Gumicsont

A Pletykafészek című rovathoz kaptam pár érdekes levelet.
Természetesen, többségében nem az írásra reagáltak (minő meglepő), hanem kifejtették, hogy már megint gonosz, hálátlan, stb. vagyok. A stb. kifejezéseket inkább nem részletezem.
Csak szólok, az írásban szereplő sztorit egy svájci mesélte. Nem az én tapasztalatom, nem az agyam szüleménye.
:)

Néhány mondatban szeretnék reagálni a levelekre, utoljára. Korábban is megtettem és már picit unalmas számomra. Olyan, mint a gumicsont.

Az a kérésem, hogy akit ennyire irritál a téma, a stílus, az ne kínozza magát az olvasással (kivéve, ha mazochista). Bizonyára vannak olyan blogok, amik megfelelnek a kényes ízlésnek is.
Nem "gyúrok" az olvasottságra, igaz, annak nagyon örülök, hogy időközben sokan kapn(t)ak rá, és legalább annyi elismerő levél is jön, mint fikázó.

A blogot annak idején azért kezdtem el írni, mert segíteni szerettem volna hasznos információval, annak, aki frissen érkezik. Az indíttatás onnan jött, hogy nekünk senki sem segített. Inkább rúgott belénk még egyet, akihez fordultunk.
Így van ez ma is.
Én biztos rosszul vagyok összerakva, de úgy gondolom, hogy segíteni jó. Nekem jó érzés, ha valaki, aki hozzám fordul elmondhatom, mit, hogyan, merre intézzen. Ha valamit nem tudok, és ha időm engedi, utánajárok. Pénzbe nem kerül.
Visszatérve:
A múltkor közzétettem egy felhívást, amiben segítséget kértem (utoljára).
Szerintetek hányan reagáltak rá?
Megmondom: SENKI. Pedig Svájcból is sokan olvasnak, és nem csak olyanok, akik most jöttek.
:)
Akkor egy picit elgondolkodtam, hogy érdemes- e ezt csinálni...
Segíteni nem, fikázni igen? Tudom, utóbbit egyszerűbb.
Hm.

A fenti cikket azért írtam, hogy egy/több svájci szemén keresztül ismerjük meg őket. Úgy, ahogy mi is jobban ismerjük magunkat, valószínűleg ők is.
Az én tapasztalataim hol ilyenek, hol olyanok, relevánsabb egy helyié, saját magukról.
Megismerni őket fontos. Személy szerint nekem a munka miatt. Tudnom kell, hogy egy-egy kérdésben hogyan gondolkodnak.
De. elkanyarodtam.
Ha nekem, mint magyarnak azt mondja egy másik náció tagja, hogy a magyar összeférhetetlen, akkor - szép, nem szép-, de meg kell erősítsem. Így van. Persze, nem vonatkozik ez mindenkire, de a nagy számok törvénye alapján kimondható.
Ez fordítva is igaz: számtalanszor értetlenkedtünk már (svájci) ismerősök körében, amikor pl. a logika kerül szóba. Nem egy svájci ilyenkor legyint, elmosolyogja magát és csak ennyit mond: svájciak. Többek kiegésztik a kézüket felemelve, hátul megfogva az ellenkező oldali fülüket. Megvan?
:)

Erre jön pár hazánkfia, aki - mintha alegalább a családját szidnám- , elkezd ellenkezni, hogy az nem is úgy van. Mert minden, ami svájci az egyszerűen TÖKÉLETES.
Vicces.
Persze, vannak nagyon rendes svájciak, nem vitatom. Én is találkoztam velük, de a nagy számokat nézve, ők sem különbek, mint mi. Még akkor sem, ha egyesek mindenáron erről akarnak győzködni.

Igen, azt is tudom, hogy vannak, akik üvegkalítkában élnek itt, és nem találkoznak azokkal a problémákkal, amikről néha írok.
Ha az otthoni életem sikerül ide átültetni, egész más lenne a merítésem, de attól még nem hazudtolnám meg azokat, akiknek mások a tapasztalatai. Max. megdöbbennék és tátott szájjal hallgatnám. Továbbmegyek, hálát adnék az Istennek, hogy nem velem történtek.
Félreértés ne essék, nem irigy vagyok, elégedett vagyok, csak más közegben mozgok, többet és mást tapasztalok, mintha egy irodában, kiskosztümben ülnék havi tizen ezer frankért.

Viccesnek tartom, hogy egyesek meg akarják mondani, hogy mit érezzek.
Kicsit olyan ez, mintha egy afrikai éhezőnek magyaráznánk a fogyókúráról. Milyen jó érzés 5 kilóval kevesebbnek lenni.
:P

Hála: Miért kellene hálásnak lennem, hálát éreznem azért, mert itt vagyok?
Én nem menekültként jöttem. Tele pénztárcával érkeztünk, céget alapítottunk, dolgozunk, adózunk (marha sokat).
Nekem a svájci állam még semmit sem adott, amiért ne fizettem volna. Nem kaptam ingyenes nyelvoktatást, képzést, lakást, kosztot-kvártélyt.
Mindent piaci alapon szerzek be/meg. Sőt, nehezítve azzal, hogy "csak" egy Bewilligungom van, ami nem könnyíti meg pl. a lakásbérlést.

Svájcnak szüksége van a know-how-ra és arra az x kézre, amit foglalkoztatok.
Ha nem lenne erre szükség, valószínleg nem alapíthatok céget, és nem kapok engedélyt.
Ez ilyen egyszerű.
Ezt nekik is tudomásul kell venni.

Akkor mire a hála?

Engem egyébként nem zavar, ha valaki ezt érzi. Szíve-joga benyalni a meleg szarig (bocsánat), de ne akarja nekem azt megszabni, hogy nekem is ezt kellene tennem/éreznem.
Korábban tagja voltam néhány FB csoportnak, ott is voltak olyan személyek, aki napi szintén elmantrázták ezt a hála dolgot, és ha valaki más véleményen volt, akkor rögtön szar magyar lett belőle, aki miatt a hálások szégyenkeznek,
:D
Nem gondolom, hogy miattam bárkinek is szégyenkeznie kellene. Nem viselkedek másként, mint otthon.
Betartom a szabályokat, törvényeket, termelem a GDP-t. Ennyi.
Ezek mellett eltűröm pl. a diszkriminációt.
Mert az is van. Tudom, az itt nem lézetik.
:D
Kérdezem, mi az, amikor egy hirdetésben az szerepel, hogy kizárólag svájcit vesznek fel, vagy egy lakáshirdetést, amiben az van írva, hogy csak CH- Bürgernek adják ki.
Gondolj bele, mekkora háború lenne abból otthon, ha egy hirdetés otthon úgy jelenne meg, hogy "cigányok kíméljenek".
Ugye?
Tessék csak egy picit elgondolkodni.

Befogadás: nem kötöttem senkivel vérszerződést, és nem is tervezem.
Komolyra fordítva a szót, addig vagyok befogadva, amíg nem keresztezem senki útját. Legyen az a szomszéd parkolási szokása, egy tender elnyerése.
És ez így van veled is. Max. nem látod, de inkább nem akarod látni.
Ha valamit másképp teszel, mint ami az elvárás, egyből Uusländer leszel. Jaaa, nem mondják a szemedbe, de azért ez így van.
:)
Engem ez sem zavar. Semmi bajom vele, nem is akarok más lenni, mint aminek születtem.

Megszoksz vagy megszöksz. Tartja a mondás. Nyilván megszokja az ember, de az nem jelenti, azt, hogy ne lehetne kritizálni, beszélni róla.

Végezetül, azt hiszem megválaszoltam mindent.
A témát egyszer és mindenkorra befejeztem.
:)
Szép napot mindenkinek (még a fikázóknak is)!