A biztosító itt is csak biztosító

Nem tudom, hogy milyen a tapasztalatotok az otthoni biztosítókkal kapcsolatban. Nekem nem túl jó. Köss biztosítást, fizess, aztán ha bajban vagy, igyekeznek kihátrálni. Vagy legalábbis  a kákán is csomót keresve, megúszni, minimalizálni a fizetést.
Az is otthoni tapasztalat, ha az ember szemfüles, van egy adag józan paraszti esze, akkor meg lehet találni a rést a pajzson.

Minél bonyolultabb az ember élete, annál több biztosításra van szüksége. Nincs is ezzel baj, csak legyenek korrektek.

Halmozottan érvényes Svájcra, fontos legyen biztosításunk. Ellenkező esetben olyan kártérítés szakadhat az ember nyakába, amit aztán még az unokája is fizet.
Nem emlékszem, hogy részleteztem-e, hogy milyen biztosításaink vannak, most néhányról essen szó:

- Krankenkassa (egésszégbiztosítás): ez kötelező, eszed-nem eszed. Díja kortól, nemtől, lakhelytől függően havi 150 frantól a csillagos ég. Persze fejenként, felnőttek esetében.

- Háztartási biztosítás: mivel a lakásunk bérelt, nem árt ha van. Egyébként sokan nem tudják, hogy a tulajdonosnak is kell rendelkeznie biztosítással, tehát, ha mondjuk beázás történik, azt az ő biztosítása is fedezi. Persze, erről hallgatnak, mint sz@r a gazban. Valamilyen szinte érthető, mert ha sok a káreset, akkor őket terheli a biztosítási összeg növekedése. Tehát, ha baj van, és nincs a családnak ilyen, akkor meg kell beszélni a tulajjal. Ez csak egy utolsó szalmaszál, inkább kössünk. Éves szinten meg lehet úszni 100 frankból.

- Balesetbiztosítás a gyereknek.

- Jogi védelmi biztosítás. Erről korábban írtam ITT

Ezen kívül még van közlekedési biztosítás is, felelősségbiztosítás a cégnek és még ki tudja hány.

Történt az elmúlt évben, hogy igénybe kellett venni a jogi biztosítást, sőt már az idei évben is másodízben.
Azt csak halkan jegyzem meg, hogy itt sincs ez másképp, mint otthon, az megy el vállalati jogásznak, aki kényelemre, nyugalomra vágyik és nem sok vér van ott ahol kellene.

Az ügy még mindig a régi tulajjal kapcsolatos. Terveztem erről egy külön írást, de már annyira tele a hócipőm vele, és olyan szövevényes, hogy csak itt érintem a témát.

Az alapfelállása az volt a jogásznak, hogy nem teljesen tiszta az ügy és jobb lenne, ha fizetnénk. Közben, utátanézve a dolgoknak, én úgy ítéltem meg, hogy nekünk van igazunk. Innen indult a kanossza, levelezés hegyek oda és vissza. Folyamatos kontaktolás, miért így, miért úgy. Tulajdonképpen most mit is csináljon? Hát, mit is? Neked kell tudni, te melengetted a segged az egyetemen.
:(
Gyakorlatilag fél év alatt nem jutottunk sokáig, nem volt más választás a cég Treuhandlerét is be kellett vonni az ügybe. Ő kezébe véve azt, két hét alatt dűlőre jutott az első részével.
Ezzel még nem volt vége. Sajnos.
Most egy új fejezet nyílt az aktában, ugyanis a tulaj még az előző évi fűtésszámlával is át akar verni a palánkon. A vicc, hogy az elmúlt évben sem hagytam, miből gondolta, hogy most fogom...

Ügyvédünknek szerintem már nagyon tele van a hócipője, hogy dolgozni kell.

A napokban kaptam egy fülest a biztosítótól, hogy amennyiben vége ennek a történetnek, úgy a biztosító felmondja ezt a biztosítást, lévén problémás ügyfelekkel nem dolgoznak.
Ezen jót mosolyogtam.
Róka fogta csuka, azért fizetsz, hogy segítsenek rajtad, de ha bajban vagy, akkor már nem vagy jó ügyfél.

Hm...

Ezzel az a probléma, ha ők mondanak fel, akkor bekerülünk a problémás ügyfelek halmazába, és lehet, hogy más biztosító sem köt ilyen tipusú biztosítást velünk.
Ezt nagyon nem szeretném.
Szerencse, hogy van rés a pajzson. Ha megelőzőm a biztosítót, és én mondok fel előbb, akkor nem kerülünk 'büntibe'.
:)

Egy kis vidámság mára, témához illően:

Biztosítási ügynökök továbbképzésén így szól az oktató:
- Ahhoz, hogy igazán sikeresek legyenek a szakmában, két adottságra van szükségük: ősz hajra és aranyérre. Az ősz haj megbízható külsőt, míg az aranyér együttérző tekintetet biztosít...