A pontos jelentése a wikipédia szerint:
"A multikulturális kifejezés kulturális vagy nemzeti sokszínűséget jelent, míg a multikulturalizmus olyan ideológia, mely támogatja a kulturális és a nemzeti sokszínűséget és elismeri az etnikai kisebbségiségeket. A politikában: a kulturális pluralizmus támogatása a társadalomban, a különböző kultúrák békés egymás mellett élésének segítése, a kultúrák, nemzetiségek közötti problémákra való megoldás nyújtása."
Engem az utolsó mondat fogott meg. Vajon elérhető ez az idilli állapot?
Szerintem, nem.
Úgy gondolom, hogy az elfogadás még csak-csak, de a befogadás? Az már nehéz dió.
Persze, vannak nyitottabb emberek, akiknek ez könnyebben megy (én nem vagyok az). Őszintén szólva, ezt a multikultit sok esetben inkább érzem erőltetettnek, mint őszintének.
:)
Ha a társadalom legkisebb egységét, a családot nézem, ott sem egyszerű a helyzet.
Ha visszatekintünk a történelemben (nem nagyon, csak a múlt századig), még az is furcsa volt, ha egy falusi városit vett el férjül, feleségül, vagy épp egy református katolikussal bútorozott össze. És akkor még szóba sem került, ha egy magyar nemzetiségű roma párt választott magának.
Ekkor még csak nemzeten belüli különbségekről beszélünk.
Emlékszem boldogult fiatalságomra, hogy megnéztünk (mit néztük, bámultunk) egy afrikai férfit/nőt, ha épp egy fehérrel sétált a város főutcáján.
A rendszerváltást követően már mindenki mehetett a szélrózsa minden irányába, és lett "divat" külföldivel házasodni.
Persze, nincs statisztikai adatom, hogy mennyi a rosszul elsült vegyes házasságok aránya, és ebből mennyire tehető a kulturális különbségek miatti válás, de nekem is volt pár ismerősöm, akinek a mézeshetek (évek) elmúlása után megfeküdte a gyomrát a helyi szokások sokasága.
El-, elfogadta, de befogadni nem tudta az idegen kultúrát.
Európán belül még talán nincsenek is (?) akkora különbségek, de azon kívül annál több.
Nálunk a szűk családban nincs külföldi, de amikor egy unokatestvér egy szülinapi ünnepségre hozta a paliját egy bajor bőrgatyában, volt némi tátott száj és mosoly az arcokon. És ő ezt nem a vicc kedvéért vette fel.
:)
Nyílván, ezek apróságok, azt még el tudom képzelni, hogy a buli kedvéért felvegyek egy dirndl-t, de hogy ez állandó ünnepi viselet legyen... na, nem.
És ez még itt történt az öreg kontinensen, szóba sem került egy abaya viselete.
A szokásokról nem is beszélve.
Én nem vagyok egy barátkozós fajta (otthon sem), így ritkán kerülök kellemetlen helyzetbe, de azért előfordul néha. Az itteniek három puszival köszöntik egymást. Nálunk ugye, a kettő a megszokott.
Néhány helyi ismerős esetében ebből rendszerint vicces (?) helyzetek adódnak.
Mondjuk, egyébként is rühellek puszit adni (kivéve a családom), de zsigerből megállok a kettőnél. Már rég elhajoltam, amikor a helyi erő nagy lendülettel adná a harmadikat. Ciki.
:D
Egy idő után az is megterhelő, ha valamit állandóan el kell magyarázni. Nagyon meg tud akasztani egy-egy beszélgetést, ha a másik nem érti azokat a megjegyzéseket, amik szintén zsigerből jönnek. Ez fordítva is igaz, természetesen.
Múltkor beszélgettünk egy ismerőssel magyarul, ő fordított külföldi párjának. Egyszer csak szintén zsigerből azt mondtam valakire, hogy olyan, mint a Pató Pál. Ő lelkesen fordított, csak épp Pató Pállal nem tudott mit kezdeni. Annyiban maradtak, hogy az illető lassú.
:D
Ezek az apróságok már felszínes, kollegiális viszonyban is felmerülnek.
Házastársak esetében, véleményem szerint, kutya kötelessége lenne a másiknak is megismerni az idegen kultúrát.
Nekem nem jön be, amikor egyik kvázi alárendeltként átvesz mindent a másiktól, az meg nem.
Van egy nagyon kedves ismerős fiatal pár. Itt Svájcban ismerkedtek meg, a férj német, a feleség magyar. Többször voltunk egy társaságban és a férj lelkesen tanulta a magyart. Neki fontos, hogy a párja nyelvét is megtanulja, megismerje honnan jött. Ez nekem nagyon szimpatikus, de ritkán találkozok vele.
Inkább az erősebb kutya b.... alapon alakul ki. Itt természetesen nem azt mondom, hogy hibás döntés, ha valaki teljesen alárendeli magát egy új helyzetnek. Lelke rajta. Egyszer az egyik blogon olvastam erről egy kommentet, amikor egy magyar hölgy arab férjet választott, felvette az iszlámot, meg az abayát. Ezen egy picit felhúztam a szemöldököm, pláne amikor kiderült, hogy nem is arab országban élnek. Én nem tudnék ennyire "kifordulni" magamból.
Minap lánykám meséli: a munkahelyén valaki leejtett valamit. Erre ő viccesen megjegyezte: "Le fog esni."
Ezt nekünk nem kell magyarázni. :)
Munkatársa (arra gondolva, hogy csak rosszul fejezte ki magát) javította: "Leesett."
Itthon jót derültünk rajta.
Kérdeztem, hogy elmagyarázta-e neki, hogy direkt fogalmazott így, de csak legyintett.
Félreértésből, rossz fogalmazásból is adódhat konfliktushelyzet. Ismét egy blogon egy saját megjegyzésben nem akartam cigányozni, helyette "lebraziloztam" a helyi kisebbséget. Jó nagy hülye voltam, mert egy másik - ugyancsak ott kommentelő - (aki egyébként nagyon szimpatikus), felesége brazil származású. Ő ezt joggal felrótta. :(
Nem egyszerű.
Aztán ott vannak a viccek.
Néha a rádióban ellőnek egy-egy viccet, amin a helyiek nagyokat kacagnak, mi meg egymást nézzük, hogy ezen mit kell nevetni. Vélhetően ők is így lennének a mi poénjainkkal.
:)
Az is igaz, a puding próbája az evés, de egyelőre még nincs nagy rutinom.
Bizonyára változik a kép, ha személyes érintettségem lesz, de arról majd akkor.
Ti mit gondoltok erről?
6 magyar nőt ismertem aki Kairóba ment férjhez egyiptomi emberhez. Négyen már elváltak, a nők Mo-n vannak a gyerekeikkel. Persze ez nem statisztika de én ennyit ismertem.
VálaszTörlésHát igen. Egyiptomban is erősen őrzik a hagyományaikat. Gondolom, nem egyszerű beilleszkedni.
TörlésPersze hogy nem egyszerű, de ezt ők az elején is tudják, csak valahogy az a rózsaszín köd megüli az agyukat és nem mérik fel a következményeket. No meg a pasasok az elején nagyon rugalmasak, aztán meg szépen behajtják az ifjú feleségeken a hagyományokat.
TörlésSok vegyes házaspárt ismertem, akik szemlátomást kijöttek egymással. Europaiak voltak mind. Singliként mentem anno ki és soha nem volt komolyabb kapcsolatom svéd fiukkal. Pontosan az volt az érzésem, hogy miután nem közösek a gyökereink sokat kellene egymásnak magyarázni és az fárasztó. Házasságot csak magyarral tudtam elképzelni és így is lett. De unokahugom 45 évet élt a svéd férjével, annak haláláig és jól megvoltak. Két gyereke tökéletesen tud magyarul, az egyik itthon él már régen. Ő mostanában jött haza egy új külföldi, nem svéd, férjel. Neki bejött.
VálaszTörlésAhogy írtam, nem vagyunk egyformák.
Törlés:)
Köszönöm, hogy megosztottad a véleményed.
Valóban nincs különbség, én kifejezetten az arab térségre írtam. Ott azért vannak meglepetések.
TörlésAz en velemenyemet mar ismered:
VálaszTörlésTöbb éve külföldön élve és sok magyar külföldi blogot/kommentet olvasva több magyar haverommal, akik külföldön élnek azt kell megállapítanunk, hogy Kelet- és Nyugat-Európa meg az USA/Kanada között csak egy irány van a szerelem terén, mégpedig keleti nők mennek nyugati férfihoz, ellenpélda alig van, néztem hozzá hivatalos házasodási statisztikákat is(kb. 95%/5% az arány a keleti nő-nyugati férfi/keleti férfi-nyugati nő párosításra, olyan 200-400/5-10 szokott lenni darabszám évente).
A konstrukció lényege: a keleti nő szebb az átlagnál, kifejezetten jó csaj, a nyugati férfi pedig országában teljesen átlagos minden tekintetben. A keleti nő soha szóba sem állna a férfival, ha azonos nemzetiségbeli lenne vele a férfi, de mivel nyugati, így nagyon gyorsan szerelmes lesz belé vagy otthon vagy rövid idő után, miután kivándorol.
A kapcsolat gyakorlatilag arról szól, hogy a nyugati férfi egy olyan jó nőt kap, aki az országában rá sem nézne, kap mellé szexet és egy megalázkodóbb természetet a neki hazai kínálathoz képest, a keleti nő pedig kapja a hátteret, lakást, kocsit, nyelvtanulást, beilleszkedést, kapcsolati hálót, sokáig évekig/örökké eltartást, tehát egy életminőségbeli ugrást egy új országban.
Valamiért a sok bevándorlóval körbevett nagyvárosokban(30-50%)a magyar lányoknak szinte mindig csak fehér, őslakos, nyugati férfival sikerül összejönniük (a magyarok mellett persze), másik bevándorlót is ritkán választanak, vagy ha igen, akkor az is nyugati, kelet-euit soha, néha az egzotikumfaktor miatt dél-amerikait/négert, de ez nagyon ritka.
Más, egzotikus, távoli népek (amit konkrétan tudok: arabok/mexikói/dél-amerikai) esetében óriási ugye a kockázat, ott sokszor a felső 5-10%-ba tartozó férfihoz mennek hozzá (van néhány ilyen ismerősöm közvetlenül és több blog is, ahol ez a helyzet). A nő itt is átlagon felülien szép persze, gyakorlatilag csak szülnie kell az életben és ennyi, ha elválik, akkor is megéri már neki a dolog, mert kapja a fél vagyon+eltartást, gyerek persze nála marad.
Az, hogy kint élve utána magyarul írogat hosszú blogokat éveken át vagy folyton Magyarországra látogat és a magyar barátoknak üzen folyamatosan, facebookon át több év külföldön élés után is, csak számomra furcsa (ez bizony 0 beilleszkedést jelez az új országban). Helyi barátnőket sem igazán láttam egy blogon/facebookon/valós életben sem, tehát önzetlen barátság nem igazán tudott kialakulni egy külföldivel, csak egy “szerelem” egy a nőhöz képest jómódú nyugati férfival.
Sokszor a lányok olyan hajmeresztő dolgokat is bevállalnak egy nyugatiért, amiért egy magyarért soha nem tennének. Például évekig távkapcsolatban élnek érte, úgy, hogy évente csak párszor látják egymást, esetleg egy harmadik nyelven szeretnek bele egy nyugatiba úgy, hogy az a használt nyelv egyikük anyanyelve sem (pl. francia férfi-magyar nő angolul szeretnek egymásba Svájcban élve) és egyikük sem élt ebben a 3. nyelvi környezetben, tehát sokszor nagyon bénán vagy sehogy nem tudják magukat kifejezni érzelmileg.
Úgy is megtörténik sokszor a nagy szerelem, hogy a nő pár hónapja van csak kint és kb. középszinten gagyog a fogadó ország nyelvén, ami ugye semmire nem elég. Persze mindez csak csinos nők esetében van így.
Ez azért vicces, mert elvileg a nők helyeznek a beszélgetésekre és a belsőséges, intim dolgokra hangsúlyt egy kapcsolatban, aztán mégis ők mennek hozzá egy idegenül beszélőhöz, akivel a legalapvetőbb érzelmi dolgokat meg vicceket sem tudják megbeszélni rendesen, legalábbis az első években biztosan nem, ha meg egy harmadik nyelven beszélnek, tehát nem (francia férfi-magyar nő angolul beszél), akkor gyakorlatilag sohasem érnek el erre a szintre.
Sok évek óta egyedülálló nőismerősöm, akiknél a mérce a magyarok tekintetében nagyon magasan volt, az első pillanatban vagy otthon vagy külföldön egy tök átlagos, szigorúan nyugati férfibe “beleszeretett”.
Folytatäs:
VálaszTörlésNagyon fontos még, hogy a közösen elért vagyont a facebookon vagy a blogokon többes számban kell tálalni: ez a kocsit vettÜK, ezt a házat bérelJÜK/vettÜk, itt nyaralTUNK. De elgondolkodik az ember, hogy egy pár éve kivándorolt magyar nő átlagos munkával hogy vesz házat/lakást pl. Londonban (sehogy).
A magyar férfi, mint olyan, nem kelendő Nyugat-Európában és az USA-ban.
Vannak haverjaim, még otthonról, meg itt is, egyik elment Dél-Amerikába, tapadtak rá a csajok (cseh a fiú, ugye fehér = az ott menő és valszeg gazdag európai, csak gondolom nem tudják a lányok, hogy KELET-európai :D és hogy mekkora különbségek vannak), igazán bombanőket szedett össze, pedig sem Csehországban, sem itt, ahol vagyok nyugati nagyvárosban gyakorlatilag le sem szarták.
Ugyanez a szituáció egy magyar haverral, Ázsiába ment ki, a legjobb csajokat kapja, mert fehér, európai! és az milyen menő ott (fehér=gazdagság=biztonság). Otthon évekig keresgélt eredménytelenül.
A görög, itt élő haverom azt mondta, hogy a görögök a balkánra mennek csajozni (nekik közel van északon), ott gyakorlatilag mindegy, hogy mit csinálsz és hogy nézel ki, a krémet kapod a balkániak közül.
A családom ismerőse mesélte még régen, hogy régen a magyar fiúk az orosz lányok között arattak (ugye Magyarország jólét volt régen az oroszokhoz képest, nem?). Állítólag régen az NDK-s nők szerették a magyar fiúkat, nyilván, mivel Magyarországon az NDK-hoz képest jólét volt, ha jól tudom.
Folytatäs 2.:
VálaszTörlésHa valaki olvassa a határátkelő blogot és a kommentelőket (kivándorolt magyarok), akkor az majdnem az összes kommentelőre és posztra (1000 db poszt volt már) igaz ez az általánosítás, amit leírtam. A kommentelők között is minden magyar nő csak és kizárólag nyugati férfival van együtt, ha külföldi a párja, a külföldön élő magyar férfiak pedig vagy Ázsiából vagy Dél-Amerikából hoztak maguknak feleséget. Eddig egy db kivétel volt, egy poszt, ahol a férfi egy PhD-s magyar férfi volt és egy nyugati nőt vett feleségül, de a kommentelők között mindenkire érvényes volt az általánosítás(régen sokat olvastam őket, azért tudom). Amikor felhoztam ezt a jelenséget a blogon, akkor simán kitiltottak utána.
Rengeteg cikk is születik a dologról, aki érdekel, keressen magyar nyelven utána a dolognak, szinte csak nyugati/amerikai/ritkán egzotikus, de a magyarhoz képest nagyon pénzes férfiakkal fog látni magyar nőkkel.
Még egyszer: nem gyűlölöm a nőket, de egyszerűen kiakaszt, hogy egyes nők mit meg nem tesznek egy kis pénzért és jólétért.
Valszeg azért akaszt ki ez az egész, mert a leírtak bizonyítják a több 10-100 másik példával együtt, hogy a keleti nők egy kis pénzért mindent bevállalnak. Persze, nem mondom, hogy mindenki CSAK a pénzért van együtt a másikkal, csakhogy a pénz és a jólét, vagy az esély erre (ugye a nyugatiak bármikor visszamehetnek nyugatra Magyarországon élve is és helyiként dolgozhatnak, élhetnek, megvan a kapcsolati rendszerük, családjuk, mindenük ott) rögtön sokkal engedékenyebbé teszi őket minden tekintetben.
Például elnézik neki, hogy nem is értik, hogy mit mond a másik (???), finom utalásokról, kétértelműségekről lemondanak legalább az első pár évben (akkor hogy flörtöltek?). Elnézik, hogy a poénokat, áthallásokat nem értik talán egész életükben. Ha mondjuk hangos a nyugati (pl. olaszok, görögök azok), bunkó (ja, itt “közvetlen”), paraszt, nem lovagias és unalmas (pl. poénokat nem érti, osztrákok, németek elég sótlanok), azt mind betudják a kulturális különbségnek, amiket persze a jólét és a pénz rögtön áthidal.
A lényeg, hogy nem csak én, hanem a külföldön élő magyar barátaim is ezt látják Európa más nagy- és kisvárosaiban, a hivatalos statisztikák is engem igazolnak, a különböző blogokon és kommentekben ez a tendencia, amit leírtam.
Még folytathatnám személyes élményekkel, itt élve havonta találkozom egy magyar nő-osztrák férfi párosítással, illetve pár hetente látok a metrón importált ázsiai-dél-amerikai, egzotikus feleséget osztrák férfi mellett. A poén az, ha közelebb megyek, akkor a nő legtöbbször kb. 5 éves szintjén gagyog tele nyelvtani hibával, minimális szókinccsel.
Folytatäs 3.:
VálaszTörlésAkinek bármilyen kétsége lenne még, hogy egy ázsiai nő annyira szívesen megy hozzá egy nyugatihoz és költözik több ezer km-et a családjától, az olvassa el a következő blogot, minden benne van jelen esetben a thai nőkről: http://pattayasmile.blog.hu/
Állítólag Németország keleti része is tele van lengyel feleséggel,minden nyolcadik szlovák nő külföldi férfival házasodik össze, jórészt nyugat-európaival ( http://hvg.hu/vilag/20140718_Minden_nyolcadik_szolvak_not_kulfoldi_ves), a magyar nők pedig a külföldi (értsd: nem a csóró keleti, afrikai, hanem kizárólag gazdag, nyugat-európai országból/USA-ból/Kanadából/Ausztráliából jött) férfiért bármire képesek (http://hvg.hu/plazs/20140816_Kulfoldi_pasikra_hajtanak_magyar_csajok_a).
Úgyhogy nem a feminista/nem feminista nevelésen van a hangsúly (nevetnem kell), egyszerűen a nők a világ minden pontján a hozzájuk képest gazdag országban élő férfiba rögtön “szerelmesek” lesznek. Elválni már rohadtul nem érdemes, mert pl. egy német férfi feleségeként heti 10-15 órát kell dolgozni és mellette gyereket nevelni, minden ki van építve, örök segítség a férfi minden területen (nyelv, kapcsolatok, állás, mindent ismer, pénze van, örököl, stb) és akkor váljon el a nő és jöjjön vissza Magyarországra bruttó 120-200-ért (külföldön legtöbbször szar állásaik vannak a kivándorlóknak és a minimálbér környékén keresnek, amit nagyon kevésre elég, így egyedül nem tudnának megélni), valamint gyerekkel fel sem vennék sehova dolgozni otthon…senki nem olyan hülye, hogy a gazdag nyugatit otthagyja, még akkor sem, ha rohadtul langyos a kapcsolat vagy nem is szereti már a férfit.
Ja, és kiemelném, hogy nem az Andy Vajna szintű gazdagságról van szó vagy a Gábor Zsa Zsa szintű nőkről, hanem a mindennapi életről.
Nyugaton sincs ám nagy gazdagság, egy pincér vagy szobalány keres kb. nettó 1100 eurót, a minimálbért, abból kifizet 450-550-at egy külön szobára rezsivel együtt több emberrel lakva, elkölt kajára 300-at, bérletre 50-et és marad neki 100-200 eurója. Lakást soha nem tud venni, mert az egyszobás, 30nm-es lakások 80-90 ezer eurótól kezdődnek rossz környéken, egy telek a város szélén 200-300 ezer euró, egy családi ház meg 500 ezer euró-tól a csillagos égig mennek.
Ezen kívül a munka rohadt fárasztó, egész nap ugrálni kell 8-8,5 órát, estére hulla az ember + fél-egy óra bejárás a munkahelyre, sok munkahelyen nyugaton már nem is találkozik az ember helyivel, minden rossz munkát a bevándorlók végeznek, így a nyelvet sem tudja megtanulni.
Folytatas 4.:
VálaszTörlésEbből a helyzetből vizsgálva viszont nem csoda, ha a jól kinéző nők nagy része inkább exitel egy átlagos helyivel, hiszen akkor pár év után már rögtön lehet saját lakása (ha csak bérlemény is), aminek nagy részét a helyi fizeti és nem kell mindenféle idegennel élni egy lakásban, a helyitől megtanulhatja a nyelvet, lehetnek akár helyi barátai, de ez abszolút nem jellemző, egy rakás kapcsolata, mögötte áll a helyi családja és a biztonság, hogy ha kirúgják, akkor pár hónap nem fogy el a pénze és nem kell hazamennie.
Ehhez képest a helyihez beédesgeti magát, pár évig esetleg még melózik, aztán jön a gyerek, rögtön nem kell melózni, lehet otthon lenni, aztán hordani a gyereket ide-oda, majd részmunkaidőben melózgatni vagy teljesen háziasszonyoskodni attól függően, hogy mennyire pénzes a helyi.
Amúgy a magyar nők egy jó része amúgy is hot babe (kitartott nő/anyuka) lesz sokszor kényszerűségből külföldön élve magyar férj esetén is, hiszen az esetek nagyon nagy részében úgy megy a kiköltözés, hogy a férfi vagy otthonról talál munkát vagy egyedül kimegy és talál munkát, pár hónapig távkapcsolat, mindent elrendez, lakást keres, berendez, utána jön a nő és a gyerekek. Ha nincsenek gyerekek, akkor a nőt viszi magával, de pénzügyi oldalon szinte mindig mindent a férfi csinál, a nő meg követi őt.
A nőknek sokszor értékesíthetetlen szakmájuk van külföldön, viszont odáig ugye sokszor nem ereszkednek le, hogy takarítani/szobalánykodni/pincérkedni menjenek a szerbekkel/törökökkel/egyéb bevándorlókkal minimálbérért. Ha van gyerek, akkor rögtön összehasonlítják, hogy mennyibe kerül egy babysitter és akkor jön a duma, hogy “nehogy már egy filippino/ukrán/magyar bevándorló lány nevelje fel a gyerekeket, hiszen majdnem annyiba kerül, amennyit én keresnék!”. És még igazuk is van! A férfinek persze csak egy választása van: mehet melózni a családért. Kivételek persze vannak, de nagyon kevés, például akkor, ha a nő orvos, mert akkor valszeg ő lesz a fő kenyérkereső.
L.M. voltam
Jó hosszú lett.
Törlés:)
Bár, nagyon egy témára (férfi-nő kapcsolat/házasság) hegyezted ki, azzal legnagyobb részben egyet tudok érteni. Régebben én is írtam erről.
Azonban ne essünk az általánosítás hibájába. Az utazási lehetőségek megnyílásával, nagyobb az esély az ismerkedésre. Pl. valaki külföldön tanul. Ilyen helyzetben abszolút életszerű, hogy valaki igazi (!) szerelembe essen egy külföldivel.
:)
Sokan otthonról célzottan keresnek külföldit. Ez nekem nagyon nem szimpatikus. Talán nem is tudják, hogy mire vállalkoznak.
:(
Az utolsó bekezdésben foglaltakkal nem értek egyet, illetve árnyaltabb a kép. Szerintem több nő dolgozik, mint amennyi otthon van.
:)
Talán téged is meglep, de nagyon sok olyan nővel kerültem kapcsolatba, amikor a nő jött előre és a férj követte.
Sokan vállalnak olyan munkát, ami nem a képzettségük szerinti és nem csinálnak ebből problémát.
És még egy: ne feledkezzünk meg a férfiakról sem. Bár számuk csekélyebb, mint a hölgyeké, de sokan közülük bevállalnak egy randa, vagy öreg (mindkettő) nőt a pénzért, kényelmes életért.
:D
Ebből is ismerek párat.
Legközelebb róluk írok majd.
:)
Nyilván van igaz szerelem is, de tök véletlenül szinte soha nem egy ide kivándorló nincstelen ukrán/orosz/afgán/török (ami itt a cigány szinonimája gyakorlatilag)/magyar/szerb férfival jön össze egy bevándorló nő, hiszen vele ugyanolyan csóró marad és kívülálló, beilleszkedni meg ki akar egy ukrán/afgán/stb. itteni közösségbe?
Törlés"Sokan otthonról célzottan keresnek külföldit. Ez nekem nagyon nem szimpatikus. Talán nem is tudják, hogy mire vállalkoznak."
Elhiszik a túlzottan pozitív propagandát, aztán meg ahogy írtam, nem éri meg már hazajönni, mert kint a nyugati férfi már mindent felépített és hozza havonta a jó lóvét haza.
"Az utolsó bekezdésben foglaltakkal nem értek egyet, illetve árnyaltabb a kép. Szerintem több nő dolgozik, mint amennyi otthon van."
Attól függ, hogy mennyire jó szakmája van a férjnek. Én szinte mindig abban gondolkodom, hogy a férfi diplomás, jól fizetett munkát végez, így a nőnek nem létfontosságú melóznia. De tudjuk, illetve én valószínűsítem, hogy 70-80%-ban alja melót végeznek a magyarok, ahogy eddig tapasztaltam, na ott kötelező a nőnek is 40h-t lenyomni egy héten, különben éhen halnak. Gyerek mellett meg 20-30 órát.
"Sokan vállalnak olyan munkát, ami nem a képzettségük szerinti és nem csinálnak ebből problémát."
A kényszer nagy úr. Senki ne mondja, hogy egy marketinges/könyvelő/óvónő szívesen beáll évekre takarítani meg felszolgálni az Ausländerek közé.
"férfiakról...sokan közülük bevállalnak egy randa, vagy öreg (mindkettő) nőt a pénzért, kényelmes életért."
Na ilyet még nem láttam! De tuti van ilyen is.
Biztos én vagyok az UFÓ, de én tényleg szerelemből mentem a nem diplomás nyugati külföldimhez, aki ráadásul még az áltag alatt is keresett az esküvőnkkor 10 évvel ezelőtt, sőt az anyjával élt és csak az esküvőnk után 1 évvel tudtunk saját albérletbe költözni. (Most épp munkanélküli, de aktívan keres állást, momentán én vagyok az egyetlen, aki dolgozik a háztartásunkban. S amikor a gazdaság világszerte megzuhant 2009-ben, akkor sikerült letennünk depozitot egy saját lakásra és most abban élünk).
TörlésAmi pedig engem illet, én az itteni életem kezdetekor 7 hónapig vándoroltam ideiglenes állások között, egyik rosszabb volt, mint a másik, aztán megtaláltam az állandó helyem, ahol azóta is dolgozom teljes állásban. És ha csilliárdokat keresne a férjem, akkor is eljárnék dolgozni, mert kell az önbecsülésemnek. Nem tudom magam otthonülőként elképzelni. Ha majd egyszer eljön az ideje annak, hogy gyerekünk legyen, akkor sem akarok 1 évnél tovább otthon maradni majd a gyerekkel.
Eszter
Kedves Eszter!
TörlésAzért sok ilyen UFO is van.
:)
Egyik kedves ismerősöm több évnyi külföldi tartózkodás után ismert meg egy szintén kint élő magyart és ment hozzá.
Ilyen is van. Nem minden nő keresi a gazdag nyugatit, de -sajnos- jelentős a számuk.
Az én véleményem nem olyan sarkos arról, hogy valaki otthon marad vagy sem. Mondom ezt úgy, hogy régen én is azt gondoltam, hog velem kell nyisson és zárjon a munkahely.
A családnak kell eldönteni, hogy mi a jó.
Én húsz év kemény munka után tapasztaltam meg, hogy milyen "csak" hausfraunak lenni.
Így utólag, jobb lett volna megfordítani, de abban az időben, amikor a gyerekek kicsik voltak nem engedhettük meg magunknak.
És azt sem mondom, hogy ez így marad örökre.
:)
Kedves L.M.!
Törlés25 éves magyar lány vagyok, 3 éve élek Svájcban... Az utóbbi időben volt szerencsém (vagy inkább szerencsétlenségem) több svájci sráccal is randizni, többé-kevésbé megismerni őket.. és bizony, akármennyire is gazdag népség ez, és mellettük nem kellene aggódnom majd a leendő családom jóléte miatt, köszönöm, nekem ennyi elég volt belőlük. Nagyon nagy részben segítettek hozzá ama döntésemhez, hogy szeptember 1-én visszaköltözzek Magyarországra, persze tanulmányok is közrejátszanak... de akkoris.
Az elsőre legszembetűnőbb problémám, hogy a svájci férfiak kb 80%-a irtó pici, én 172 cm vagyok, és bizony itt hatalmasnak számítok ezzel a mérettel... aztán persze jöhetnek a belső tulajdonságok: gyerekesek, hazugok, lazán megcsalják a barátnőjüket, még 30 felett is félnek elköteleződni (még csak sima kapcsolat szintjén is) egoisták, nagyképűek, hihetetlenül magabiztosak (akkor is, ha nincs miért) Ez csak néhány dolog, tudnék mesélni, de inkább nem részletezném.
Nem szeretnék minden svájcit egy lepedő alá húzni, de én egytől egyig csakis ilyenekkel találkoztam. Gondolom, azt hitték, hogy szegény csóri magyar kislány úgyis behódol majd nekik... Hát nem így lett. Nyilván ez a gazdasági helyzetükből is fakad, míg én 25 évesen 2 országban jártam csak, addig ők ennyi idős korukra már látták egész Európát és a világ másik felét is..
Csak remélni tudom, hogy a mai világban ez nem egy általános jelenség a nemzetek fiai között, és Magyarországon megismerek 1-2 normális egyént.
Csak arra szerettem volna mindezzel célozni, hogy igen, fontos a pénz és az egzisztencia, de nem mindenáron, és gondolom én vagyok az egyik ritka kivétel, aki nem vállal be bármit és alázza meg saját magát a hirtelen jött gazdagság reményében..
Köszönöm a figyelmet. :)
Kedves Eszter és kedves noname!
TörlésIgen, vannak normálisak, néhányan, akik a jólét csábításának nem engednek, de rengeteg van, akik engednek. Azok nem fognak ide százszámra kommenteket írni, hogy igen, ő bevállalta a nyugati férfit, holott ha magyar lenne, rá se nézne és mellette lehet, hogy nem is boldog. Visszaút meg nincs, a magyar "nyomorba" senki nem akar visszajönni, miután egy jó eltartót stabil egzisztenciával nyugaton talált.
Eszter: Az pedig abszolút kivétel, hogy te magyar létedre támogatod a nyugatit, mondhatni te vagy a 0,01%.
Amúgy a magyarokban még az is benne van, hogy egy nyugati már önmagában "jobb", mint egy magyar, lehet, hogy ez is tart téged mellette, hogy neked egy NYUGATI pasid van. Nyilván egy szír, afgán, román meg orosz pasit senki nem irigyel, sőt, hülyének néznek, hogy egy ilyennel összeáll egy magyar nő.
noname: nagyon normális a hozzáállásod, nyilván bizonyos svájci férfiak tudják, hogy hogy megy a dolog, azért mernek így viselkedni a keleti nőkkel. Láttam már dokumentumfilmet Németországból is, ahol arra panaszkodtak a normálisan kereső, normális kelet-európai nők, hogy mindig kurvának nézik őket, akik a német férfiakon csak fel akarnak kapaszkodni, holott sokszor jobban keresnek, mint maguk a férfiak.
Na de miért is alakult ki vajon ez a sztereotípia? Nem véletlen.
Jöhetnénk a magyar sztereotípiákkal is (politikus hazudik, cigány lop, stb.), vajon hány százalékkal értenél egyet? Na ugye. Ugyanez van nyugaton is.
Én akkor is hozzámentem volna, ha bolgár, román, orosz vagy albán. Ha afgán vagy szír lett volna, akkor viszont nem mentem volna hozzá. Azért, mert nálam kritérium volt, hogy a férjem, akivel az életem tervezem leélni, ne muszlim legyen. Az nem volt kritérium, hogy nyugati legyen. Tulajdonképpen az a lényeg, hogy Ő legyen, és kész :) Az Ő definíciójába pedig nálam a vallás igencsak súlyozottan számít bele.
TörlésEszter
Kedves Eszter, en is ezen a velemenyen vagyok.
TörlésNagyon sokan csak a sajat vilagukban elnek, es azt gondoljak, hogy az a valosag. A parkapcsolatrol valo velemenyeken megdöbbentem, A szerelemhez, a parkapcsolathoz nem kulcs a közös nyelv vagy az azonos nemzetiseg. Ez az ami nem kell hozza,de minden mas egyeb igen, hogy müködjön egy kapcsolat. Ha ez lenne az alap, akkor ebben az esetben Magyarorszagon soha nem lenne valas, es kudarcba fulladt kapcsolat.Hogy mit is ertenek a nagyok a közös gyökerek alatt? Ehhez vissza kell utaznunk a multba a születesünk pillanatahoz.
Amikor egy gyermek megszületik, bekerül egy csaladba, es az egyenisege 80 %-at a csaladi szemlelet, a neveltetes es a környezet fogja meghatarozni. A maradek 20% a genetika es az öröklött idegrendszer jateka. Vannak akik konzervativ csaladbol szarmaznak, es vallasos nevelest kaptak, vannak akik egy liberalis csaladbol szarmaznak. Vannak, akik a hagyomanyos csaladmodellt ismerik, apa, anya egy eleten at, es vannak akik egy patchwork csaladbol szarmaznak. Ez a csaladmodell de menjünk tovabb a környezetre. Milyen a szülök es a csalad müveltsegi szintje es a vegzettsege. A harmadik aspektus nalam, hogy hol el a gyermek.Pl Egy nagy varosban, videken, falun stb. A szülö egy peldakep es a gyermek utanzassal tanul, itt az lesz neki normalis, amit odahaza a szülötöl lat, vagyis ugy fog viselkedni, ahogy a szülök egymassal es a környezetükkel viselkednek.
Ez régebben orszagos viszonylatban is megfigyelhetö volt. Statisztika mutatja, hogy azbanno Budapestre felkerült videkiek is mas videkiekkel, vagy azonos területröl szarmazokkal kötöttek ismeretseget. Ez nagyban az akkor „munkasosztalyra“ volt jellemzö.
Egy jol müködö kapcsolat alapja az azonos erdeklödes, azonos intelektualis szint (Ez nem a vegzettseget jelenti) es az azonos csaladmodell. Nekem volt odahaza is, is idekint is magyarral parkapcsolatom, de mivel egyik esetben sem egyezett az ertekrendünk, mivel a neveltetesünk is elterö volt es a környezeti behatas is eleg tavol allt egymastol, ebböl kifolyolag mindket esetben kudarcba fulladt a dolog. (Viszont az iskolazottsag megegyezett). Nem azert hazasodtam egy külföldivel össze, mert erdekelt a nemzetisege, hanem azert, mert egyezik a csaladmodellünk a csalad ertekrendje,latasmodja es az erdeklödesi körünk stb. A nem kerszteny kulturakkal csak annyi gondom van, hogy ott valahogy furcsan müködik az emberi jogi rendszer es ennyire nyitott megsem vagyok, hogy ezeket elfogadjam.
Egy hozzaszolo kifejtette, hogy a „vegyes“ hazassagok alapja az erdek. A magyarok többsege a munkaja miatt el külföldön. Itt svajci viszanylatban, nem tud maradni ha nincs munkaja, mert akkor nem kap tartozkodasi engedelyt. Amugy nem gondolnam, hogy pl egy orvos vagy hasonlo munkaval rendelkezö elvenne egy szep magyar takaritonöt semmi nyelvtudassal. Ez csak a meseben van :D De sajnos a magyarok többsege igy gondolkodik...
Ez a hír sem piskóta:
VálaszTörléshttp://index.hu/belfold/2015/07/09/egy_szelhamos_miatt_vegzett_csaladjaval_a_balmazujvarosi_ferfi/
:(
...
VálaszTörlés