2014. február 27.

Randi Franke-val

Néhány napja levelet kaptam Franke-tól.
Randira hívott.
Még jó, hogy tegnap fodrásznál voltam.
:)
Na, mielőtt valaki elkezdene kombinálni, nincs új pasi az életemben.
A meghívás szülői értekezletre szólt gyerekem munkaadójához.

Most kérem meg azokat, akiknek feláll a szőr a hátán, amikor az otthoni dolgokat káromolom, hogy ebben a pillanatban álljanak meg az olvasással, és arra a kicsi x-re, a jobb felső sarokban kattintsanak rá.
:)

Szóval, egy levél érkezett, amiben szívélyesen meghívtak erre az estére.
Fél 6- ra kellett mennünk, és nagyjából kétórai programot irányoztak elő.
Bevallom, a szülői értekezlet nem tartozik kedvenc elfoglaltságaim közé, ha lehetet, akkor otthon ki is hagytam.
Miről szólt otthon egy szülői?
Az első egy órában egyezkedés a "hova menjünk osztálykirándulásra/középiskolában, menjünk-e egyáltalán" témában.
A következő órában a házirend ismertetése, a követelmények elsorolása (ki a bánat kíváncsi rá).
A harmadik órában - jó esetben- sor került a négy (sok) szemközti megbeszélésre az ofővel. Ha volt ideje kivárni az embernek. 
Persze, sok szülő ilyenkor szeretné megosztani a családi problémákat, a mit főzzünk hétvégén, és a hogyan nyaljak be még jobban a meleg szarig témára korlátozódtak.
Én nem nagyon szoktam ezt a lehetőséget megragadni. Általában szoktam tudni, hogy a "büdös kölke" mit csinált már megint. Nagyobbik gyermekem élelmes, talpraesett diák volt, októberre már a legtöbb tanártól beszerzett egy szaktanárit. Jókat szoktam rajta röhögni, sok esetben nagyon kellett uralkodni magamon, hogy ne válaszoljak vissza valamit.
Egyszer tettem meg, amikor a lánykámnak írtak haza, hogy a "gyerek nem hozta magával az akármilyen füzetet". Visszaírtam, hogy nem csak azt nem vitte magával. :)
Mit mondjak? Nem tartoztam a népszerű szülők közé.

Itt meg kell jegyezzem, amit már sokszor, sok helyen leírtam, az otthoni tanerők nagy részének inkább kukoricát kellene kapálnia, s nem tanítani. Természetesen, tisztelet a kivételnek. Pl. a mi Marika néninknek, akinek áldásos tevékenységének köszönhetően nagyon jól beszél a nagyobbik angolul. Azt mindenki tudja, hogy az otthoni oktatás nem híres arról, hogy egy nyelvet JÓL el lehet az iskolában sajátítani. A mi Marika néninknek sikerült.
Szóval nálam az alapfelállás: mindig a gyereknek van igaza. Ha egy tanár csak erőszakkal (beírással, rossz jeggyel) tud megoldani egy problémát, az nem oda való.

Térjünk vissza Svájcra.
Természetesen itt is voltunk már szülőin,  meglepően teljesen más volt, mint otthon. Számítottam rá, hogy ez sem fog semmiben sem hasonlítani a megszokotthoz.
Ami meglepett, hogy nem az iskola, hanem a munkahely szervezte. Bár, ha belegondolunk, akkor logikus, hisz idejük legnagyobb részét a munkahelyen töltik, az iskolába csak némi észt próbálnak tölteni a fejükbe.







Itt néhány gondolat a Franke-ról, aki nem ismerné. Amikor egy éve felvették és szerződést kötöttünk, én nagyon örültem. A céget ismertem még otthonról. Igaz, csak annyi tudtam, hogy prémium terméket gyárt, prémium áron. :)
A cég 2011-ben volt 100 éves, erről készült egy rövidfilm. ITT megnézhető.
A lányom a kávés üzletágnál van, egy video a múlt évi kiállításról, ITT:





Családilag mentünk. Mivel figyelmesek, tudják, hogy nem vagyunk perfektek, ezért a lányunk is eljöhetett, mint tolmács.
Jó kis kombót alkotunk a párommal, én értek, ő meg beszél.
:D

Adjuk meg a módját, végre levehettem a maci-nacit. Már egy hete csak a mamára gondolok helyett, könyvelek, szelektálok, iktatok. Rém unalmas meló, de meg kell csinálni és nem kell hozzá kiöltözni.
Pontosan érkeztünk, kissé izgultam, hogy ne késsünk el, de marha nagy volt a forgalom, épp, hogy odaértünk.
A fejépületben fogadtak bennünket, ami egyben bemutatóterem és konferenciatermek halmaza is. Jópofa, mert a tárgyalók a földrészekről vannak elnevezve. A fogadás szó szerint értendő, mert a fő Lehrmaister személyesen jött elénk, mutatkozott be és adott át névtáblát. Hi-hi, jól írták a nevem. Otthon ez ritkán szokott előfordulni.

Felkísértek (!) az előadóterembe, nem ragozom.
Mikor mindenki egybegyűlt a HR nagyfőnök köszöntött. Halkan, csendben jegyzem meg, hogy több ezer ember dolgozik a cégnél, de belefért neki, hogy a 16 taknyos szüleit személyesen kalauzolja.
Projektor, slide-ok sora, a cég bemutatása, a kollégák bemutatása (egy-egy üzletág Lehrsmeistere).

Kiderült, hogy összesen 53 tanuló van a cégnél, ebből 16 az elsős. Ha jól emlékszem, 6 szakmában.
Ja, mama megkérdezte, hogy swiccerül vagy németül beszéljen-e. Nem szólt senki, aztán végül németül nyomta.
Beszélt a cégről, aztán a tanulókról, az elvárásokról és a lehetőségekről. Néhány statisztikai adat is becsúszott, majd egy másik nő elmesélte az őszi kötelező egy hetes koncentrációs tábor (Projectwoche) élményeit, fotókkal fűszerezve (a lányom majd mindegyiken rajta volt-népszerű a lelkem).

Ezek után (ca. 3/4 óra), akiknek látványos a szakmájuk (esztergályos), megnézhették a műhelyt. Mi a lányom főnökével átmentünk a gyár éttermébe (ez is jó "sz@r" hely), ott már várt ránk a kaja, pia.






Második hátas: Robi, a főnök megkérdezte tőlem, hogy új-e a frizurám? Bakker, egyszer találkoztunk. Azért ez tényleg figyelmes, hogy emlékezett, hogy akkor más volt. Én meg sem ismertem. Ez persze, az én bizonyítványom. Leülhet, 1-es.
:D

A legnagyobb meglepetésünkre, az étteremben HR mama odajött hozzánk, gratulált a gyereknek, mint legjobb elsősnek. Na, ezen konkrétan lementem hídba.

Nagyon figyelt, hogy érthetően beszéljen, és már kínos volt a kedvessége. Érdeklődött, hogy mit csinálnak a szülők, van-e testvér, stb. 
A párom megjegyezte, hogy milyen szuper a legújabb termék, erre mamát, mintha hájjal kenegették volna.
:D

Időközben megkezdődött a szülőkkel a négyszemközti beszélgetés is.
Na, ott is fészkelődtem, én ennyi jót az összes gyerekemmel kapcsolatban nem hallottam. A legszimpatikusabb az volt, hogy nem csak őszintének hatott, hanem az is volt.

Bár a bevezetőben elmondták, hogy nem mindenkinek sikerült jól az első félév, mégsem tört elő bennem az otthoni ismerős érzés, hogy "nocsak, most jól belerúgok még egyet a büdös kölkébe". Figyeltem a többi szülőt is, egyik sem helyezkedett kényelmetlenül a széken. 
Valóban a figyelmet kívánták felhívni, hogy van mire összpontosítani és nem a földbe döngölés volt a cél.

A kisgóré  - akit annyira nem kedvelünk -, a végén megköszönte, hogy elmentünk. Magyarul.
No, comment.

Az egész este alatt azt éreztem, hogy fontos számukra a diák. Próbálják segíteni, nem az a cél, hogy azt emeljék ki, hogy mit nem tud a gyerek, hanem azt, hogy mit tud.
Egészen más ez a hozzáállás.

A végén minden család ajándékot kapott. Persze, nem toronyórát láncostól.
Egy étel melegen tartó izét (mi a neve?).
Tök jól néz ki.
Szerintem más Franké-s cuccom nem lesz az életben. :)
És, ha már iskola, legközelebb a bizonyítványról is írok néhány szót.



19 megjegyzés:

  1. Tényleg nagyon kellemes este lehetett, ráadásul látszik, hogy igyekeztek is azzá tenni, ha már egyszer szülőit kell tartani.
    Ami még ezzel kapcsolatban eszembe jut, hogy otthon általában azoknak a szülei mentek el, akikkel nemigen akadt feltűnő probléma...viszont azokat a szülőket, akiknek a gyerekeitől alig lehetett tanítani az órákon, nem igazán lehetett látni. Így a szülői általában elég unalmas lett, hiszen, ami valós probléma volt azt nem lehetett megtárgyalni, mivel akire a leginkább tartozik sosincs épp jelen. Így maradt az osztálykirándulás témaköre kb.

    Egy kérdés, ha nem veszed/veszitek tolakodásnak, szomszéd ügyben van-e valami fejlemény?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban, ha visszagondolok ilyen is volt nem egy esetben. :(
      Ami írtam az kirándulással (itt Projectwohe) kapcsolatban, nekem ez azért szimpatikus, mert nem kellett egyalni rajta, készen kaptuk, eszed-nem eszed nem kapsz mást alapon. A gyerekeknek meg tök mindegy, a buli a lényeg. :)

      Persze, nyugodtan kérdezz.
      Az eset óta csend van. Igaz, a házigazda nincs itthon, talán katonáskodik, passz.
      Végül arra jutottunk, hogy költözés lesz a vége, szóval már fél lábon is kibírjuk...

      Törlés
    2. Köszönöm a választ! :) Azért a szomszédoknak is elég nagy mázlijuk van veletek, hogy nem mentek bele egy gyakorlatilag végtelen játékba velük (főleg a saját javatokra), hanem inkább költöztök, ezt nem mindenki vállalná be. Főleg itt, ahol a költözés elég nagy kihívás úgy általában, kezdve azzal, hogy lakást/házat sem lehet csak úgy leakasztani a szögről. Azért sok sikert kívánok hozzá! :)

      Törlés
    3. Köszönöm szépen.
      Igazából összetettebb a dolog. :) Ha csak ez lenne a probléma, akkor azért nem lennék ilyen belátó.
      A legnagyobb és egyelőre megoldatlan problémánk a parkoló hiánya. Másodsorban a korábban említett fűtés, ami az idén ugyan nem okozott problémát, de egy keményebb tél esetén kellemetlen lenne.
      Így aztán családi szavazást követően ez a döntés született. Nem sürgős, most megpróbálunk már végre egy végleges ingatlant találni.

      Törlés
  2. Kedves svájcisapka,
    olvasom a blogot egy ideje, felpiszkáltál Svájccal :-)))), eddig csak németorientált voltam, de most már felétek is nézelődök állásügyben.

    Az osztályfőnöki órán nem ültünk mi egy teremben ??? :-)))), totál ugyanez volt az élményem. A tanárnő a semmiről fosta a szót 2 órán keresztül, ami konkrétumot elmondott, az egy pár sor volt a papírlapon. Mikor megkérdeztem, hogy ezeket a dátumokat miért nem tudja email-ban elküldeni ha már mindenkitől elkérték a címét, csak hápogott .... egyszerűen katasztrófa az egész, de nem csak a tanárnő, az egész iskola (Bp.-i ix. 'jónevű' gimi).

    Remélem hamarosan mi is már kinnt leszünk.

    További szép napot!
    üdv, egy apuka Abszurdisztánból

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Apuka!
      Azt hiszem, nem iskolafüggő a dolog. :(
      Nekem vesszőparipám az oktatás, főleg mióta itt vagyunk és látom, hogyan (is) lehetne azt csinálni. Jobban.

      Kívánok minden jót, akár itt, akár máshol.
      Ha bármiben tudok, nagyon szívesen segítek.
      :)
      üdv.
      T.

      Törlés
  3. hühaaaa...én eddig nem ismertem FRANKE-t, de megnéztem a videót, igaz nem értettem meg mindent, de a lényeget igen!!
    A jövő kávé rendelése nem semmi! :)
    Szóval a lányod most itt elsős, ha jól értelmezem akkor ez a cég végzi a képzését???

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen. 3 éves szerződést kötöttek vele, most arra hajtunk, hogy utána maradhasson, mint dolgozó, illetve továbbtanulni is innét szeretne menni.
      Szerencsére a főnök, Roberto nagyon kedveli, már ő is "tervezi" a jövőjét. Ez nagyon jóleső érzés, annak fényében, hogy otthon csak azt hallottuk: "fiam, nem lesz belőled semmi..."

      Törlés
    2. Köszönöm, átadom az érintettnek, hisz én csak a "hírvivő" vagyok. :)

      Törlés
    3. oks:))
      egyébként mimi vagyok, de itt csak gméllel engedett írni...:)
      és ezeket a hülye betüket nem lehet kiiktatni?
      mármint az ellenőrző kódot..

      Törlés
    4. jaj, szia.
      :)
      hm.. jó kérdés... ha értenék hozzá, megmondanám.
      majd megkérdezek egy nálamnál okosabbat.
      :)

      Törlés
    5. Nálam nem betűk, hanem számok jelennek meg, azokat el lehet olvasni :-)

      Törlés
    6. Mimi: Az ellenőrző kódnál ha betűt ad, kérj addig újat, amíg számot ír. Az már olvasható. A gmailes belépőnél is lehet választani nick nevet. Vagy google, az ugyanaz?

      Törlés
    7. Mint otthon sok évet tanító igazolhatom hogy az otthoni szülőik semmit nem érnek. És még rossz a hangulat is. Kanadai tanároknál voltunk olyan szülőin ahol a gyerekek is ott voltak, grilles, műsoros, jó hangulatú esti party. A különbség nem leírható.

      Törlés
    8. Amikor még nem blogoltam, volt olyan is. :)
      Soha nem fogom elfelejteni a meglepetést. A gyerekek készültek kis üdvözlőkártyákkal, jelen volt az összes tanár, hogy bemutatkozzon. Röviden elmondták az okosságot, utána kaja mellett lehetett kötetlenül beszélgetni. És a gyerekek is élvezték.

      Törlés
  4. Hát, mint volt tanárnak reklamálnom kellene a leminősítésért, de igazatok van a szülői értekezletek tekintetében is!
    Szuper napotok lehetett! :-)
    Egyébként mi például a kicsi óvodájában is minimum 1 órás beszélgetésen voltunk, ahol csak a mi gyerekünk fejlődésével, esetleges problémákkal kapcsolatos dolgokat hallottuk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az egyensúly miatt írtam kivételt is.
      :)

      Törlés
  5. Mi anno a Mo-i óvodámban a szülőin teát főztünk a szülőknek, meg ha esetleg a gyerekekkel sütöttünk délelőtt, azzal a szülőket is megkínáltuk - pl karácsony, húsvét környékén. Az ötlet a kolléganőmtől eredt, aki 19 évvel volt idősebb nálam - tehát nem a kor, hanem az ész számít ilyen esetben.

    VálaszTörlés