2013. június 12.

A bébi sintérekről... (magánvélemény)

Minap - már sokadszor -, éles vita robbant ki a HÁ-n a gyerekfelvigyázókkal kapcsolatban.
Szinte az összes megjelent blogbejegyzés, amit olvasok tele van panasszal, miszerint "hülyék a gyerekek és a szüleik is".
Ezzel szemben én olyan bébi sintéreket ismerek, akik maximálisan elégedettek a családjukkal, a gyerekekkel.

Hol az igazság?
Mint mindig, általában középen.

Én az egyik hibát ott látom, hogy a felek az elején nem fektetik le a kereteket: mennyi a javadalmazás, mi a konkrét munkakör, mit vár el a család, mi a követendő értékrendszer. Ez nem vág mindig egybe.

Egy bébi szitternek még akkor sincs joga "átnevelni" a gyereket (ha csak nem kap rá felhatalmazást), ha  az elvek homlokegyenest mások, mint amit ő gondol.

Úgy gondolom, hogy ez egy bizalmi állás, ami nagy felelősséggel jár. Egy gyerekkel való foglalkozás nagy elkötelezettséget jelent. Az nem egy játékmaci.
Azzal sem értek egyet, hogy boldog, boldogtalan elmegy ilyen munkára, mindenféle alkalmassági szűrő nélkül.

Hülye- e a gyerek, a család?
Nem vitatom, nem lehet egyszerű egy olyan családnál, ahol minden teljesen más, mint amit a jelentkező megszokott.
Én meglehetősen liberális keretek között neveltem a gyerekeimet, nem vagyok poroszos beállítottságú szülő, de attól nekem is feláll a szőr a hátamon, ha a gyerek a pláza közepén földhöz vágja magát, és üvölt mint az állat, a szülő meg csak mosolyog, hogy milyen aranyos.
Persze, fel van a dolog címkézve: szocializálni kell a gyereket.

Csak halkan, csendben szólok, a szocializáció nem azt jelenti, hogy az idióta szülő idióta gyerekét kell elviselni a körülöttük élőknek (ilyenkor bemosnék egyet az illetékes anyukának).

Ezt a szituációt nagyon nehéz kezelni egy huszonévesnek, akinek még nincs gyereke. Persze, sok hasonló előfordulhat. Vannak olyan trükkök (okos enged, szamár szenved elv alapján), amit sok esetben a szülök sem tudnak. Egy gyerekfelvigyázónak is szüksége lenne erre az információra.

Egyáltalán normális-e, ha egy idegen van a gyerekkel egész nap?
Véleményem szerint nem. Én soha nem bíztam volna másra, karrier ide, karrier oda. Egy gyereknek nagyon fontos, hogy az első néhány évet az édesanyjával töltse, az életében legyen egy állandóság. Ezt nálam sokkal okosabbal leírták már.
Itt sokan rögtön azzal vágnának vissza, hogy régen is voltak nevelőnők. Igen, de emlékezetem szerint a személyük nem változott hónapról hónapra, vagy évről évre. Tehát itt is állandóságot lehet felfedezni.
Nekem senki sem mondja, hogy az normális, hogy 3 havonta, fél évente mást kell megszokni a csemetének.

Hülye a bébi szitter?
Nem. Csak sok esetben neki sincs fogalma a család működéséről, nehezen tudja elfogadni, hogy a munkaadója esetleg pont annyi idős mint ő, hogy házimunkát kell végeznie, amit esetleg otthon sem csinált és a többi.

És csak nagyon zárójelben jegyzem meg azt az esetet, amikor a gyerekfelvigyázó összegabalyodik apukával. Ilyenről is tudok.
:)

Szóval, nem egyszerű téma ez, lenne mit tisztába tenni.
A magam részéről azt tartanám elfogadhatónak, ha csak ügynökségeken keresztül lehetne munkába állni, egy előzetes szűrő után. Úgy tudom, hogy Amerikába ez működik, de abban nem vagyok biztos, hogy Európában vannak-e ilyen szervezetek.
A cég egy normális szerződés megkötése után közvetítené ki a jelöltet. Így elkerülhető lenne a szerződés másként értelmezéséből eredő viták, ha elégedetlen lenne egyik fél a másikkal, az is jobban kezelhető lenne.
Fontosnak tartanék egy "képzést" is.
Így biztosítva lenne,  hogy a szülő, a bébi szitter és legfőképp a gyerek is elégedett legyen.


4 megjegyzés:

  1. A mi babysitterünk, bár francia és nem magyar, tökéletesen elégedett, imád bennünket, még javaslatokat is tesz, ha nem ismerek valamit a közelben, igaz, még csak 18 éves és lelkes...:)
    Már most hiányzunk neki, mert nem látta Domit lassan két hete és alig várja, hogy újra együtt lehessenek...

    Tökéletesen igazad van: le kell fektetni a kereteket. Nálunk ez történt. A magyar hölgyek dupla árat kértek volna (így is 10€/h) és semmi sem tetszett nekik nálunk...

    Egy magyar lány szívesen jött volna hozzánk au-pairnek, de aztán a privát szféránkat nem akartuk megosztani vele, így maradt a francia kislány, aki 5 percre lakik tőlünk...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy megosztottad a véleményed, ami nem áll messze az enyémtől, pláne, hogy nekem soha nem is volt. :)
      Igaz, én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az anyukámat minden esetben be tudtam vetni, ha vigyázni kellett rájuk.
      Amit még kihagytam, de most jutott eszembe, hogy természetesen nem az "intézménnyel" nem értek egyet, csak a módjával és a mértékével.
      :)

      Törlés
    2. Nagyon szívesen.
      Én egyébként nem cserélném le a kislányt. Nagyon tisztelettudó, az apukájával érkezett, aki a szomszédunk, ajánlólevelekkel és CV-vel.
      Azóta is írásban is leadja nekem a változásokat, amiket kérelmez. Nagyon tisztel és a gyereket folyamatosan tanítja a helyes francia kiejtésre...olvasnak, mondókákat tanulnak és tényleg nagyon kötődnek egymáshoz...

      Nekünk nincsenek szülők a közelben, így tudjuk megoldani. Viszont nekem kell dolgoznom a könyvemen és tanulok is..így kell a segítség...
      Ám nem bántam meg. Jó lenne egy olyan nagyi, aki mi is bevethetnénk, de ennek hiányában marad a francia kislány.

      Amúgy szerintem a magyar kislány is jó lett volna, aranyos volt, csak hát a privát szféra, az privát szféra...a többi magyar hölgyet pedig azért hanyagoltam, mert olyan elvárásokkal érkeztek és annyira unottan, hogy úgy láttam jónak, ha inkább egy diáklány jön, aki friss és van kedve játszani a gyerekkel, nemcsak ül óránként sok pénzért és nézi, hogyan néz mesét a kicsi. Így aztán van sok játék, móka és kacagás...:)

      Törlés
  2. Hát ez egy olyan téma, ami engem mindig felidegesít, ha erről írást vagy kommenteket olvasok. Iszonyatos baromságokat tudnak egyesek írni :-)
    Nekünk nem volt soha senki, aki vigyázzon helyettünk a gyerekekre, megoldottuk enélkül.
    De ha tényleg szükség lenne rá, akkor inkább ügynökségen keresztül keresnék, vagy olyat választanék, akit már ismerek.
    Teljesen idegen, leellenőrizhetetlen ember szóba sem jöhetne. Melyik volt ez az írás? Lemaradtam róla :-)

    VálaszTörlés