A divatról

Ha röviden akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy olyan nincs. Persze, nem ilyen egyszerű a képlet.
Még a múlt évben kaptam új téma javaslatául a divatot. Azóta is kerülgetem, mint macska a forró kását, mert ez megint egy "lehúzó írás" lesz.
:)
Most nekiugrunk és majd közös álláspontra jutunk. Vagy nem.

Legelőször szétválasztanám a társadalmat az átlagemberre és a felső tízezerre és a celebekre (jóval kevesebb van, mint nálunk). Utóbbiak életére nincs rálátásom, illetve nem annyira kirakatemberek, mint azt otthon látjuk. Talán ezért is kisebb a hatásuk az átlagos emberek klubjára. Vagy nem annyira degeneráltak? Vagy az itt élő sztárok kevésbé magamutogatók?
Hm... ezt most nem fogom megfejteni.

Utóbbi réteggel naponta van kapcsolatunk, így ezt könnyebb belőni. Olyan mint a kaptafa, kis/nagy kilengéssel.
Kezdjük a gyerekeknél, akiknek semmilyen ráhatásuk nincs az öltözködésükre, max. a reggeli hiszti, hogy mit vesznek vagy nem vesznek fel. Azért alapjáraton a szülő dönt.
Azt vettem észre, hogy 1-5 évig sokkal inkább a praktikum számít, mint a viselhetetlen, de divatos ruhák. Kevésbé látom, hogy a kicsik egy felnőtt ruhatárában köszönnének vissza.
Nyílván, a tehetősebbek megengedhetik maguknak, hogy címkés (márkás) ruhát vegyenek a gyereknek, de a többségnél ez nem szempont. Még akkor sem, ha tele vannak, mint a déli busz.
:)
A nagyobbak öltözködése is meglepett, amikor Svájcba érkeztünk. Bevallom, kicsit megnyugodtam, hisz ami otthon a kiskamaszok öltözetét jelenti (tisztelet a kivételnek), az botrányos.
A vastagabb pénztárcájú szülők ragaszkodnak a címkékhez, ezt jól bele is nevelik a gyerekbe. Tök mindegy, hogy kényelmes vagy sem. Legyen rajta valamilyen menő címke, ami már feltételezi, hogy kellőképpen drága és abba a bizonyos kasztba tartoznak.

Erre van egy sztorim: ugyan ez kicsit korábbra datálódik, mint a kamaszkor, de érdekes eset volt. Lányom talán 3. osztályos lehetett, amikor valamilyen előadásra mentem az osztályukkal, mint kísérő szülő. Volt az osztályban egy nagyon jó anyagi körülmények között, de szeretethiányban élő kislány.
Ő volt a lányom párja a sorban. Már az út elején végigmutatta, hogy melyik ruhát, mely európai nagyvárosban shoppingolták. Gyerekre nem haragszunk alapon, próbáltam mosolyogni és nem kommentálni, de aztán annyira erőszakosan vágyott az elismerésre, hogy meg kellett jegyezzem, hogy nagyon szépek, amik rajta vannak. Megjegyzem, semmivel sem volt jobb minőségű, mint a többi gyerek ruhája, de divatosnak mindenképp az volt. És persze itt-ott vigyorogtak a címkék. Aztán próbáltam elmagyarázni, hogy nem a címkés ruha teszi az embert. Nem sok sikerrel.

Felső tagozatban aztán kezdett keményedni a dolog, főleg a lányok esetében. Szerencsére, mi ebből már kimaradtunk, de elképedve látom a mai felsősöket. Kész felnőttek. Unokatesóm sokat panaszkodik, hogy hiába próbálja normális keretek között tartani a gyereket, nagyon nehéz, mert sok esetben már a szülő is idióta és olyan dolgokat enged meg a gyerekének, ami nem mondható normálisnak, másrészt látszik a média negatív hatása, és harmadrészt megy a licitálás, próbálják egymást felülmúlni a gyerekek.
Nem szeretek arra hivatkozni, hogy "bezzeg a mi időnkben", de most megteszem. Nálunk még a gimiben sem lehetett hajat, körmöt festeni (esetleg színtelennel a körmöt), és nagy cucc volt, amikor végzősként mát felvettük a magassarkút és nem vágtak bennünket ki a suliból.
Ezzel szemben, ma már 12-13 éves korukban sminkelnek, lakkoznak. Kész katasztrófa.
Nem irigylem a még normális szülőket. Ha nem engedi meg, akkor konfliktusba kerül az amúgy is zivataros korban lévő csemetéjével, akit még ki is közösíthetnek. Az iskolában a tanár pont lesz@rja. Sőt, amikor unokatesóm halkan-csendben megkérdezte, hogy nem lehetne-e ennek elejét venni, még ő volt a maradi.
:(
Le a kalappal, aki el tud lavírozni ebben a helyzetben.

Visszatérve, mi épp időben jöttünk el. A lányom hetedikes volt, épp kezdett volna "megőrülni". Emlékszem, az idegeimen citerázott, amikor az akkor épp divatban lévő "haspólóban" akart suliba menni. Aztán magyarázd el neki, csak az egészségügyi okát, hogy miért nem szerencsés viselet ez télvíz idején.
Itt aztán szépen elcsendesedett a dolog.
Itt nem volt haspóló.
Gyakorlatilag "egyenruhában" jártak a gyerekek. Egy helyi ruhagyártó cég árasztotta/árasztja el tiniknek való ruhákkal a kölyköket. Tömegek vásárolnak a boltjaikban, így nem sok különbséget lát az ember, ha megnéz egy osztályfotót. Egyáltalán nincs értéke a címkének. A gyerekek öltözetét tekintve kevésbé lehet belőni a család anyagi helyzetét.

Aztán később, kinőve az "egyenruhás" korosztályból, már mindenki maga választja meg ízlésének és pénztárcájának megfelelő stílust, márkát. Itt már jobban látszik, hogy ki mennyire ad magára, és ha valaki nagyon ki van csípve, az a "Balkánról jött".
 :)

Egy svájcinak nem számít semmit, hogyan néz ki. Mondhatjuk azt, hogy nem adnak magukra.
Nem járnak szoláriumba, műkörmöshöz, kozmetikushoz, és a fodrászok sem véletlenül keresnek rosszul (akik életben tartják a szépségipart, az a korábban említett "Balkán".)
Ebben, mi magyarok is élen járunk. Egy világ dől össze, ha nincs a szomszéd utcában műkörmös (remélem nem bántok meg senkit, de ez 35 alatt létkérdés).

A helyiek inkább részesítik előnyben a praktikumot és a kényelmet, mint a divatot. Ez nem jelenti azt, hogy nem áldoznak rá, hisz ezek a ruhadarabok/cipők sokkal többe kerülnek, mint egy divatos darab.
Arra sem nagyon adnak, hogy a programhoz öltözzenek. Nem fényezem magam, de ebben még nem sikerült integrálódnunk, rendszeresen túlöltözzük magunkat, bárhova megyünk.
Egy színházba simán elmennek farmer-kinyúlt póló kombóba, mint ahogy vacsorázni is.
A magam részéről kijelenthetem, hogy prominens személyiségen kívül, normálisan öltözött svájcit nem, vagy nagyon ritkán látok.
És akkor még nem ejtettünk szót a látványos divatbakikról.

Fentieket támasztja alá az a cikk, ami még 2009-ben jelent meg, "Svájcban a divat valahogy tabu" címmel. Az interjú alanya Bettina Weber fotós, blogger, aki rávilágít, hogy Svájcban olyan a divat, mint a szex. Nem beszélnek róla.
Íme a riport:

Egy fotós saját bloggal, aki mindig a jól öltözött emberek nyomában jár, aki tudja, hogy a svájciak nem hajlandók magas sarkút viselni, és aki tudja, melyik divatmagazinokat érdemes olvasni.

Létezik a tipikus svájci stílus?

A svájciak inkább a sportos-kényelmes irányt követik. A svájci nők makacsul elutasítják a magas sarkút. Tulajdonképpen nagy kár, az életet laposban, Carla Bruni módjára leélni, és mindezt önszántukból. Vagy inkább a svájci férfiak követik titokban Sárközyt? Néha az a benyomásom, hogy a divat Svájcban olyan, mint a szex régen: tabutéma, steril és receptköteles.

Hol találjuk a legjobban öltözött embereket? És mit is értünk «jól öltözött» alatt?

Londonban. Sehol sem jelentkeznek olyan nagy számban a szélsőséges divatstílusok, mint az Egyesült Királyságban. A britek alapvetően pesszimistán élik az életüket. Senki sem uralja olyan jól a fekete humor művészetét és a stílusos elbukást, mint ők. A «jól öltözött» definíciója számomra tehát, nem félni az elbukástól. És egy csipetnyi humor soha nem árt.

Melyik a legrosszabb, ill. leggyakoribb hiba, amit az emberek az öltözködésben elkövetnek?

Svájcban ez egyértelműen a durva lábbeli. Ennek semmi keresnivalója nem lenne a nagyvárosokban.

Mi lesz a következő nagy trend?

A fenntartható luxus. A csináld-magad divat, ami mégsem úgy néz ki, mint a házilag kötött dolgok. A zöld-divat, amit a divatrajongók is elfogadnak.

Melyik az a trend, amit nagyként harangoztak be, de mégsem fog elterjedni?

Nem tudom elképzelni, hogy Svájcban igazán teret hódítanának a mélyülepű háremnadrágok. De a leggins esetében is ugyanezt mondtam.

(Itt valóban tévedett. Azóta szerencsére kezd kimenni a divatból az a nadrág, aminek az ülepe a térnél van. Ja, és ezt a fiúk hordták.)

Mi az, amit ezen a nyáron feltétlenül be kell szerezni?

Attól félek, hogy mindenkinek szüksége lesz egy designer overálra, amit süteményszínű körömcipővel kell kombinálni. Szerencsére visszatértek a divatba a hangsúlyos szabású fürdőruhák is.   

Mi az, amit el kell felejteni?

A térdig érő sztreccsnadrágot szoknyával. És azokat a nagyon tarka, grafikus napszemüvegeket, amik már két éve nincsenek divatban.

Ki a legjobban öltözködő svájci férfi és nő?

Remélem, hogy Uma Thurman végre hozzámegy a svájci barátjához és felveszi a svájci állampolgárságot. Egyébként az itteni celebritások öltözködési stílusát sajnos csak divat-szatíraként lehet besorolni.

( Azt hiszem, nem ment hozzá).

Miért vették át a divatblogok a divatmagazinok helyét a trendcsináló szerepben?

Ez egyszerű: A trend csak akkor válik trenddé, ha az egy divatblogon jelenik meg. Egyik médium sem követi ilyen gyorsan és közelien a divat vérkeringését. Csak egy kattintás, és már tudható is, hogy Londonban, Párizsban vagy Sydneyben mit viselnek. És válságos időkben az sem mindegy, hogy a blogok mindezt ingyen teszik.

Miért nevezik Svájcot divat tekintetében sivatagnak?

A svájciak alapvetően kerülik a feltűnést és azt akarják, hogy békén hagyják őket. Ennek megfelelően a divatviláguk is unalmas és kopár. És amíg az ex-szépségkirálynőket nevezik divatszakértőnek, addig örökké csak egy fejlődő ország maradunk.

Az írás eredetiben ITT olvasható.

Mi sem támasztja alá a téma érdektelenségét, hogy meglehetősen kevés írás található a világhálón. Az alábbi linken megtalálható a TOP 10-es bloglista divattal kapcsolatban, még 2010-ből.
ITT  érhető el.

Ha valami összefoglaló, nőcis weboldalt szeretnénk említeni,  EZT találtam.

Azt se felejtsük el, hogy az utóbbi években rengeteg online üzlet jelent meg, ami nagyon népszerű a vásárlók körében.
Meglátásom szerint ezek sokkal népszerűbbek, mint nálunk.
Talán azért, mert egyszerűen lehet vásárolni, és a minőség sem rosszabb, mint az üzletekben fellelhető daraboknál.
Vannak tematikus oldalak (gyerek vagy sport), ahol ennek megfelelően talál meg mindent a vásárló.
Itt most csak néhány, a teljesség igénye nélkül, EZEN a linken. Ez is egy három évvel ezelőtti adat, azóta lettek újabbak is.

A végére egy kis privátszféra. Én soha nem majmoltam az aktuális divatot, de fel tudok öltözni az alkalomhoz, napszakhoz illően. Vacsorázni soha nem mennék farmerben. Mivel rövid a hajam, 6-8 hetente meg kell látogassam a fodrászt, festeni magam festem. Szigorúan 4 hetente.
Kozmetikus havonta, műkörmöm nincs. Lakkozni magamnak szoktam, bár az utóbbi időben rákaptam egy kedves ismerős munkájára. Ezen felül nincs semmi mű rajtam. Szerintem, közel az 50-hez ez vállalható.
Szomszédaim nagyobb része egyidős velem. Mindegyik nagyon jól el van eresztve az anyagiakat tekintve, de őket jól felöltözve még nem láttam. Olyan, amit frizurának lehetne nevezni nincs. :)
Tipikus svájciak. Farmer, póló/pulóver, könnyű lapossarkú cipő (sokszor túracipő).
Vásárolni szemrebbenés nélkül mennek maci-naciba.

Félre ne érts, semmi baj ezzel, csak akkor érzem magam furcsán, amikor megnéznek, ha alkalomhoz illően felöltözve távozok otthonról.
Mint ahogy az elmúlt évben egy kerti partin "elhasaltunk". :)
Azt gondoltam, hogy tiszteljük meg a házigazdákat, de tartsuk szem előtt az alkalmat. Ehhez öltöztünk. Aztán láttam, hogy a szembeszomszéd abban a ruhában jött, amiben az előbb még a füvet nyírta, a másik meg abban a cipőben, amiben tehenet fej. :)
Hát, igen. Nem hazudtolták meg svájci mivoltukat.
:)