Kellemes meglepetések

Ahogy az előzőekben írtam, hosszabb időt töltöttem otthon. Azóta eltelt egy kis idő, leülepedtek a dolgok.
Nyugodtan dobáljatok meg rohadt paradicsommal, de többségében jók a tapasztalataim. Én azt látom, hogy sokan változtak pozitív irányba. Sok dolog működik jobban, mint néhány éve.

Persze, találkoztam bunkó autóssal, meg paraszt pénztárossal, de ezek alapján nem mondhatom, hogy minden szar volt. Hozzá kell tenni, hogy hivatali ügyintézésem nem volt, ott nem tudom, hogyan alakulnak a dolgok.

Biztos emlékeztek arra az írásra, amiben csalódottságomnak adtam hangot a svájci egészségüggyel kapcsolatban, most egy kis magyar ellenpont következik.
A svájcihoz még annyit, hogy megkaptam a számlát, ami egészen pontosan 2800.- frankocska. Ezt ki kell fizetnem, mert magas az önrészem a biztosításomban. Persze, még így is a normál havi díj 350.-
Ebben a számlában kettő darab 15 perces vizit, illetve egy ambuláns műtét van.
Zárójelentést a mai napig nem kaptam, pedig kértem, hogy a címemre küldjék meg.
No comment.

Térjünk vissza Magyarországra.
Az édesapámnál lágyéksérvet állapítottak meg néhány hónapja. Először privátban próbálkoztunk, de az altatóorvos nem vállalta a műtétet. Hiába jók a leletei, de a kora miatt nem akarta engedélyezni azt. Nem maradt más, mint az állami. Először egy gyenge infarktust kaptunk, mert 2018 (!) őszére kaptunk időpontot. Ennyiben maradtunk.
Aztán szeptember végén jött a telefon, hogy akkor műtét két hét múlva.
Gyors labor, altatóorvos.
Sehol sem kellett várni semmit. Odamentünk és már csinálták is. A legtöbbet -másfél órát- akkor várakoztunk, amikor a befektetést intéztük. Jót mosolyogtam magamban, amikor egy fiatal hölgy kezdett hisztizni, hogy már egy órája vár. Majdnem mondtam neki, hogy "anya, ne cirkuszolj, én öt órát vártam". Aztán persze nem szóltam...
A műtéti előkészítés miatt vasárnap délután mentünk a kórházba. A nővérek végtelenül kedvesek, segítőkészek voltak.
A kórteremben két ágy, TV.
Kaviár nem volt, meg evőeszközt is vinni kellett.
A fenébe...
:)
Másnap a műtétet rendben elvégezték. Sajnos, később a seb átvérzett, ezért a nővér szólt, hogy eszébe ne jusson saját pizsamát venni. Maradjon a kórháziban, inkább azt vérezze össze.
A műtétet végző orvos több alkalommal is benézett (a viziten kívül), hogy minden rendben van-e, ahogy a nővérek is.
Azt beszéltük meg, hogy az eltávozás napján majd megcsörget az apu, de csak akkor ha kézben van a zárójelentés, mert arra mindig várni kell (hallomás alapján).
Egy nap hívott, hogy mehetünk haza és már a zárót is megkapta.
Hm.
Fél óra múlva ott voltam és valóban menetre készen állt.
Néhány nap múlva kellett visszamenni, hogy kiszedjék a kapcsokat. A rendelési idő kezdete előtt kellett megjelenni, fél óra alatt végeztünk.
Kis konfliktus alakult ki, mert az apu mindenáron szeretett volna borítékot csúsztatni az orvos zsebébe (jó magyar szokás).
Én azt mondtam, hogy az orvos, mint mindenki más fizetést kap. Minek?
- Mert nagyon rendes volt. - jött a válasz.
De bakker, ez a dolga.
Ennyiben maradtunk.
Illetve -akaratomon kívül-, mégis én "győztem".
Nem vagyok járatos minden orvosi dologban, én azt hittem, hogy a kapcsokon kívül még varrat is van.
Mondtam az apunak, ha annyira meg akar szabadulni némi pénztől, akkor majd vigyen a varratszedésre.
Mikor kijött a rendelőből, akkor derült ki, hogy nincs is varrat.
:D
Többet nem kell mennie.
Hm.
Megmaradt x ezer forint.
Hogy mit akarok ebből kihozni?
Már sok alkalommal több helyen leírtam, hogy nekem soha nem volt semmilyen problémám a magyar állami egészségügyi ellátással kapcsolatban (boríték nélkül sem).
Igaz, nincsenek irreális igényeim, nem olyan szolgáltatást várok, mint egy hotelben, csak annyit, orvosok a legjobb tudásuk szerint, a legrövidebb idő alatt gyógyítsanak meg.
Nálam/nálunk ez működik, működött.

Azt is készséggel elhiszem, hogy vannak olyanok, akik rosszabbat tapasztaltak. Nem minden kórház, nem minden osztály egyforma, és mindenhol lehetnek bunkók.
Összességében az elmondható, hogy a körülmények valóban elmaradnak a nyugati kórházaktól, de talán ellensúlyozza az orvosok szaktudása, ami meggyőződésem szerint még mindig az élvonalba tartozik.
Az éremnek van ilyen oldala is. (Mielőtt valaki megkérdezi, ez egy megyei kórház.)

Aztán persze találkoztam bunkó autóssal is, aki cseszett megállni a zebránál. Próbálkoztam a neveléssel, rádudáltam és kimutattam a középső ujjam. Kicsit meglepődött, a gyalogosok elismerően mosolyogtak.
Volt "szerencsém" egy bunkó pénztárossal, aki úgy kiabált rám, mintha valami égbekiáltó bűnt követtem volna el, mert nem toltam ki a kocsim eléggé, mielőtt elkezdtem belepakolni.
Nem húztam fel magam, elnézést kértem, és csak annyit mondtam, hogy igyekeztem gyorsítani a folyamatot, mert az előző vevő még ott tökölt előttem és vagy húsz ember állt mögöttem.
Végül ő is elnézést kért.

Egy nap ruhát vásároltam, a pénztárban felhívták a figyelmem, hogyha nem próbáltam meg, akkor otthon ne vágjam le a címkéket, mert csak úgy tudják kicserélni.
Murphy... Persze, hogy nem lett jó. Másnap egy hang nélkül cserélték ki.

Aztán voltak olyan dolgok, amiket nem értettem, de eszköz nélkül nem tehettem semmit, csak a fejem ráztam.
Példa: a helyi Plaza parkolója fizetős lett egy ideje. Azóta kong az ürességtől, gyakorlatilag csak üres parkolóhely van. Ennek ellenére sokan a bejárat előtt/mellett/mögött állnak meg és nem a kijelölt helyeken. Érdekes módon, szinte kivétel nélkül a magyar szentháromsággal (Audi, BMW, Mercedes). És azokból is az újabbakkal.
Néha arra gondoltam, hogy kár, hogy nincs egy vadrács a kocsim elején.
:D
Azt sem értem, hogy a rend őrei miért nem "díjazzák" ezeket. Egy vagyont kaszálnának naponta.
Egy nap beáltt egy svájci rendszámú fiatal is, valami szakadt szarral. Mikor kiszállt, csak annyit kérdeztem, hogy "öreg, ezt kint is így csinálod?". Nem szólt semmit. Csak remélni tudom, hogy átgondolta.

Ennek ellenére összességében azt gondolom, hogy nem olyan rossz a helyzet.
Azt látom, hogy sok esetben az emberek fejében van a nagyobb probléma.
Akik állandóan panaszkodnak, akik egymásra mutogatnak, akik mindenben a rosszat látják meg, akik szerint mindig más a hibás.
Mi a megoldás? Nem gondolom, hogy egyszerű, de akik nem csak a negatív dolgokat látják, meg kéne mutatni, hogy lehet másképp is.
Talán...