2013. június 3.

Munkavédelem itt és ott


Remélem nem ijesztek el senkit, megint szakmázni fogok. Hiába, nem tudok ettől elszakadni, de ígérem érthetően írok.
Ismét összehasonlítást fogok végezni Svájc és Magyarország között, de ebben a témában kivételesen egyik ország felé sem billen a mérleg nyelve, az igazság valahol középen van.
A munkavédelemről lesz szó.
Ejtsünk néhány szót a történetéről: hiszitek vagy nem már az ókorban is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Hogy minél hosszabban tudják foglalkoztatni a rabszolgákat a bányában, ezért Hadrianus előírta, hogy lábbelit kell biztosítani számukra.
Ciceróról az a hír járja, hogy szolgáját saját pénzén gyógyíttatta, mert nagyon ragaszkodott hozzá. A középkorban orvosok már foglalkoztak a munka során képződött vegyszeres káros élettani hatásaival.
Az ipari forradalom beköszöntével pedig akuttá vált a kérdés, hisz olyan gyorsan és nagy mértékben fejlődött az ipar, hogy egyszerre kellett megoldásokat keresni.

Az ipari forradalom következtében a társadalom hagyományos "falusias" korszakát felváltotta a modern, városias korszak. Az ipari forradalom egyrészt a textilipar gépesítésével, másrészt a szénnek a gőzenergia előállításában való felhasználásával kezdődött. A fejlődés második szakaszában a vasútépítés vált a gazdasági fejlődés fő hajtóerejévé. Az acélgyártás lett az ipari forradalom második szakaszának kulcsiparága. A 19. század második felében kibontakozó második ipari forradalomra az új nyersanyag- és energiaforrások felhasználása, a munkamegosztás új formáinak az elterjedése volt jellemző. Új, hatékonyabb erőgépek születtek (pl. robbanó- és villanymotor), kialakult a modern gyári nagyipar, ami a gyáripar szervezeti formáit is megváltoztatta: megjelentek a monopóliumok, kartellek, szindikátusok. A gyors gazdasági és ipari fejlődés együtt járt a nemzeti jövedelem növekedésével, a tömeges szegénység mérséklődésével és a népességrobbanással. Problémát jelentett azonban a bérmunkások helyzete, akik az új ipari központokban elképesztő munka- és életkörülmények között éltek. És vissza is kanyarodtunk a munkavédelem által érintett területekhez: gépesítés, üzemformák, munkabiztonság, gépkezelés, termelékenység, munkajog, munkabalesetek számának növekedése, munka és védő ruházatok kérdése...stb.


Az emberi munka védelme (a munkavédelem) azonban nem minden korban volt egyformán fontos. A szakképzett, nehezen pótolható munkaerőre mindig ügyeltek, ez azonban soha nem volt teljes körű. Amikor potenciálisan több volt a munkavállaló, mint a munka, illetve amikor a munkavédelem nagy költségtöbblettel jár, a munkaadók nem fordítottak elegendő anyagi eszközt a munkavédelemre. A munkavédelem és az eszközvédelem ellentmondásai azonban rendszerint csak látszólagosak, a kettő között szoros kapcsolat van. Egy bányaomlás, vagy egy vegyi üzemben bekövetkező robbanás esetén a halálesetek és egyéb súlyos személyi sérülések mellett jelentős anyagi kár keletkezik a termelőberendezésekben, amit a további termeléskiesés is fokozhat. Ezért a munkaeszközök védelmére tett intézkedések egyben munkavédelmi intézkedéseknek is tekinthetők. A mai értelemben vett munkavédelem a modern gyáripar kialakulásával, a munkaeszközök fejlődésének adott szakaszában, a géprendszereken alapuló, a dolgozók nagy tömegeit tömörítő gyáripar létrejöttével fogalmazódott meg követelményként, jogilag is szankcionált intézményrendszerként. 1802-ben kiadták a tanonc-törvényt, 1832-ben az első gyári törvényeket. 
Mindeközben fontos megemlítenünk a Harward tantestületének első női tagját is, aki aktivistaként a biztonságos és egészséges munkakörnyezet megteremtésén dolgozott, ő volt dr. Alice Hamilton . A „Veszélyes foglalkozások vizsgálata” c. művében a bányák (pl: Salt Lake City) és gyárak szánalmas körülményeiről írt.

A mai értelemben vett munkavédelemről tulajdonképpen az ipari forradalom kirobbanásától beszélhetünk. Az első munkavédelmi jellegű szabályozást tartalmazó törvény 1819-ben a pamutgyárakban megtiltotta, hogy 21 éven aluli munkások éjjel dolgozzanak, továbbá a 18 éven aluli munkások naponként csak 12 órát dolgozhattak

Szintén említésre méltó dátum Richard Oastler nevével fémjelzett 1833-as év, amikor Angliában törvény formájában limitálják a 18 év alatti korosztály munkaóráinak számát (napi maximum 10 óra). 1842-ben a 12 éves korosztályra született hasonló törvény (addig 7 éves gyerekek dolgoztak szűk szénbányákban embertelen körülmények között). Ezek a törvények lehetővé tették, hogy ellenőrök bemehessenek a gyárakba, bányákba és ellenőrizzék a törvényi feltételek, előírások meglétét!

1905-ben Massachusett államban már állami egészségügyi felügyelők járták a munkahelyeket és ellenőrizték azokat.



Magyarországon először az 1872. évi VIII. törvény foglalkozott a munkavédelemmel kapcsolatos kérdésekkel, mely rögzíti, hogy „Minden gyáros köteles gyárában saját költségén mindazt létesíteni és fenntartani, ami tekintettel az iparüzlet és a telep minőségére, a munkások életének és egészségének lehető biztosítására szolgál.” A törvény kimondja az iparhatóság (időnkénti!) ellenőrzési kötelezettségét. Az 1884. évi XVII. Törvény már  negyedévenkénti ellenőrzést ír elő és megalakul az önálló iparfelügyelőség. Az 1884. évi XXVII. törvény a gyári dolgozók baleset elleni védelmét, balesetek bejelentésének kötelezettségét írja elő, valamint az előírások betartásának ellenőrzéséről is rendelkezik.  Ezt követően az 1891. évi XIII. törvény előírta, hogy vasárnaponként és Szent István napján a munkát szüneteltetni kell.
1927. évi XXI. törvény már foglalkozott a nők és fiatalkorúak védelmével is. 1938-ban bevezetik a napi 8 órás általános munkaidőt. 1928. évi törvényben már a kötelező orvosi vizsgálat is szerepel, majd 1938-ban bevezetik a kötelező napi 8 órás munkaidőt. 1939-ben Általános Baleset-elhárító Óvórendszabályok bevezetésére kerül sor (ÁBO). Az 1949. évi XX. törvény az egészség védelmét és a munkaképtelenség esetére szóló segítést is említi, illetve említést tesz még a társadalombiztosításról és az orvosi ellátásról. Vonatkozó paragrafusai átfogóan szabályozták a munkavédelem alapjait. 240/1950 MT sz. rendelet alapján megszületik a vállalatok, üzemek baleset elhárításának szabályozása. Megkezdi működését az Országos Munkaegészségügyi Intézet.
1954-ben megalakult a Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézet.

1959-ben megalakult a felsőfokú és középfokú munkavédelmi szakembereket képző Munkavédelmi Képző és Továbbképző Intézet.

Megalkotásra került az 1967. évi II. törvény a Munka Törvénykönyve, amely kimondja, hogy „a vállalat köteles a dolgozót munkával ellátni, a munka megfelelő, egészséges és biztonságos végzésének a feltételeit biztosítani, valamint a munkavégzés módjára vonatkozóan szükséges iránymutatást megadni”. 

Ezt követően az 1972. évi II. törvény, az Alkotmány kimondja, hogy a munkavédelem már alkotmányos jog.

Felállításra kerül 1975-ben az Országos Munka és Üzemegészségügyi Intézet.

Az 1989. évi XXXI. törvény, melyet a Magyar Köztársaság Alkotmánya deklarál, kimondja a munkához való jogot, foglalkozás szabad megválasztásához való jogot, egyenlő bérezéshez való jogot, a pihenéshez, a szabadidőhöz, a fizetett szabadsághoz való jogot, valamint a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez és orvosi ellátáshoz való jogot, illetve a szociális biztonsághoz való jogot.

1992-ben elfogadásra kerül a Munka Törvénykönyve, és végezetül eljutunk a jelenleg is érvényben lévő Munkavédelmi törvény, az 1993. évi XCIII. munkavédelemről szóló törvény megalkotásához.


Az otthoni tapasztalataim vegyesek, illetve inkább rosszak. A törvényt megalkották, a szabályozás azonban hiányos. Sok esetben az ellenőrzést végző hatósági embert megkérdezve, "hogyan csináljunk szabályosan egy-egy munkafolyamtot" , a válasz a következő volt: "nem tudom, de így nem jó." Hát ezzel elég nehéz mit kezdeni. Sajnos, sok esetben érvényesült a nyuszika effektus, a lényeg nem arra irányult, hogy jobbítsák a folyamatokat, hanem a  megfelelő mértékű bírság beszedése volt a cél.

Sok esetben már az árba bele kellett kalkulálni a bírság mértékét. Vagy nagyon szemfülesnek kellett lenni, és szabályszegésen fogni az ellenőrt. Ehhez persze tudni kellett a hatályos szabályokat, a közigazgatási törvényt.Bár, ez az évek múlásával egyre nehezebb lett csőbe húzni őket, belejöttek a dolgokba.Kommandósokkal szállták meg az építkezést, hermetikusan lezárták az összes "menekülési" útvonalat, és már kezdődött is az ellenőrzés. 

Kicsit vicces, de egy valamirevaló vállalkozó egyben könyvelő, jogász, és munkaügyi szakember is, a szakmáján kívül.Állandóan képeztem magam, hogy lépést tudjak tartani az otthoni szabályozással. 


Svájcban is kidolgozottak a törvények és előírások is vannak, de inkább csak papíron léteznek. Eddig még munkavédelmi ellenőrrel  nem találkoztam. (no, nem hiányzik, nem azért írom).Ebből kifolyólag néha elképesztő dolgokat látok.Ami érdekességképp megemlíthető, míg otthon túlszabályozott (túlellenőrzött a rendszer), itt sincs több munkahelyi baleset, mint otthon.


Azt vettem észre, hogy a helyiek jobban ügyelnek az előírások betartására, a prevencióra. Néha mosolyt fakaszt az arcomra, amikor a fűnyíráshoz is maszkot, füldugót tesznek. Az építkezéseken általában bevándorlók dolgoznak. Ők tojnak az egészre.
:O

Minap volt egy érdekes történet, egy amerikai beruházásra vezényeltek bennünket. Tudni kell, hogy a magyar előírásokat lepipálja az amerikai rendszer. Mi dolgoztunk otthon is amerikai cégnek, így nem ért meglepetésként az elvárások sora. Kész katasztrófa.

Svájci munkatársunk el volt képedve, amikor reggel közölték vele, hogy sem a cipője, sem a munkaruhája nem alkalmas arra, hogy a lábát betegye az építkezésre.Másnap egy 2 órás oktatás keretében világosították fel, hogyan kell az építkezés területén viselkedni, hol lehet étkezni, dohányozni, stb.Bizonyos gépeket nem kezelhetett, mert nem volt róla tanúsítványa. :)

Mi csak mosolyogtunk, de ő teljesen ki volt akadva.


Végezetül - a száraz téma oldásaként -, néhány vicces fotó, ami a szemközti építkezésen készült.

A társasházban kőművesek dolgoztak, és át kellett hurcolkodniuk a szomszédos lakásba. Hogyan oldották meg? Nem ám lemegyünk a lépcsőn... ott a tető, arra rövidebb.
:D






4 megjegyzés:

  1. En most igazabol csak azt szeretnem kerdezni, hogy miert log ki a szoveg a mezobol? Beallitasi problema?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Menet közben valamit elbénáztam...
      :(
      De azt sem tudom mit, és hol.
      Elnézést.

      Törlés
  2. Ne hulyeskedj mar! Nem azert irtam, hogy szabadkozz!
    Csak feltunt, hogy keves volt a hely a mondanivalodnak. :)

    VálaszTörlés
  3. Azért bosszant, főleg, hogy tudom, a saját bénaságom...
    :D

    VálaszTörlés