Rég jelentkeztem ezzel a "rovattal", de most van egy rövid kis sztorim, amin jót mosolyogtunk.
Mint már írtam, csak svájci szomszédaink vannak. Nem panaszkodok, jóban vagyunk. Már csak a feljelentgetős bácsi néz rondán.
Azt nem mondhatom, hogy befogadtak bennünket, de elfogadnak.
Általában párom és a lányom elszenvedői az érdeklődésnek, előbbi közvetlensége, utóbbi jó svájci nyelvtudása miatt.
Ha találkozunk, megkérdezik, hogy mi újság (azt hiszem egyébként is kíváncsiak). :)
Néhány hete párom összefutott a szemben lévő mukival, akinek szintén egy kisebb cége van, hasonlóan a miénkhez. Felesége is a cégben dolgozik, ő csinálja az adminisztrációt.
Néhány udvarias kör után, szóba került a munka. Nekünk is nagyon nehezen indul a szezon, párom meg is osztotta vele egy régi svájci megjegyzését, aki azt állította, hogy 30 éve dolgozik egy cégnél, de olyan még nem volt, hogy hosszabb szabira kellett küldeni az embereket.
Ebben aztán a szomszéd is egyetértett, náluk is szünet, szabadság volt hosszasan, mert nem volt munka.
Még egy pár mondat erejéig rugóztak ezen, majd ment mindenki a dolgára.
Talán egy hét sem telt el, a párom találkozott ennek a jó embernek a feleségével. Szó, szót követett, megint szóba került a munka. Szomszédasszony kérdezte, hogy mi újság a munka frontján. Erre emberem megint elmondta, amit a múltkor, csak a válasz volt meglepő.
Asszonyka szerint nekik annyi a munkájuk, hogy alig érik...
:D
Most akkor ki nem mond igazat?
:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése