5-ből 1, avagy sok vagy kevés a 20 % ?

Minap reggel ez a kérdés foglalkoztat: 20 % sok vagy kevés?
Lássuk csak, ha 20 % esélyem van megnyerni a lottó ötöst, akkor ez egy nagyon szép arányszám, és már futok is feladni egy szelvényt.

Ha egy vizsgát csak ötödszörre sikerül letennem, az ciki.

Ha azt mondom, hogy az 5 felvett emberből csak egyet marasztalnánk?

Mi a véleményetek, ez jó vagy rossz?

Az én véleményem szerint nagyon rossz, és sok mindenre választ ad.

Választ ad arra, hogy a munkának nincs becsülete, hogy az emberek nem szeretik, nem becsülik a saját munkájukat. Nem tölti el őket örömmel, ha valamit megcsinálnak.
Hogy ez hova vezet, az egy szociológiai tanulmány lehetne, de ezt inkább nem feszegetem.

Mi 5 évvel ezelőtt eljöttünk a semmibe. Se lakhatás, se munka, se ismerős, semmi. Csak akarat volt a hátizsákban.
Ha mi akkor olyan ajánlatot kapunk, mint most a nálunk dolgozók... nem folytatom.
Nem panaszkodok, mert így is haladunk a céljaink elérése felé, de indulásnak nagyon jó lett volna.

Íme a részletek: A projekt indulásakor 5 emberre volt szükségünk. Meghírdettük az állást, amire már akkor sem volt nagy érdeklődés. Erről  ITT    olvashattok.

Első körben kiderült, hogy nem lesz meg az 5 fő, csak 4. Egyeztetve a megrendelővel, ez is elégnek tűnt. Ám, az indulás előtt, amikor már kikértük és megkaptuk az engedélyeket, az egyikük visszamondta. Nem volt kedve külföldre menni.
Hm...

A három ember megérkezett az egyeztetett szállásra, amivel ugyan később akadt probléma, de maga a szállás komfortfokozata és állapota jó volt.
A költségeket tekintve természetesen a szállást, és a munkába járást mi fizettük, kvázi nekik csak a megélhetést kellett biztosítani. Ha valaki ügyesen sáfárkodott, nem rossz pénzt tehetett félre.

De, térjünk vissza. A megérkezettek közül az egyik beajánlotta egy ismerősét, így egy héttel később már 4 volt a létszám, majd az egyikük a testvérét, ő a 2. héten érkezett. Így végül mégis 5 fő lett a létszám.

Az elején nem is volt probléma, ám a testvérpár régi tagja egyfajta szakszervezetisként lépett fel, és szinte minden nap valamilyen igényt jelentett be.
Az elején "benyaltuk", és mivel úgy gondoltam, hogy semmilyen okot nem szeretnék adni, a "köcsög főnök" jelző elnyerésére, igyekeztem teljesíteni a kéréséket.
Aztán kiderült, hogy tulajdonképp ő nem a többiek érdekeit képviseli, hanem a saját magáét.

Itt-ott elhangzott egy jelző az illetőre, hogy bizony kissé összeférhetetlen.
Persze, nem egyszerű 5 felnőtt emberrel összezárva, de az együttélésnek vannak íratlan szabályai amit, ha mindenki betart, nagy probléma nem lehet.

Aztán következő észrevétel a fiam részéről érkezett: hogy nem egészen érti, vajon mit őrizhet a zsebében a kolléga, mert a munkaidő nagy részében a zsebében van a keze.
Hm...
Ez már súlyosabb probléma volt, ami a kollektívára sem vetett jó fényt.

Következő alkalommal a többiek is megjegyezték, hogy bizony többet morog, mint elfogadja a dolgokat,
A morgás jellemzően a mi anyagi helyzetünkkel volt kapcsolatos, "a könnyű nekik, és ha nekem annyi pénzem lenne" kezdetű mondatok hagyták el rendszerint a száját.
Aztán volt még egy érdekes dolog: kitalálta, hogy a megbeszéltekkel ellentltben, ő már korábban hazamegy szabira, a péntek helyett kedden. :)
Mi van?
Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy volt olyan reggel, hogy a főnököt arra sem méltatta, hogy reggel üdvözölje.
Mivel épp hónap vége közeledett, így azt mondtuk, hogy nem kell megvárnia a keddet, pénteken befejezi a munkát, szépen elballag haza és vissza sem jön.
Meglepődött. Hogy min?
Hm...

A testvére sem jött vele vissza, így megint hárman maradtak.
Gyorsan sikerült pótolni egyiküket, így a létszán egy héten belül 4 volt. Úgy gondoltuk, hogy ez marad egészen az első turnus végéig.

A kezdő létszámból még három fő maradt a végéig. Ebből egy abszolút használhatatlan, gyakorlatilag a teherhordáson kívül semmire sem lehetett használni.
Pedig, elméletileg gyakorlata volt.
:(
A kettő közül - szívem szerint -, egy munkatársnak ajánlanám fel a lehetőséget a folytatásra.
Ő az, aki igyekezett, akin azt láttuk, hogy valóban profi munkát ad ki a keze közül, valóban magáének érzi azt.
Ő volt az, aki felvállalta, hogy a szálláson rendet rak (a többiek után is).
Nem hisztizett, nem morgott.
Ő is, és mi is elégedettek voltunk.
Jó lenne hozzá hasonlókat találni.