2013. november 7.

Fel a fejjel, avagy a fekete hétfő

Biztos volt már olyan napotok, amikor napközben arra gondoltatok, hogy "bárcsak fel sem keltem volna", vagy "miért vagyok én ilyen szerencsétlen, ez csak velem fordulhat elő".
Megnyugtatásként, nem csak veletek fordul elő, mással is. Tudom, abban az adott pillanatban sovány vigasz.
Hétfőn én is a rossz nap csapdájába estem.
Visszagondolva, biztos vagyok benne, hogy szerepet játszott az előző napi 11 óra vezetés, a késő estig tartó beszélgetés és egy olyan matracon való alvás, ami jellegében egészen más, mint amit megszoktam.




Az érkezést követő reggel nem túl frissen és nem túl üdén bevágtam magam a kocsiba, és bementem a városba, hogy némi fizetőeszközt vegyek magamhoz.
Lendületem alábbhagyott, amikor az automata nem adott pénzt. Nem igazán értettem, mert eddig nem volt probléma, jellemzően ott szoktam pénz felvenni.
Kis kitérő után a másik már adott.

Első dolgom volt a kedvenc áruházam meglátogatása. Az áruház legalább 30 éves. A mozgólépcsővel eddig minden alkalommal a jobb oldalon mentem fel az emeletre, így nem volt okom feltételezni, hogy ez most másként lesz. Épp a könyvesbolt kirakatát futottam át, amikor ráléptem a jobb oldali lépcsőre, ami jelen esetben az emeletről hozta a vásárlókat. Egy laza mozdulattal repültem vissza a startvonalhoz.
Még jó, hogy lapos sarkú cipőben voltam, ellenkező esetben akkorát estem volna, hogy úgy kellett volna összelapátolni.
Az attrakció után gyorsan körülnéztem, hogy mekkora a sikerem. Szerencsére gyér volt a forgalom, így talán nem is látta senki.



Mivel az időjárás monszunszerűre hajazott, ezért vásároltam egy esernyőt.
A második nyitás volt számára az utolsó. Sikerült a több tucatból azt kiválasztanom, ami nem akart rendeltetésszerűen működni. Így a nap további részét a kocsi és a célpont között futással töltöttem.

Délelőtt kis frizurafrissítés volt porondon. A legutóbbi alkalommal világosabb hajat szerettem volna, amit egy kis fáradozással sikerült a fodrásznak megvalósítani. Most is ugyanazt a színt hoztam, de a végeredmény olyan lett, mint a világosítás előtt volt (valószínű azért történhetett, mert más volt a gyártó, így a színek kódjai között nem volt egyezőség).

Jelen alkalommal a fogorvos miatt jöttem haza, ahova már előre egyeztetett időpontom volt. Elméletileg új fogat kaptam volna, de ne szaladjunk ennyire előre.

Induláskor épp felvillant a tankolást sürgető lámpa a műszerfalon, ezért bekanyarodtam az első kútra.
Egy belső karral kell nyitni a tank ajtaját, ami elméletileg kipattan, és úgy férek hozzá a sapkához.
Csakhogy rángathattam én a kart, nem történt semmi. Újabb próba, semmi. Huszadik próba, semmi. Persze, közben folyamatosan ingáztam a kar és a tank között.
A kútkezelők bentről nézték az akciómat és röhögtek. Mivel a kút önkiszolgáló, így nem is várhattam, hogy segítségemre legyenek.
Kétségbeesésemben (a késedelem miatt), felhívtam a párom, hogy most én vagyok-e a béna, rosszul csinálok-e valamit? Talán nem is húzni kell, hanem tolni, nyomni, fordítani, akármi.
Távirányítással megállapította, hogy valószínűleg nem bennem van a hiba, a tankolás metódusa helyes volt.
Mivel volt még gázolaj a kocsiban, így dolgom végezetlenül indultam tovább.
A hímes tojással nem lehet óvatosabban bánni, mint ahogy én a gázpedált kezeltem.
Odaérvén a fogorvoshoz reméltem, hogy ezt a "remek" napot pozitívan zárom. Nem is tudom, hogy az addigiak fényében, miért gondoltam, hogy így lesz.

Kiderült, hogy a sebem nem gyógyul megfelelően (illetve úgy, ahogy lennie kellene minden normális esetben). Így aztán fog nélkül távoztam.
A fogorvos próbált vigasztalni, hogy az összes „macerás” beteg rendszerint neki jut. Próbáltam mosolyogni, kevés sikerrel.
Még az a szerencse, hogy időközben beesteledett.


Hogy miért írtam le ezt?
Múltkoriban egy másik blogon olvastam hasonló „kesergést“, és akkor nem tudtam semmi okosat mondani. Ha most esetleg olvassa az író, bízom benne, hogy jókat kacag az én bénaságaimon és már elfelejtette az ő fekete napját.
Ha ti is ilyen napot fogtok ki, csak gondoljatok arra, hogy ennek a napnak is vége lesz, és a holnap jobb és szerencsésebb lesz.
:)

Szép napot nektek!

4 megjegyzés:

  1. Hát mindenkinek vannak rossz napjai :-) Ilyenkor semmi sem jön össze, csak az a jó, hogy egyszer vége lesz, új nap kezdődik!

    VálaszTörlés
  2. Az én kocsimon se nyitja a belsö kar a tanksapka fedelét.

    Megoldàs (Y kromoszoma kell hozzà): A biztonsàgi övvel huzott àllapotban rögzitem a kart, aztàn szép nyugodtan hàtramegyek, kinyitom a kis ajtot, megtankolok, majd a bizt. övet vissza a helyére, kisajto becsuk, fizet, tovàbb autozik, örül - vagy nem örül :-)

    Bocs, hogy irtam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi az ötletet, nem rossz, ha az ajtó hajlandó úgy kinyílni. Én pénztárcát használtam erre a célra (az öv tényleg jobb), de nem segített.
      A vége az lett, hogy bekocogtam a szervízbe, és ott megjavították. Már új korában sem volt jó, mert rosszul szerelték be. :(

      Törlés
  3. Egy ideig nem jartam erre, most visszaolvasgattalak...latom, te sem unatkozol! :D

    VálaszTörlés