Egy kis kirándulás - Utazás a Bernina expresszel

Picit megkésve, de következzen az utazás.
.
.
.
Ahogy az előzőekben írtam, már hosszabb ideje terveztem egy vonatos kirándulást.
Most jött el az ideje.
Olyannyira nem vagyok képben a tömegközlekedéssel, hogy azt sem tudtam, hogyan nyílik az ajtó (nem röhög).
De, ne szaladjunk ennyire előre.
A nem túl jó szálloda után, reggel ettünk egy keveset a nem túl jó reggeliből (még itt sem számolnak ételallergiás vendégekkel), majd megkerestük a kocsit, és kb. 1 km autózás után - hiába, nem nagy Chur - felleltük a pályaudvart. Szerencsére volt parkolóház, ahol egész napra 18 frankért lehetett parkolni.
Azért Chur is megér még pár mondatot. Egy nagyon helyes kisváros, hegyekkel körülölelve, a Rajna mellett. Állítólag ez a legrégebbi város Svájcban.
A magam részéről azt hittem, hogy már jobban mediterrán "fílingje" lesz, de nem, még teljesen német.

Itt még mindenki németül karattyol.
Karácsony lévén, a város itt is szépen ki van világítva, a belváros altstadt (óváros) része nagyon hangulatos.
Mindössze kb. 30 ezren lakják. Van több múzeum, amit érdemes megnézni. A Kunstmuseum mellett érdekes a varrógépmúzeum is. Rengeteg vendéglátóhely is akad a városban.
A településről fel lehet menni az egyik hegyre libegővel, sajnos a nappal rövidsége miatt, nekünk nem fért bele. Két vár is határolja a települést.

Visszatérve az utazásra. Szokás szerint, a pályaudvar minden igényt kielégít, így még némi reggeli kiegészítést is sikerült beszereznem, készpénzzel is feltankoltam, és a mosdó állapotát is jelesre értékeltem.

Szerencsére, nem volt hideg, így azt a néhány percet, amíg a szerelvényre vártunk fél lábon is kibírtam.
A mi kocsink nem volt tele, így a négy hely a miénk volt, oda ültünk, ahova akartunk. Ezt annyira nem is bántam. A többiekről már írtam, most nem térek ki rájuk. Ha csak annyit nem jegyzek meg, hogy ezek a "ferdeszeműek" mennyit képesek rohangálni, hogy fotózzanak.
:)
Az út nagyon kellemes volt, csupán azt sérelmeztem, hogy egy deka (no, jó talán annyi akadt) hó sem volt. Minél délebbre haladtunk, mindenhol dolgozott a hóágyú. Pedig utunk igen hamar a hegyekbe vitt bennünket, ahol már elméletileg mindig van hó.
Van néhány megálló, ahol még fel lehet szállni, vagy le, de mi a végállomásig mentünk. A vonaton helyes kis prospektus, amiben részletesen le van írva minden látnivaló. Ahol fotózásra érdemes jelenség van, a mozdony lassít, hogy le nem maradjon valaki.
Ez szerintem nagyon jó ötlet.
Videó ITT:
Van néhány nagyon kellemes viadukt és alagút, amit érdemes mindenképp megnézni.

A kocsi kijelzőjén is rendszerint fel van tüntetve, hogy éppen hol járunk.
Egy idő után előkerült a kalauz, aki nagyon alaposan megnézte a jegyeket, majd a büfés fiú jött és próbálta az utazókat némi fogyasztásra ösztönözni.
Szerintem nagyon korrekt választékkal. Ez már az árakra nem vonatkozik. Egy két dl-es bor, 12 (!) frank, egy kávé 4,50.-, egy 3 dl-es sör 6 frank.
Persze, nem kötelező.

Megszámlálhatatlan alagút, viadukt, szerpentin jelzi, hogy a vonat magasban halad.
Gyakorlatilag a 400 m tengerszint feletti magasságból egészen 2253 méterig mentünk fel.

A legizgalmasabb és talán legszebb hely az volt, ahol megálltunk 20 percre. Lehetett fotózni, sétálni vagy a véletlenül épp odaépült vendéglőben elfogyasztani valamit.
:)

Mintegy négy óra után érkeztünk a végállomásra. Leszálltunk a vonatról és meglepve tapasztaltuk, hogy itt bizony minden autónak olasz a rendszáma, és mindenhol euróban vannak megadva az árak.
Akkor szembesültünk vele, hogy "hoppá, átjöttünk a határon, ez már Olaszország".
Bevallom, amikor az utazást megelőzően megnéztem a tervet, fel sem tűnt, hogy országot is fogunk váltani.
:)

Így már az sem volt meglepő, hogy mindenki olaszul beszél. Mennyivel jobban hangzik. :)
Nem bántam meg a döntést, hogy a végállomáson maradjunk-e esetleg egy napot, mert Tiranoban azért olyan sok látnivaló nincs, így az a nem egészen két óra, ami rendelkezésre áll, elég is.
Azért csináltunk egy jó nagy sétát, majd bementünk az egyik étterembe, ugyanis a jegy mellé jár ebéd is, amit a néhány kijelölt vendéglőben lehet elfogyasztani.
Étlapot is kértünk, mert azt hittem, hogy a fél fogunkra sem lesz elég a kínálat, de tévedtünk.
Svájcias előétel (saláta) után egy tésztaétel volt a fő fogás, de bevallom, hogy jól laktam, mint a duda.
Csak az italunk került pénzbe.
Visszafele szerencsére nem jöttek az expatok, így nagy nyugalomban utaztunk. Még pár fotót csináltam arról, amiről előzőleg lemaradtam, de aztán sajnos hamar besötétedett.

Ugyan, nem egy aktív kirándulás, de egyszer mindenképp megérte elmenni.
Hogy mennyibe került?
A gagyi szállodához képest nem sok. Egészen pontosan ugyanannyiba.
120 frank a két vonatjegy és a két ebéd.
Ajánlom nektek is.
:)