A szerepek felcserélése

Nehéz feladat a pályaválasztás. A lányok általában a tipikusan női, a fiatal fiúk pedig a klasszikus férfiszakmák mellett döntenek. Ám vannak kivételek.

Ezt erősítette meg az a mini sorozat, ami a "Szakmám és én" címmel ment a tv-ben, ahol két fiatalt mutattak be. Egyikük lány létére útépítőnek tanul, másikuk pedig óvóbácsi lesz.

Katja már több szakmát kipróbált, de egyik sem fogta meg igazán. Volt állatorvosi asszisztens, eladó, logisztikus, műszaki rajzoló, de nem tudta leképzelni, hogy ezen szakmák valamelyikében nap mint nap munkába álljon.

Édesapja tanácsára, aki egy mélyépítő vállalat tulajdonosa, kipróbálja magát ebben a szakmában.

A munka azonnal megtetszett neki, hiszen ahogy mondja "nem félek a fizikai munkától, a gépek és az anyagok pedig kimondottan tetszenek".

«Nőként határokba ütközök»

Katja az egyetlen női alkalmazott a Cellere Út- és Mélyépítő csoportnál. «A fizikai munkában néha határokba ütközök.» Viszont kollégái mindig azonnal segítségére vannak, a munkamegosztás is tökéletes. «Miközben a többiek lapátolnak és egyengetnek, én számításokat végzek, vagy éppen árut szállítok.»

Egy útépítő hölgy sokszor feltűnést kelt. «Sokan döbbent arccal figyelnek az autóból.» Egy bizonyos történet kimondottan emlékezetes maradt a számára. Egy idősebb hölgy minden nap szóba elegyedett vele. «A sokadik alkalommal csodálkozva nézett rám, és döbbenten mondta: «Hiszen Ön nem is férfi.» Ha idegeneknek mesél a munkájáról, ugyancsak hitetlenkedő reakciókat kap. «A legtöbbször kinevetnek, vagy azt hiszik, hogy viccelek velük.»

«Velem akarnak harcolni»

A gyermekgondozó szakember, Basil Zeier számára nem jöhetett szóba sem egy kézműves szakma, sem a kereskedői pálya. «A gépekkel vagy irodai munkával nem tudtam mit kezdeni», meséli a 21 éves Luzern-i fiatalember. Annál inkább érdekelték a gyerekek. «Mindig nagyon jó volt a kapcsolatom a rokon gyermekekkel.» Egyszerűen lenyűgöznek. «Főleg azért, mert rövid idő alatt hihetetlen fejlődésre képesek.»

A gyermekcsoportban, amelyet a Campus óvodában bíztak rá, ő az egyetlen férfi alkalmazott. «Ha a gyerekek mozgásra vagy kis birkózásra vágynak, általában hozzám jönnek.» Basil sokszor bátrabb is, mint a női kollégái. «Amikor az építkezésről tanultunk, gumikalapács és gumiszegek helyett igazi szerszámot hoztam magammal.» A hölgy kollégák mindig jobban félnek attól, hogy a gyerekek sérüléseket szenvednek.

Szexista viccek

Az ő óvodájában már természetessé vált a férfi személyzet. Az óvoda gyermekvédelmi programja előírja, hogy az ajtók mindig nyitva maradjanak, ha egy gondozó egyedül marad egy gyerekkel. Zeier-nek a szülőkkel is csak pozitív tapasztalatai voltak. «Nagyon kedvesek és örülnek annak, hogy egy férfi vigyáz a gyermekükre.» Zeier mégis azt hiszi, hogy néhányan a szakmája miatt homoszexuálisnak vélik.

Hogyan érzi magát egy nő egész nap férfiak között, és egy férfi egész nap csak nők között? Katja azt nyilatkozta, hogy hozzá kellett szoknia a «férfivilághoz». A szexista viccek és a böfögés ott a mindennapok része. «Néha viszont úgy érzik, hogy miattam viselkedniük kell», mondja nevetve. Zeier ugyancsak nagyon jól érzi magát kolléganői körében. «Sokkal gondoskodóbbak, mint a férfiak.» Mégis örül annak, hogy két másik férfi is van a személyzet között. «Legalább van valaki, akivel beszélgethetek a fociról.»

 Mit gondoltok?
:)