Évértékelő 2015

Hát, ez az év is elindult. Nem volt egyszerű ma felpörögni  két hét szünet után.
:)
Már-már hagyomány, hogy az év végén, vagy az új év első napjaiban visszatekintek, hogyan telt el az előző év. Most sincs ez másképp, csak épp elővettem az egy évvel ezelőtti írást, és az abban megfogalmazott dolgokra is reagálok.

Az ott említett családi megfigyelés szerint, a páratlan évnek jónak, szerencsésnek kell(ett) volna lennie.
Nos, nem nyertük meg az Euro-Jackpotot, nem szakadt ránk a bank, ellenben ebben az évben senki sem esett ágynak.
Én azt gondolom, ha egészség van, akkor minden van, tehát egyáltalán nem vagyok elégedetlen.
Persze, volt sok bosszúság, méreg, harag, de azt hiszem enélkül nem tartanánk ott, ahol.

Lássuk!
Még mindig ott lakunk, ahol eddig. Ha eddig nem írtam volna, ez a település Birr. Földrajzilag nagyon jó helyen van, két autópálya csatlakozásánál. A ház még mindig jó. Működik a fűtés. :)
Ha kicsit hűvösebb van, akkor "bedurrantom" a kandallót. Az idei szezonban inkább csak a hangulat kedvéért, mert hideg még nem volt. Gyakorlatilag az erre az évre vásárolt fa még letakarva, hozzá sem nyúltunk. Maradt egy kevés az elmúlt szezonról, azt használjuk.

Szeretek itt lakni, a látvány megfizethetetlen.
Tavasszal gyönyörű, amikor a fák zöldbe burkolóznak.
Nyáron nincs jobb a reggeli kávét a teraszon meginni és elbambulni a madarak ide-oda repkedésén.
Az ősz még szebb, az erdő színei naponta változnak.
A domb mögül olyan felhők jönnek-mennek, amik láttán gyakorta szaladok a telefonért egy-egy fotó erejéig.

Néha vannak vendégeink is:

Télen gyakran beköszön egy-egy őz, vagy róka. Ha esik a hó, az szintén páratlan.
Időközben lettek/lesznek új szomszédaink, a napokban költöznek. Aranyosak, nagyjából velünk korúak. Olyan svájciak. :) Ennek ellenére kedvesek, barátságosak, nincs velük semmi gond (remélem, így marad).

A bezárt "taxi vállalkozást" újra kellett indítanom, mert a gyermeknek ugrott a jogsija három hónapra.
Így egy picit felborult a napi rutin, de lassan belejöttünk és már csak 54 nap.

Ebben az évben is rengeteget autóztam, így bizony, ahogy előirányoztam, a kocsimat kétéves korában le kellett cserélni. Az utóbbi időben többet próbálok repülni, így ez talán több évet is megér nálunk.
Sajnos, nyaralni az idén sem jutottunk el.
:(

Folytattam tevékenységem, hogy egyre többet vállalok munka terén, már olyan adminisztrációs munkákat is felvállalok, amit eddig kiszerveztünk.
Igaz, a nyelvtudásom nem lett jobb, még most is egy nagyobb katasztrófa szintjén van.
De majd az idén (ezt nem kell komolyan venni).
:)

Az egyéb tervek most is csak tervek maradtak. Ebben jó lett volna előrelépni, de sajnos a nap nekünk is csak 24 óra.

Az országgal kapcsolatban semmit sem változott a véleményem.
Vannak nagyon jó dolgok, de a helyieket nagyon nehezen viselem. Annyira más a gondolkodás, a habitus (nyomokban sem tartalmaz semmi hasonlót, mint amilyenek mi vagyunk). Mielőtt valaki félreérti ez nem "magyarkodás", hanem egyszerűen genetikailag alkalmasabbak vagyunk az életre, mint a svájciak.
Amit negatívumként még megemlíthetnék, hogy itt is próbálnak "lehúzni", igaz még sokat kell tanulniuk. Nekünk még mindig két ügyünk lóg a levegőben: a kaucióhoz még mindig nem jutottunk hozzá, és a tévesen felszámolt javítási költségét sem kaptuk vissza.
Egy nagyobb tételt - ügyvédi segítséggel - sikerült behajtani, de nem voltam boldog a "deja vu" érzés miatt. Bízom benne, hogy ebből nem lesz rendszer.

Egy évvel ezelőtt nagyon aggódtam, hogy az előző megbízónk csődje után, hogyan sikerül magunkat újra felépíteni. Azt nem mondom, hogy készen vagyunk, de jó úton haladunk. Az új megbízó elégedett, jobban fizet, mint az előző (eddig pontosan). Bízom benne, hogy ez egy hosszabb, és gyümölcsözőbb kapcsolat lesz.
Vannak új kollégák, de megszűnt a jövés-menés.

A blogról: bevallom az év vége felé elgondolkodtam, hogy folytassam-e. Egy kicsit elfogyott a motiváció. Aztán arra gondoltam, hogy annyi munka(óra) van benne, hogy kár lenne csak úgy bezárni.
A saját magam hátba veregetése nélkül, azt gondolom, hogy ebben az évben is voltak hasznos témák, voltak érdekes témák, voltak parázs viták, és jó beszélgetések.
A legnagyobb vitát talán a menekült-kérdés váltotta ki. A véleményem miatt volt, aki elhagyta a blogot, pedig az idő -sajnos- engem igazol. Ennek egyáltalán nem örülök.

Örültem, hogy sok hozzászólás, kiegészítés, javítás is érkezett.
Ami bánt, hogy többen csak odavetnek egy hozzászólást, hogy "nem úgy van", "hülyeséget írsz".
Nekik üzenem, hogy :
- ha tudja, hogy nem úgy van, akkor tegyen már oda egy hivatkozást, amiből kiderül az,
- igyekszem az információknak utánanézni és hivatkozásokkal közreadni azt. Az információkat nem légből kapom, vagy személyes tapasztalat, vagy valamilyen cikk szolgál alapul.
- nem én vagyok a hatóság. Az írások tájékoztató jellegűek vagy irányt mutatnak. Szerintem ez is nagy segítség lehet annak, aki nem tudja mit és hol intézzen, egyáltalán mire jogosult.

Aki Svájcban él, annak tudnia kell, hogy egy szabály éppúgy lehet igaz, vagy épp nem igaz, figyelembe véve, egy- egy kanton/ügyintéző sajátos értelmezését.
Erre az új évben remek példát írok majd.
:)

Most is sok privát üzenetet kaptam.
Volt olyan, akinek sikerült segítenem és volt olyan, akinek nem. Volt, aki visszajelzett, és volt, aki nem.
Most is fut több ilyen "projekt", magam is kíváncsi vagyok, hogy milyen sikerrel.
Többen morzsolódtak le a blogról, személyes ismerősök is. Ők így jártak. A véleményem az, hogy akarattal senkit sem bántottam meg, nem mondtam, állítottam semmi sértőt.

Persze, azt is tudom, hogy sokan olyan szinten értelmezik félre a leírtakat, hogy az már maga a vicc kategória.
Ezzel sem tudok, sőt nem is akarok foglalkozni. Az értő olvasást valahol alsó tagozatban kéne elsajátítani, ha valakinek nem sikerült... na, az gáz.
Az idén elkerülték a blogot a "hazaárulózók", és a trágár hozzászólók száma is csökkent.
Ezen egy kicsit meg is lepődtem, hisz a blog olvasottsága nőtt. Már önálló életet él, egyre kevesebb más blogot látogatok, így az olvasók a legtöbb esetben nem azokról klikkelnek ide.
Lettek új "barátaim", és maradt sok "régi", remélem ők sokáig velem maradnak.

Mit várok ettől az évtől?
Egészséget.

Ígérni nem szoktam, mert számomra fontos annak betartása. Így aztán inkább semmit sem fogadok meg, amit számon lehetne kérni rajtam.
Mit kívánok mindenkinek?
Egészséget.
És békét.
Azt hiszem ez a két legfontosabb érték, ami nélkül nem sok jóra számíthat az ember.
Boldog új évet mindannyiuknak!