az égen. Egyszer csak Holle anyó elkezdte rázni a párnáját. Szerintem éves nagytakarítást tarthatott mami, mert jó alapos munkát végzett. :)
Nagyon esett a hó. Ez persze rögtön lassította a forgalmat, nem beszélve arról, hogy kétszer kellett megállni tölteni az ablakmosóba.
Szerencsére Svájcban már sózták az utakat, így ott nem volt probléma.
A visszafele út sem lett túl rövid.


Nem baj, majd legközelebb...

8 megjegyzés:

  1. Hú, te aztán bevállalós vagy! Én még Badenbe se megyek be kocsival, ha havazik ... (oké, belátom, ez a másik véglet). :)

    VálaszTörlés
  2. Az a 9 óra nagyon jó idő:-) Én 23 óra alatt tettem meg legutóbb az 1500 km-t mindkét irányban, pedig még hó sem esett. Igaz én közben aludtam egy kicsit.
    De hóban megggondolnám, hogy elinduljak-e.
    Ti merre mentek pontosan? Persze csak nagyvonalakban:-)
    A leírtakból kb. ugyanazon az úton, ahol mi szoktunk.

    VálaszTörlés
  3. Velem is előfordult, hogy meg kellett álljak egy órácskára. Ez így normális, első a biztonság. A havas vezetés nekem sem a kedvencem, de ha a szükség úgy hozza, akkor azért bevállalom. Zürich-München-Salzburg-Wien a "bejáratott" útvonal. Tavasszal megpróbálom az olaszok fele. Arra kisebb a forgalom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól sejtettem, mi is arra megyünk.
      St.Gallennél mész át a svájci határon?

      Törlés
    2. St. Gallen után, Rheineck-nél.

      Törlés
  4. Én pedig gyerekekkel utazom, így mindig alszom egyet Salzburgban..:) Régebben én is egy az egyben lenyomtam 14 óra alatt...ugyanazon az útvonalon, mint te..
    Mindenesetre most nagyon neccesek az utak, tehát csak óvatosan!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gyerekekkel teljesen más... Bevallom, én a lányommal szeretek menni, az mindig gyorsabb, mintha a fiúk is jönnek. (Sorry kedves férfi olvasók, ez csak az enyémekre áll). :D

      Törlés
  5. Mi többnyire Friedrickshafen felé megyünk, kisebb a forgalom, szebb a táj, aztán München-Mondsee-Wien vonal. Valahogy mindig úgy jön ki a lépés oda is vissza is, hogy a Mondsee-nél tartjuk az egyik pihenőt :) Otthon is meg vannak az akaratlanul is "kötelező megállók". Van amikor lehúzzuk egyben, van h aludni kell kicsit. Szinte mindig éjjel megyünk, külön hangulata van az éjszakai autópályázásnak :)A München-i rész katasztrófa, átmenni is meg az agyonkorlátozás ami utána van..... Aztán a Bécs-Hegyeshalom, majd a határtól Pestig egy örökkévalóság az út...és még akkor nem értünk haza.
    A legrosszabb a pünkösdi út volt, szinte végig szakadt az eső :S A legjobb az egyik nyári visszajövetel volt, észre se vettük h elsuhan alattunk több mint 1000 km.
    Esetleg tudtok vmit az ausztriai S36os gyorsforgalmi szakaszról? Megéri arra menni? Gyorsabb vagy lassabb? Mekkora a sebességkorlát?

    VálaszTörlés