Biztos volt már olyan napotok, amikor napközben arra gondoltatok,
hogy "bárcsak fel sem keltem volna", vagy "miért vagyok én ilyen
szerencsétlen, ez csak velem fordulhat elő".
Megnyugtatásként, nem csak veletek fordul
elő, mással is. Tudom, abban az adott pillanatban sovány vigasz.
Hétfőn én is a rossz nap csapdájába estem.
Visszagondolva, biztos vagyok benne, hogy
szerepet játszott az előző napi 11 óra vezetés, a késő estig tartó beszélgetés
és egy olyan matracon való alvás, ami jellegében egészen más, mint amit
megszoktam.
Az érkezést követő reggel nem túl frissen
és nem túl üdén bevágtam magam a kocsiba, és bementem a városba, hogy némi
fizetőeszközt vegyek magamhoz.
Lendületem alábbhagyott, amikor az
automata nem adott pénzt. Nem igazán értettem, mert eddig nem volt probléma,
jellemzően ott szoktam pénz felvenni.
Kis kitérő után a másik már adott.
Első dolgom volt a kedvenc áruházam
meglátogatása. Az áruház legalább 30 éves. A mozgólépcsővel eddig minden
alkalommal a jobb oldalon mentem fel az emeletre, így nem volt okom
feltételezni, hogy ez most másként lesz. Épp a könyvesbolt kirakatát futottam
át, amikor ráléptem a jobb oldali lépcsőre, ami jelen esetben az emeletről
hozta a vásárlókat. Egy laza mozdulattal repültem vissza a startvonalhoz.
Még jó, hogy lapos sarkú cipőben voltam,
ellenkező esetben akkorát estem volna, hogy úgy kellett volna összelapátolni.
Az attrakció után gyorsan körülnéztem,
hogy mekkora a sikerem. Szerencsére gyér volt a forgalom, így talán nem is
látta senki.
Mivel az időjárás monszunszerűre hajazott,
ezért vásároltam egy esernyőt.
A második nyitás volt számára az utolsó.
Sikerült a több tucatból azt kiválasztanom, ami nem akart rendeltetésszerűen
működni. Így a nap további részét a kocsi és a célpont között futással
töltöttem.
Délelőtt kis frizurafrissítés volt
porondon. A legutóbbi alkalommal világosabb hajat szerettem volna, amit egy kis
fáradozással sikerült a fodrásznak megvalósítani. Most is ugyanazt a színt
hoztam, de a végeredmény olyan lett, mint a világosítás előtt volt (valószínű
azért történhetett, mert más volt a gyártó, így a színek kódjai között nem volt
egyezőség).
Jelen alkalommal a fogorvos miatt jöttem
haza, ahova már előre egyeztetett időpontom volt. Elméletileg új fogat kaptam
volna, de ne szaladjunk ennyire előre.
Induláskor épp felvillant a tankolást sürgető
lámpa a műszerfalon, ezért bekanyarodtam az első kútra.
Egy belső karral kell nyitni a tank
ajtaját, ami elméletileg kipattan, és úgy férek hozzá a sapkához.
Csakhogy rángathattam én a kart, nem
történt semmi. Újabb próba, semmi. Huszadik próba, semmi. Persze, közben
folyamatosan ingáztam a kar és a tank között.
A kútkezelők bentről nézték az akciómat és
röhögtek. Mivel a kút önkiszolgáló, így nem is várhattam, hogy segítségemre
legyenek.
Kétségbeesésemben (a késedelem miatt),
felhívtam a párom, hogy most én vagyok-e a béna, rosszul csinálok-e valamit?
Talán nem is húzni kell, hanem tolni, nyomni, fordítani, akármi.
Távirányítással megállapította, hogy
valószínűleg nem bennem van a hiba, a tankolás metódusa helyes volt.
Mivel volt még gázolaj a kocsiban, így
dolgom végezetlenül indultam tovább.
A hímes tojással nem lehet óvatosabban
bánni, mint ahogy én a gázpedált kezeltem.
Odaérvén a fogorvoshoz reméltem, hogy ezt
a "remek" napot pozitívan zárom. Nem is tudom, hogy az addigiak fényében, miért gondoltam, hogy így lesz.
Kiderült, hogy a sebem nem gyógyul
megfelelően (illetve úgy, ahogy lennie kellene minden normális esetben). Így aztán
fog nélkül távoztam.
A fogorvos próbált vigasztalni, hogy az összes „macerás” beteg
rendszerint neki jut. Próbáltam mosolyogni, kevés sikerrel.
Még az a szerencse, hogy időközben
beesteledett.
Hogy miért írtam le ezt?
Múltkoriban egy másik blogon olvastam
hasonló „kesergést“, és akkor nem tudtam semmi okosat mondani. Ha most esetleg
olvassa az író, bízom benne, hogy jókat kacag az én bénaságaimon és már
elfelejtette az ő fekete napját.
Ha ti is ilyen napot fogtok ki, csak
gondoljatok arra, hogy ennek a napnak is vége lesz, és a holnap jobb és
szerencsésebb lesz.
:)
Szép napot nektek!
Hát mindenkinek vannak rossz napjai :-) Ilyenkor semmi sem jön össze, csak az a jó, hogy egyszer vége lesz, új nap kezdődik!
VálaszTörlésAz én kocsimon se nyitja a belsö kar a tanksapka fedelét.
VálaszTörlésMegoldàs (Y kromoszoma kell hozzà): A biztonsàgi övvel huzott àllapotban rögzitem a kart, aztàn szép nyugodtan hàtramegyek, kinyitom a kis ajtot, megtankolok, majd a bizt. övet vissza a helyére, kisajto becsuk, fizet, tovàbb autozik, örül - vagy nem örül :-)
Bocs, hogy irtam.
Köszi az ötletet, nem rossz, ha az ajtó hajlandó úgy kinyílni. Én pénztárcát használtam erre a célra (az öv tényleg jobb), de nem segített.
TörlésA vége az lett, hogy bekocogtam a szervízbe, és ott megjavították. Már új korában sem volt jó, mert rosszul szerelték be. :(
Egy ideig nem jartam erre, most visszaolvasgattalak...latom, te sem unatkozol! :D
VálaszTörlés