És lőn csoda...

... a 24. órában.
Lett lakás.
A legutóbbi bejegyzés után még gyorsabb ütemben kerestük/néztük a lakásokat.
Semmit sem mondtunk vissza, még akkor sem, ha nem pont olyan, akkora, és ott van, ahol elképzeltük.

Már úgy tűnt a "kutyaszarossal" sikerül megegyezni (nem túl jó helyen van), de aztán egyszer csak eltűnt. Nem tudom, ebben az esetben nekünk kellett volna szaladgálni utána, pitizni? Megbeszéltünk mindent, vártuk, hogy átküldje a szerződést. Nem jött.
Félve kérdezem, ha valakivel már tárgyalásban vagy, nem úgy lenne illendő. hogy a másik fél értesít, ha valami változás áll be? Akkor is, ha már nem aktuális. Szóból ért az ember. Vagy túl nagyok az igényeim?

Aztán beadtuk a jelentkezéseket mindenre, ami nem Verwaltung.
Az általam feladott hirdetésre is jelentkeztek, az egyikkel már "barinők" lettünk, hisz napi több e-mailt váltottunk négy nap leforgása alatt. Lányomnak tele volt a hócipője, mert ő fordította a leveleket. Igen, fordítani kellett, mert a hölgy (svájci) valami ismeretlen nyelven kommunikált ( német-svájci német- x nyelv keveréke, tele helyesírási hibával).
Lakás mégsem lett belőle.
Ezt megosztom veletek, mert vicces.
Most kihagyom az eredeti német leveleket, mert akkor az életben sem lesz vége a posztnak, csak a magyar fordítást teszem közkinccsé.

Szereplők:
Kék írás - Ő.
Piros - Mi.
Dőlt - Én.
:)

A hirdetésem:
Cégünk keres munkatársai részére minimum 5,5 szobás lakást vagy házat, Lenzburg 10 km-es körzetében, azonnali költözéssel. Két parkolóhely szükséges.

Az első mail:
Nekem van egy lakásom. (hm...jó neked).

Mi:
Kérjük szíveskedjen további információt megadni a lakásról. Hol van, stb.

Ő:
Gansingenben (na, ez már valami, tudjuk, hogy jó sz@r helyen van, de ha kiderül, hogy egy 3 szobás lakás, tökön szúrom magam. Itt megint félve kérdem, ha valaki el akar valamit adni, akkor nem kéne egy kicsit megerőltetnie magát, hogy némi infot közöljön?) 
:)

Megjegyzés: egyébként semmi baj Gansingennel, csak át kell evickélni a hegyen, ami időben sok.

Mi:
Lehetséges-e a Wohngemeinschaft (lakóközösségnek fordítanám. Jobb ötlet?)
Mennyi a bérleti díja, hány parkoló tartozik hozzá?
Itt megjegyzem, hogy mindig a szokásos/elvárt levelezési struktúrában írtunk, ő csak válaszolt (se megszólítás, se elköszönés).

Ő:
Igen lehet, parkolóval bruttó 2450.- (nem hangzott rosszul, de még nem láttuk. remélem nem liliputi ház)

Mi:
Remek, köszönjünk. Pillanatnyilag külföldön tartózkodunk, amennyiben alkalmas, úgy a jövő héten meg szeretnénk nézni. Kérem, egyeztessük az időpontot, és szíveskedjen megadni a pontos címet.

Ő:
Kedd, 18 óra.

Mi:
Megadná a címet?

Ő:
..... (cím)
Erősítsék meg, hogy jó-e a dátum? (ha egyszer mát leegyeztettük, akkor világos. vagy nem?)

Mi:
Természetesen, ott leszünk.
Mikor visszajöttünk,  elmentünk megnézni.
Még egyszer rákérdeztünk, hogy lehetséges-e a lakóközösség.

Ő:
Igen, a tulajdonos megerősítette, lehetséges (hurrá, lesz valami).
Az ingatlan jó volt, csak nagyon rossz helyen. De ezt már írtam.
5,5 szobás, kellemesnek tűnő lakás.

Mi:
Továbbra is érdekel bennünket az ingatlan, kérjük, küldje át a jelentkezési lapot.

Ő:
Mellékelten küldöm. A depozit 3 hónap.
Kérem csatolja  Betreibungsauszugot ("nullás" igazolás).
Itt jött el a pillanat, amikor azt gondoltam, hogy inkább főbe lövöm magam, mert ugye ez is magánszemélyes cucc. Mit írjak be, ki a GmbH társa/felesége?
Ez még nem volt elég, a kegyelemdöfés ezek után következett egy újabb e-mailben.

Ő:
Kérem jövedelemigazolást is csatolni.
Nyugtáztam. Hogy adjak ki jövedelemigazolást a Kft-nek? :D
Délután még egy mail.

Ő:
Esetleg szeretnék még egyszer megnézni? (bakker, nem nézegetni, akarom, hanem kibérelni)

Mi:
Köszönjük a lehetőséget, nem élünk vele. Az ingatlan megfelelő, továbbra is érdekel bennünket.

Ő:
Délután háromig meg tudják küldeni a papírokat?
Ha igen, akkor a tulajdonos holnap aláírja a szerződést.
Mikortól szeretnék az átadást?
Hó-hóóó, végre felgyorsultak az események. Hát persze, hogy át tudom küldeni, ha vársz kicsit még vizeletmintát is teleportálok. :D
13.09- kor átment.

Mi:
Mellékelten megküldjük a kért dokumentumokat. Amennyiben szükséges, a felelősségbiztosítás másolatát is meg tudjuk küldeni ( 5 M frankig terjed.) A dátum megfelel a szerződés aláírására, amennyiben lehetséges, az esti órákban.

Ő:
Kérem küldjék át a másolatot.

Ő: 15.54-kor
A tulajdonos azt kéri, hogy az összes dokumentum magánszemélyre legyen kiállítva, az igazolásokkal együtt.
A lakásban mindig ugyanazok az emberek tartózkodnak?
Kérem, még ma este küldje át a papírokat.
Hazudnék, ha azt mondanám őszinte volt a mosolyom.
:)
Bakker napok óta azt pofázom, hogy mint CÉG bérelnénk az ingatlant.
Persze, nem küldtem át, mert nem volt itthon nullás. 

Ő: 20.48
Hányan laknának pontosan a lakásban? Ez egy család?
Persze, drágám. Kár, hogy korábban hatszázszor elmondtuk, hogy miről van szó...
Itt kezdtem elveszíteni nőiességemet és felemlegettem az egész családfáját.

Mi:
Nem értjük mi a probléma.
Van egy cégem, én vagyok a tulajdonos. Az alkalmazottaim laknának (5 fő) a lakásban (nem család).
5 önálló férfi. Egész eddig arról volt szó, hogy lehetséges a lakóközösség. Kérem tisztázza haladéktalanul.

Ő:
Lehetséges a lakóközösség, de csak akkor ha minden hónapban ugyanazok laknak ott. És szükséges a nullás igazolás vagy öntől, vagy az alkalmazottaktól.
Hívja fel a tulajdonost...... számon.
(naná, onnan fognak nyugdíjba menni. na menj már valahova)

Ő (még akkor este):
A tulajdonos átvizsgálja a jelentkezést, és én hétfőn keresem Önt. Így rendben van?

Mi:
Igen, köszönjük és várjuk a visszajelzést.

Ez volt 5-én (ma van márc. 16). Szerinted? Úgy ahogy te nem hívtál, ő sem.
Ennyiben maradtunk.

...
Már majdnem minden reményem elfogyott, így megkérdeztem egy itt született magyart, hogy mi a véleménye, mit csináljak.
Ő azt tanácsolta, hogy felesleges erőlködni, oldjuk meg "okosban", bérelje ki valamelyik gyerek. Én ezt nem nagyon szeretem, de ha másképp nem megy... lakni kell valahol.
Gyorsan kikértünk egy nullást a fiamnak, és újból kezdtem keresni.
Szerencsére, még aznap (hétfőn) kaptunk egy másik mailt, hogy egy korábban megtekintett ház tulajdonosai, ahova korábban jelentkeztünk, személyesen szeretnének találkozni velünk.
Bevallom, nekem már az összes reményem elszállt, már nagyon belefáradtam ebbe a cirkuszba.
"Csellel" próbálkoztunk.
A lányom ment el "háztűznézőbe". Mégiscsak beszéli a swizzert, fiatal, csinos pofija van, tulajdonos a cégben. Talán ez elég lesz.
A tulaj egyébként normális házaspár, bár kifaggattak minden körülményről töviről hegyire, nem volt gáz. Ez belefér, mégis az ő házuk.
Végül a szerződést is megírták.
Már másnap átutaltam a kauciót, nehogy meggondolják magukat.
:D
Ugyan, így nem kellett a fiam nullása, kidobtam 17 frankot, bánja kánya.
:)

A múltkor is pedzegettem már, hogy elég a lakás hajkurászásból, költözésből, más megoldás kell.
Megszületett az ötlet. Bármennyire is nem akartunk, de veszünk egy házat/lakást.
Azt hiszem ez is sok írás alapja lesz.
:)